Századok – 1968
Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991
996 BAKSAY ZOLTÁN lakástulajdonosokat.2 0 A sokgyermekes családos munkások úgy próbáltak magukon segíteni, hogy ügynököktől, telekspekulánsoktól telket vásároltak a Királyerdő valamelyik távoli részén és ott minden külső segítség nélkül viskót építettek maguknak, arra számítva, hogy egyszer lesz pénzük és rendes házat fognak építeni.2 1 A WM-gyár 1943-ban a tömegszálláson lakó munkások számának csökkentése céljából 500 férőhelyes munkásszállót építtetett. Ezen a munkásszálláson 8 ember aludt egy szobában kulturáltabb viszonyok között, mert volt ágy, szekrény, asztal, szék. A szállás azonban méregdrága volt, heti 8,40 Pengőt kellett érte fizetni.2 2 Ettől függetlenül a munkásszállás enyhítette a Csepelen dolgozó magános munkások lakásgondját. Változatlanul rossz volt Csepelen a közlekedés is. A HÉV rendkívül ritkán járt, és akkor is nagyon rövid szerelvénnyel. Ennek következtében 2 — 3 órába is beletelt, amíg a Pesten lakó és Csepelen dolgozó munkás hazaért otthonába. A kocsik állandóan zsúfoltak voltak, oldalain, az ütközőn, sőt a kocsik között is mindig sok ember utazott, s napirenden voltak a balesetek. Ezenkívül még drága is volt a közlekedés, a Vágóhídtól Csepelig 46 fillér volt a viteldíj, majdnem egy segédmunkás egyórai keresete. A rossz közlekedés következtében a Csepelsziget községeiben lakó munkások csak a munkaidőt követő 3-4 óra után jutottak haza. Reggel pedig napirenden voltak a késések a közlekedés miatt, a késésért pedig pénzzel bírságolták a munkásokat. A Királyerdőre viszont egyáltalán semmilyen közlekedési eszköz nem jái't. Az ott lakó többszáz munkás mindennap 6 — 8 km távolságról járt be gyalog a gyárba.23 A csepeli munkások egészségügyi viszonyai sem javultak semmit a korábbi évekhez viszonyítva. Mindössze két rendelője volt Csepelnek. Az OTI Központ, ahol a táppénzt fizették, az egykori Horthy Miklós úton volt a város szélén. A betegeknek, ha a város másik részén laktak, órákig kellett gyalogolniok a rendelő intézetig. A rendelő kisméretű várótermében rengeteg ember zsúfolódott össze. Az altisztek és asszisztensek minősíthetetlenül durván bántak a betegekkel. Ha egy beteg el akarta intézni minden dolgát, gyakran reggeltől estig a rendelőintézetben töltötte az idejét. A nagy-tömegű beteg miatt ideges orvosok csak felületesen tudták a betegeket megvizsgálni. Minden egyes orvosra naponta többszáz beteg jutott. A jelentkező betegek negyedét sem tudták az orvosok naponta ellátni. A meglevő orvosi gárda háromszorosára lett volna szükség. Továbbra is pusztított a tuberkulózis Csepelen. Az 1941-ben megejtett orvosi vizsgálat megállapította, hogy ,,igazi gyárváros képét ismerték fel azonnal Csepel egészségében a vizsgáló orvosok. Nagyon sok a tuberkulózis által beteg szervezet és sokan nem is tudják, hogy nyílt fertőző a betegségük." A tbc-s megbetegedések nagy számához nagyban hozzájárultak a kedvezőtlen lakásviszonyok, a túlzsúfoltság, a szegénység.2 4 20 Csepeli Őrszem, 1942. nov. 6. A csepeli lakáskérdésről. — Csepeli Őrszem, 1941. aug. 23. Gyermektelen.^ Csepeli Őrszem, 1942. máj. 7. Többgyermekes családok lakás nélkül. 21 Csepeli Őrszem, 1942. jan. 23. Lakáskérdés, munkáslakás. 22 Csepeli Űjság, 1943. júl. 16. Augusztusban megnyitják az első magyar munkásszállót. — Csepeli őrszem, 1943. okt. 30. Egység a hadiüzemben. 23 Csepeli Őrszem, 1944. szept. 16. A közlekedés és a gyár munkássága. Uo. 1944. febr. 11. A HÉV ós a gyár munkássága. — Népszava, 1941. ápr. 1. Csepel dolgozói a munkásháztartások panaszairól. 24 Csepeli őrszem, 1942. nov. 6. Amíg egy beteg eljut odáig. Csepeli Őrszem, 1943. márc. 5.Itt az utolsó óra. — Csepeli Újság, 1941. jan. 9.Minden embert tetőtől talpig ingyen vizsgálnak meg a tüdőgondozóban.
