Századok – 1968

Tanulmányok - Sarlós Béla: A kiegyezés magyarországi jogpolitikája. 965

986 SARLÓS BÉL \ nyúltak, sorozatosan és gátlás nélkül hozták meg a törvénysértő ítéleteket a kiegyezést támadó sajtócikkek szerzői, a nemzetiségi mozgalmak, amjd később a paraszt- és munkásmozgalom vezetői ellen. Az esküdtszékek és a kinevezett bírák teljesen félretették az 1848-i sajtótörvény anyagi jogi rendelkezéseinek precíz meghatározásait, a joggyakorlat szembefordult a törvénynyel. Az első kiáltóan törvénysértő ítélet Böszörményi Lászlót, a szélsőbal egyik vezetőjét sújtotta, a Kossuth által váci választóihoz intézett levél közzététele miatt. E levél élesen támadta ugyan a kiegyezést, de egyetlen mondata sem ütközött az 1848-i sajtótörvény büntető rendelkezéseibe. A sajtótörvénynek határozattal, illetve miniszteri rendelettel történt módosítása egyben teljesen alkotmányellenes, törvénysértő volt. Ahogy azt az országgyűlés különböző feliratai ismételten hangsúlyozták, törvényt csak törvénnyel lehetett volna módosítani. A módosítás törvényellenes volta azonban nem volt feltűnő. Az 1848: XVIII. tc. 17. §-nak pontos értelmét 1867-ben is csak a jogászok ismerték, ők sem valamennyien tudták, mit jelent az a felhatalmazás, hogy a kormány „szorosan a büntető eljárásról szóló múlt országgyűlési javaslatnak elvei szerint" tartozik szabályozni az esküdtszékek működését. így történt, hogy az 1848: XVIII. tc. 17. §-a változatlan szövegben, hatályos jogszabályként jelent meg a Corpus Jurisban, holott a valóságban alaposan módosították a törvényt. A kiegyezés megvédése érdekében azonban minderre feltétlenül szükség volt, nem szorul bővebb magyarázatra, hogy 1867-ben nem lehetett a megyék által választandó bírákra, általuk választott, nem pedig kinevezett bizottság által kijelölt esküdtekre rábízni a politikai bíráskodást, hiszen a megyék jelentős része szemben állott a kiegyezéssel. A sajtótörvénynek ez a módosítása egyébként jól bemutatja azt a „kis kiegyezést", amely az uralkodó és a kormány között, az 1848-i törvények módosítása kérdésében létrejött. E törvényeknek csak kis részét módosították úgy, ahogy azt Ferenc József az 1867 januárjában átadott összeállításban eredetileg kívánta: csak az 1867: VII., X., XI., XII. tc.-ek és a megyék hatáskörének rendezéséről szóló határozat jött létre pontosan a fejedelmi kívánság szerint, az 1848:111. tc. több fontos, a korábbiakban felsorolt rendelkezését a lex posterior derogat priori elvének hallgatólagos alkalmazásával érintetlenül hagyták, a honvédelmi és a király személye körüli miniszter hatáskörének lerögzítését mellőzték; — a sajtótörvény helyett átmenetileg sem fogadta el a kormány az 1865-i osztrák sajtószabályzatot, az 1848-i sajtótörvényt léptette életbe, de nem változatlanul, hanem antidemokratikus, retrográd irányban alkotmányellenesen megváltoztatta az esküdtszéki eljárást s a kormánytól függő, kinevezett bírák igénybevételével a kiegyezés védelme érdekében törvényellenes bírói gyakorlatot provokált. 6. A kiegyezés elhárított minden akadályt a magyar' jogrendszer hiányosságainak betöltése elől. Ezek a hiányosságok igen nagyok voltak. Az országnak sem büntető törvénykönyve, sem büntető eljárási kódexe, sem magánjogi, sem polgári eljárási törvénye, sem a közigazgatási eljárásról szóló jogszabálya nem volt. A dualista államrendszer átfogó, precíz, kódexjellegű, és az Ausztriával közös, illetve közös érdekű viszonyoknak a maximális törvényesség igényével fellépő szabályozása szinte parancsolóan követelte, a parlamenti