Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
A POLGÁRI DEMOKRÁCIA KÜLPOLITIKÁJA 1918—1919 ( 911 létére már csak mint nő sem tudta elnyerni a gyengébb nem politikai szereplésétől idegenkedő svájci kormány támogatását. Utóda báró Szilassy Gyula lett; a polgári forradalom után a kevés magasrangú régi tisztviselő közé tartozott, akik beosztásukat az új, demokratikus Magyarország kiépítésében való közreműködésre használták fel, nem pedig maguk és osztályuk érdekeinek védelmére. Svájcban mégsem érhetett el túl sokat, mert a semleges állam gondosan ügyelt arra, hogy ne mutasson feltűnő szimpátiát a legyőzöttek iránt. Kijárta a hozzájárulást „de facto konzulátus" létrehozásához Zürichben, de ezt a posztot a Berinkey-kormány már csak a bukása előtti napokban töltötte be.230 Szilassy és mások megbeszéléseket folytattak jugoszláv diplomatákkal is. A tárgyalások főleg a gazdasági kapcsolatok terén jártak eredménnyel.231 Kereskedelmi, áruszállítási kérdésekben, a vasúti és más közös javak felszámolására vonatkozóan több megállapodás született.23 2 Több együttműködési készséget mutatott Olaszország, amely Ausztriával, de főleg Jugoszláviával határvitákat folytatott, Franciaországgal a nagyhatalmi státusért viaskodott és így Magyarországban potenciális szövetségesét látta.23 3 Az olasz szövetség gondolatával nálunk is többen rokonszenveztek, így maga Károlyi, továbbá Charmant Oszkár bécsi követ, akinek láthatóan az volt az elképzelése, hogy Olaszországgal és Romániával kell összefogni Jugoszlávia ellen.234 Római tárgyalásainak eredményeképpen a Szentszék, amely a háború alatt sem látta szívesen a két katolikus hatalom — a Monarchia és Olaszország — ellenségeskedését, felajánlotta pápai nunciatura létesítését Budapesten. Vass János vallásügyi miniszter Bécsben folytatott megbeszéléseket erről az ottani nunciussal. A kormány hetekig vitatta a nunciatura ügyét: Károlyi és pártjának tagjai örömmel fogadták az ajánlatot, amely rést ütött Magyarország diplomáciai elszigeteltségén. A szociáldemokraták és Szende viszont attól tartottak, hogy a közeledés a Vatikánhoz az ellenforradalmat erősíti. A március 17-i minisztertanácson Károlyi álláspontja győzött, de realizálására már nem maradt idő. Bár az olasz diplomácia el volt szánva Magyarország óvatos támogatására Jugoszláviával szemben, helyzete Párizsban nem igért annyi előnyt, hogy magyar partnere ki merje hívni a szomszédos Jugoszlávia és a mindenütt jelenlevő francia imperializmus haragját. Ezért az olasz tárgyalások nem vezettek érdemleges megállapodásra. A teljesség kedvéért említést tehetünk a semleges Hollandiába küldött megbízottakról (Csernyák Imre, Bánffy Miklós): ezek nem értek el eredményt.23 5 Március elején a kormány megkezdte a Párizsba küldendő delegáció előkészítését, anélkül, hogy a meghívás időpontjára valami konkrét Ígéretet kapott volna. A békedelegációba a kormány első garnitúráját jelölték, Károlyi és Berinkey vezetésével, diplomaták és néhány jobb nevű konzervatív politikus mellett (Apáthv István, Teleki Pál).23 6 Ugyancsak a béke-előkészítés volt a 230 OL. Az 1919. máre. 17-i minisztertanács jkv-e. 231 Bővebben ld. L. Nagy Zsuzsa: A párizsi békekonferencia . . . 65 — 67. 1. 232 OL. Az 1918. nov. 25. és dec. 3-i minisztertanács jkv-e stb. 233 i. Nagy Zsuzsa: A párizsi békekonferencia . . . 59 — 64. 1. — Ugyanő: Az olasz érdekek és Magyarország . . . 257—263. 1. 234 Károlyi: id. kézirat. 235 Bánffy Miklós: i. m. 176., 188. 1. 336 OL. Az 1919. febr. 12-i minisztertanács jkv-e.
