Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
892 HAJDU TIBOR. jogosult Szlovákia megszállására, már csak a fegyverszüneti szerződés alapján is. A jegyzék nem állapított meg végleges határokat, de kétséget sem hagyott afelől, hogy a győztesek Csehországot és Szlovákiát egységes államnak tekintik. Egyben felhívta a magyar kormányt, vonja vissza csapatait a később közlendő demarkációs vonalra.12 4 Ebből a magyar kormány megállapíthatta, hogy nem pusztán a fegyverszünet végrehajtásáról van szó, hiszen az nem írta elő a magyar hadsereg kivonását a szövetségesek által megszállt területekről.12 5 Károlyi válaszjegyzékében és a magyar nemzethez intézett kiáltványában közölte: enged a kényszernek, mert „minden erőszak csak ronthatná helyzetünket a nemsokára összeülő békekonferencia előtt", de tiltakozik a jegyzék és főleg ama felfogás ellen, mintha Szlovákia elszakadása befejezett tény volna.12 6 Egyben hitet tett a területi integritás sérthetetlensége mellett. A Népszava fentebb említett, A területi integritás hazug jelszava c. cikke egy napon jelent meg a kormány nyilatkozatával, anélkül, hogy az SzDP hivatalosan fellépett volna a kormány külpolitikája ellen. A polgárság és főleg a földbirtokosok viszont látva, hogy Károlyi nem tud különösebb előnyöket elérni a a győzteseknél, nyíltan megindították propagandájukat a kormány ellen és szervezkedésüket a Károlyi-párton belül. December 7-én12 7 mégis maga Bartha volt kénytelen megegyezni az ideiglenes demarkációs vonalról Hodzával, akinek az autonómia mérvére vonatkozó követeléseit még egy héttel előbb túlzottaknak tartotta. A megállapított vonal a Dunától és az Ipoly tói északra húzódott, majd Kassától északra kanyarodott a régi határhoz. Bár Hodz i hangsúlyozta, hogy csak ideiglenes megállapodásról van szó, Prágában nagyon elégedetlenek voltak ismételt engedékenységével.12 8 Vix azonban karácsony előtt átadta Franchet új jegyzékét; ez megállapítja a békekötésig érvényes magyar—csehszlovák határvonalat, amely a jegyzék szerint megegyezik „a szlovák föld történelmi határaival".12 9 Az ideiglenes határt, amely tehát a jegyzék szerint sem pusztán demarkációs vonal, Pozsonytól Rimaszombatig a Duna és az Ipoly képezi (az említett két város Csehszlovákiához tartozik), majd Rimaszombattól az Ung torkolatáig húzódik s annak folyását követi az Uzsok-dombig. A jegyzékek átnyú jtását követően megtörtént Szlovákia kiürítése. Az időközben 2 légiós hadosztállyal megnövelt csehszlovák hadsereg, Piccione olasz tábornok parancsnoksága alatt, december 26-án bevonult Eperjesre, 29-én Kassára, 1919 első napján pedig Pozsonyba. Január 20. körül Szlovákia kiürítése befejeződött. Egyes alakulatok az Ipolytól délre is folytatták az előnyomulást, azonban Böhm tiltakozása után — aki azzal fenyegetőzött, hogy megszüntetik a fegyverszálh'tást Lengyelország részére — Vix felszólítására a csehszlovák hadügyminisztérium január 31-én elrendelte a visszavonulást a demarkációs vonalra.130 124 OL. Az 1918. dec. 3-i minisztertanács jkv-e. — Népszava, 1918. dec. 6. — Juhász Nagy: i. m. 348. 1. — Breit: i. m. 1. köt. 168. 1. 125 OL. Az 1918. dee. 4-i minisztertanács jkv-e. 126 Károlyi válaszjegyzékét és kiáltványát a magyar nemzethez az 1918. dec. 6-i lapok közlik, ld. még Juhász Nagy : i. m. 348 — 349. 1. 127 Juhász Nagy: i. m. 360. 1. ,JS Král: i. m. 40. 1. — Wandycz: i. m. 63. 1. — A Bartha — Hodza-féle vonalat ld. HL. A polgári dem. forradalom iratai 33. cs. 321. sz. parancs. 129 A jegyzéket közli Breit: i. m. 1. köt. 171. 1. 130 OL. Az 1919. jan. 27-i minisztertanács jkv-e. — OL Nemzetiségi Min. VIII. 288/1919.
