Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 1940. október 8-án robbant ki a magyar bányamunkásság történetében egyedülálló, az ország minden jelentős bányavidékét hosszabb-rövidebb időre megbénító, országos sztrájkmozgalom, melynek letörésére a honvédelmi miniszter általános karhatalmi készültséget rendelt el. Történetírásunk mindezideig alig vett tudomást erről a nagyméretű, külső megnyilvánulásaiban sokszor megrendítő s az uralkodó osztályt megfélemlítő munkásmegmozdulásról, amelyet azonban a maga céljaira igyekezett felhasználni a hazai nácik nyilaskeresztes pártja. Tanulmányunk elsősorban azt a célt szolgálja, hogy bemutassa azokat a bonyolult politikai és gazdasági hatóerőket, melyek a sztrájkot kirobbantották. A bányatőkések az országos sztrájkmozgalom kezdetétől fogva makacs következetességgel mindvégig csupán a mozgalom politikai jellegét hangoztatták és bizonygatták. Ezt tette a hírhedt tatabányai igazgató, Rehling Konrád, a magyar bányakapitalisták akkoriban legtöbb tapasztalattal rendelkező, engesztelhetetlenül munkásellenes doyenje is. Egyéniségére mi sem jellemzőbb, mint hogy a kirendelt katonaságtól a sztrájk kíméletlen elfojtását sürgette, sőt még azoknak a katonáknak a megtizedelését is követelte, akik megtagadták, hogy tankjaikkal az út porában fekvő gyermekeken és asszonyokon keresztülgázoljanak. Teljes mórtékben érthető, hogy Yidáék, Chorinék, Bíróék és Réhlingék kizárólag a sztrájk politikai vonatkozásairól beszéltek és mélyen hallgattak annak alapvetően gazdasági okairól, hogy így eltereljék a figyelmet a maguk bűneiről, arról a szörnyű helyzetről, amelybe a háborús állapotok felhasználásával, profit-mohóságukkal munkásaikat taszították. Embertelenségükre igen jellemző, hogy még a harc közvetlen kitörése előtt is köménymagos-levest és csalánfőzeléket ajánlottak bányászaiknak, ha azok panaszkodtak nyomorúságos keresetük miatt. Ha azonban így éltek a bányamunkások 1940-ben, ki állíthatja, hogy egyedül a nyilasok demagógiájának hatása alatt kezdték meg a törvényekkel, tankokkal, géppuskákkal, börtönökkel tiltott, elszánt sztrájkmozgalmat? A bányászok nagyon jól tudták,"mi vár rájuk, ha leteszik csákányaikat és a légkalapácsokat, eloltják lámpáikat és elhagyják az aknákat. Mindenek felett elviselhetetlenné vált helyzetük késztette őket erre a lépésre, amit egyébként semmiféle nyilas demagógia befolyására, Szálasi Ferenc, vagy Gruber Lajos képviselő handabandázására nem vállaltak volna. A bányászok a harc kezdeti szakaszában azért fogadták el a nyilasok vezető szerepét, mivel más politikai tényező nem akadt az országban, amely elviselhetetlen helyzetük gyors orvoslását ígérte volna.
