Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
878 HAJDU TIBOR. legmagasabb rangú tábornokának óhaját is akceptálták volna, ha hiúságból saját, külön fegyverszünetet akar kötni. Más a kérdés lényege: a demarkációs vonal és egyéb megállapodások állandó és egyoldalú megváltoztatása a szövetségesek részéről teljesen érdektelenné tette a két egyezmény közti eltéréseket. Nyékhegyi Badoglio kijelentésére hivatkozik: Magyarország demarkációs vonala a régi határ. Batthyány szerint: ha ez igaz, „úgy hadbíróság elé kellene állítani az egész Weber-féle fegyverszüneti bizottságot, elsősorban pedig annak egyetlen magyar tagját, Nyékhegyi Ferenc alezredest, amiért elmulasztották ezt a rendelkezést a szerződésbe felvétetni."4 7 Ennyi találékonyságot Nyékhegyiről is fel kell tételeznünk: Badoglio azonban kijelentését a számára több mint közömbös kérdés elhárítására tette s nem hivatalos nyilatkozatként. A szerződés szövege viszont azt bizonyítja: az olasz hadvezetés a Párizsból kapott általános rendelkezések mellett a saját frontjára állapította meg a demarkációs vonalat, s Franchet azonos feltételek mellett ugyancsak lerögzítette azt — a saját frontjára nézve. A szövetséges haderők főparancsnoka mind Diaznak, mind Franchet-nek megszabta jogait és teendőit a fegyverszünet kérdésében.48 Badoglio is közölte, hogy a balkáni fronton a kiürítés határidejét Franchet fogja megállapítani, tehát kifejezetten előírta a vele való tárgyalást. A magyar kormány megpróbált arra az álláspontra helyezkedni, hogy a demarkációs vonal a határ, és csak a határidő és egyéb részletkérdések megbeszélésére küld delegációt Belgrádba,4 9 de ezt Franchet nem is vette komolyan. Ha összehasonlítjuk a két egyezmény szövegét, világos, hogy a magyar kormány számára a belgrádi hátrányos volt, amennyiben magyar területeket is érintett, s míg a padovai az olasz — tehát a magyarral alig ütköző —, ez a jugoszláv érdekeket szolgálta. Előnyös volt viszont mint a független magyar állam első hivatalos elismerése. Előnye volt továbbá, a Károlyi-kormány szempontjából, hogy Franchet a románlakta területeknek a Marostól északra fekvő ''részét egyelőre magyar megszállás alatt hagyta, Szlovákiát nem említette,50 s ezzel néhány hétre elodázta azok elszakadását. Mindkét szerződés lehetővé tette további területek megszállását: végeredményben tehát a magyar kormány nem vesztett semmit a belgrádi aláírással, viszont kapcsolatot teremtett a győztesekkel. Hamarosan kiderült, hogy a győztesek és a magyar fél között két fontos eltérés van a szerződés értelmezésében. A magyar kormány a régi Magyarország területére illetékesnek érezte magát a békeszerződés aláírásáig; a szövetségesek pedig a magyar Nemzeti Tanácsot és kormányát csak a magyar nemzet képviselőjének ismerték el, ugyanúgy, mint a román vagy szlovák Nemzeti Tanácsot a román, illetve a szlovák nemzet politikai megtestesülésének. Ezt Franchet elég durván megmondta Belgrádban, de a magyar politikusoknak időre volt szükségük, hogy felmérjék szavai súlyát. A békekonferencia nem arról volt hivatva dönteni, hogy Szlovákia vagy Horvátország Magyarországhoz tartozzék-e — ez már eldőlt —, hanem arról, hogy a magyar nyelvterületre épülő Magyarország határai pontosan hol húzódjanak. Mikor arról beszéltek, hogy a demarkációs vonalnak nincs köze a végleges határokhoz, ennek igazi értelme szerint teszem azt Baját vagy Pécset még Magyarországnak adhatták, noha átmenetileg megszállás alá kerültek. Szlovákia egyesülése 47 Batthyány : i. m. П. köt. 24. 1. 48 Low : i. m. 13. 1. (Foch emlékiratai alapján.) 49 HL. A polgári dem. forradalom iratai. 44. cs., 44/a. cs. 50 „The Belgrade armistice . . . came as a shock to the Czechoslovaks" írja Wandyez i. m. 62. 1.
