Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
872 HAJDU TIBOR. rák-magyar szállítóeszközöket igénybe venni. Ausztria-Magyarország mindazon stratégiai pontjait, amelyekre szükségük lesz, a szükséges idő tartamára haderejükkel megszállani, ott tartózkodni, s a rendet fenntartani."13 Ezek súlyos feltételek voltak, az AOK mégsem utasíthatta vissza őket, hiszen a hadsereget 1 — 2 napnál tovább együtt tartani lehetetlen volt. Weber, noha azt a parancsot kapta, hogy „minden feltétel elfogadandó, mely nem érinti a becsületet vagy nem bír a kapituláció jellegével",14 tudta: másról, mint kapitulációról szó sem lehet, de a kardbojt becsülete kedvéért kifogásokat tett, mielőtt mindent aláírt volna. November 1-i jelentésében még azt is lehetségesnek vélte, hogy a feltételek keménysége fokozza a Monarchia délszláv népeinek harci kedvét — az entente ellen.15 A fő felelősség mégsem őt, hanem a királyt és az AOK vezetőit illeti, akik tovább meditáltak: magukra vállalják-e a megalázó feltételek elfogadásának ódiumát? Egymásra próbálták hárítani a felelősséget, miközben múltak a drága órák. A király legnagyobb gondja még most is a „szövetségi hűség" megszegése volt. November 2-án korán reggel felhatalmazta Arz vezérkari főnököt a feltételek elfogadására, ha az ellenség kinyilatkoztatja, hogy a Monarchia területét nem használja fel Németország megtámadására.1 6 Hiába jelentették nap nap után a Monarchia diplomatái: a Habsburg-ház utolsó mentsége elfordulni Németor sz ágtól.1 7 Az AOK sürgetése ellenére a király egész nap habozott. Délután összehívta az Államtanácsot, amelynek ülésén megjelent Arz vezérkari főnök mellett Cramon tábornok is, a német hadsereg képviselője az AOK-nál. Károly bejelentette: a fegyverszünetet haladéktalanul el kell fogadni, mert „a front teljesen összeomlott. A magyar csapatok önhatalmúlag visszavonultak."1 8 ő azonban a szerződés 4. pontját nem írja alá, ezért lemond a főparancsnokságról, s azt (a távollevő) Kövess tábornagyra ruházza. Az Államtanácsot szólította fel a kapituláció elrendelésére, ennek nevében viszont Victor Adler közölte: nem veszik át a felelősség terhét, fejezze be a háborút az, aki elkezdte. így még az Államtanács is meghosszabbította egy nappal a háborút. Igaz, hogy ellenkező esetben a polgári sajtó a vereség szégyenét a szociáldemokrácia nyakába varrta volna, amint Magyarországon Károlyival tette; éppen ezért kell Károlyi és Linder magatartását e kérdésben — legalább morális szempontból —- magasabbra értékelnünk, mint Adlerét. Másodikán este összeült a Koronatanács és kénytelen-kelletlen elfogadta a fegyverletételt. Néhány órával előbb Badoglio közölte Weberrel a feltételek pontos szövegét (előzőleg csak a Párizsból távirati úton küldött szöveg állt rendelkezésére), amely szerint a harcot csak az aláírás után 24 órával szüntetik 13 ÖK. AOK. F. 678. — HL. A polgári dem. forradalom iratai. 44/a cs. — Nyékhegyi: i. m. 13—14, 63 — 64. 1. Low joggal jegyzi meg, hivatkozva Clemenceau 1918. okt. 31-i állásfoglalására: „a magyar szerzők igyekeztek e pont jelentőségét redukálni vagy el-iiklarii felette. Tény, hogy a padovai fegyverszünet IV. pontja már megengedte Ausztria-Magyarország lényegében bármely területének megszállását" (i. m. 14. 1.). 14 Nyékhegyi : i. m. 8. 1. 15 ÖK. AOK. F. 678. lf ÖS. AP. Karton rot 966. 532. 1. 17 Ld. az antant-diplomatákkal állandó kapcsolatban álló berni követség jelentéseit október második felében ós november első napjaiban. ÖS. AP. Karton rot 966. 143, 208, 622, 547. stb. 1. 18 ÖK. AOK. F. 678.
