Századok – 1967

Tanulmányok - Fedoszejev; P. N.: A Nagy Október történelmi tapasztalatainak nemzetközi jelentősége 851

A NAGY OKTÓBER TÖRTÉNELMI TAPASZTALATAINAK NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE jV ^861 Oroszországban, amelyeknek keretei között kibontakozhatott a békés politikai harc a lakosság alapvető tömegei, a munkásosztály és a kispolgárság képviselői között. A szovjetek, osztálytartalmukat tekintve, a munkás- és a parasztmozgalmak szervei, diktatúrájuk kész formái voltak. A győzelmes fegyveres felkelés eredményeképpen a szovjetek a proletárdiktatúra államformájává lettek. 2. A munkások és katonák részvétele a mozgalomban. Október tapasztalata megmutatja, hogy általában a forradalom győzelméért és különösen a forradalom békés útjának győzelméért vívott harcban milyen nagy jelentősége van a hadsereg megnyerésének. 1917-ben Lenin az oroszországi forradalom békés fejlődésének lehetőségét ritka kivételnek tekintette. Idővel a forradalom békés fejlődésének lehetőségei ' kibővültek. Igy volt ez például Közép- és Dél-Kelet Európa több országában, ahol a hitleri Németország ellen vívott háború sikeres befejezése után, amely a fegyveres harc legelkeseredettebb formája volt, a demokratikus átalakulás átnövése a szocialista forradalomba jobbára békés úton zajlott le. A keleti országok nemzeti-felszabadító harcában alapjában a fegyveres harc módszerei , domináltak, a szocialista útra való áttérés viszont néhány országban békés : átalakulás formájában ment végbe. Napjainkban — a helyzettől függően — a kommunista pártok hol a forradalom békés fejlődésére, hol annak nembékés útjára alapozzák politikájukat. A történeti tapasztalat már nem egyszer megmutatta az uralkodó osztályoknak azt a képességét, hogy a hatalom burzsoádemokratikus formáiról gyorsan áttérjenek a terrorisztikus formákra; ennek megfelelően ezen országok munkásosztályának is készen kell állnia arra, hogy a békés formákat nembékésekkel cserélje fel. Lenin precízen megalapozta a párt taktikáját mind a forradalom békés fejlődésének esetére, mind pedig a fegyveres felkelés vezetését illetően. A sikeres fegyveres felkelés tudományos megalapozása Lenin alábbi tételeiben nyert kifejezést : „A felkelésnek, hogy sikere legyen, nem összeesküvésre, nem pártra, hanem az élenjáró osztályra kell támaszkodnia. Ez az első feltétel. A felkelésnek a nép forradalmi lendületére kell támaszkodnia. Ez a második feltétel. A felkelésnek az érlelődő forradalom történetében beállt olyan fordulópontra kell támaszkodnia, amikor a nép élenjáró rétegeinek aktivitása a legnagyobb, amikor az ingadozá.s az ellenségek soraiban és a forradalom gyenge, felemás, határozatlan barátainak soraiban a legerősebb. Ez a harmadik feltétel. A felkelés kérdéseinek feltevésében ez a három feltétel különbözteti meg a marxizmust a blanquizmustól. ' '6 Lenin már az 1905. évi forradalom tapasztalatai alapján elméletileg kiértékelte és kidolgozta a partizánháború taktikai alapelveit. Lenin feltárta az egyéni terrort alkalmazó terrorista csoportok cselekményei s a partizánharc közötti gyökeres különbséget. Ha a terror egyes értelmiségi csoportok összeesküvése, egyes személyek ellen irányuló bosszú volt, úgy a partizánfellépések nem bosszú-, hanem katonai cselekmények. Arra vannak hivatva, hogy felkészítsék és neveljék a harci egységeket és a tömegek katonai vezetőit és az erősödőben levő tömegfelkelés szerves részévé kell válniuk. A partizánharc sikerének zálogát Lenin abban látta, ha ezt a mozgalmat a párt irányítja. A partizán harci fellépések legfőbb közvetlen feladatául ,,a kormányzati, rendőri és katonai apparátus szétzúzását és a lakossággal erőszakoskodó, a lakosságot 6 Uo. 23. 1.