Századok – 1967
Tanulmányok - Fedoszejev; P. N.: A Nagy Október történelmi tapasztalatainak nemzetközi jelentősége 851
862 P. N. l'EDOSZEJEV I megfélemlíteni igyekvő aktív feketeszázas szervezetek elleni könyörtelen harcot" jelölte meg.7 A harci egységek először a gyárakban és az üzemekben alakultak meg, majd ez a mozgalom kiterjedt a falusi körzetekre is. S Lenin felhívott arra, hogy alakítsanak harci egységeket mind városon, mind falun. Rá-' j mutatott arra, hogy a földesurak és a rendőrség ellen irányuló parasztfelkelések nem egyebek, mint „hosszantartó partizánháború, amelyet időről-időre félbe- 1 szakít a katonai felkelés számos, egyre szélesebbkörű és egyre egységesebb kirobbanása".8 ( A tömeges partizánmozgalom szerepéről Lenin a legfőbb tételeket az Októberi Forradalom előkészítésének és végrehajtásának, majd a polgárháború 1 tapasztalatai alapján fogalmazta meg. A partizánháború Lenin által kidolgo- , zott elvei fontos összetevői az osztályharc- és forradalom-elméletnek. 1 összegezve a forradalmak tapasztalatait, Lenin megalapozta a kommunis- i ták más pártokkal kapcsolatos taktikáját a hatalomért folytatott harc s a szocialista kormányzat kialakítása idején, a szocialista forradalom plattformján a forradalmi blokk-alkotás, az elvszerű koalíció feltételeit, a marxistaleninista párt vezetőszerepe mellett. Napjainkban több ország számára aktuális jelentősége van a szocializ- | musra való áttérés lehetőségének a többpárt rendszer feltételei között. Eseten- ' ként felvetődik, hogy a kérdés ilyenfajta feltevése nem egyeztethető össze a leninizmussal s Október tapasztalatai is állítólag ezt bizonyítják. Ez azonban I koránt sincs így. i Február és Október között a bolsevikok élesen bírálták a kispolgári pártokat megalkuvásuk, a burzsoá pártokkal való együttműködésük miatt. Ugyanakkor azonban Lenin egyáltalán nem vetette el elvileg a mensevikekkel és az eszerekkel való együttműködés lehetőségét — azzal a feltétellel, hogy az utóbbiak szakítanak a burzsoá reakcióval. Elegendő arra emlékeztetnünk, hogy midőn a Februárt követő első időszakban a bolsevik párt kiadta a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszót, a szovjetekben a többség a mensevikeké és eszereké volt. Következésképpen maga a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszó ebben az időben azt jelentette, hogy a forradalom fejlődése a többpáft rendszer feltételeinek megőrzése között megy végbe. Ugyanígy 1917 őszén, midőn a fővárosi szovjetekben a bolsevikok megszerezték a többséget, Lenin ismételten arról beszélt, hogy lehetőség nyílt a kispolgári pártokkal való blokk létrehozására, ami lehetővé tette volna, hogy a hatalom egésze akadálytalanul átmenjen a szovjetek kezébe. A kispolgári pártok vezetői azonban visszautasították ezt a lehetőséget. Ezáltal rendkívül meggyorsították az általuk irányított politikai csoportosulások válságát, ezek 1917 őszétől kezdve nagyon hamar veszítettek tömegbefolyásukból. Miután felléptek a szovjetek II. kongresszusán az ellen, hogy a hatalom a szovjetek kezébe kerüljön, továbbá a békéről és a földről szóló dekrétumok ellen, a jobboldali eszerek és mensevikek, akik pedig még nemrégen hatalmas politikai erőt képviseltek, végérvényesen lelepleződtek és megszűntek bármiféle önálló politikai tényező szerepét is játszani az ország politikai életében. Megvilágítva a bolsevikok politikáját ebben a kérdésben, Lenin ezt írta: „Nem a mi bűnünk, hogy az eszerek és a mensevikek eltávoztak. Felajánlottuk nekik a hatalom megosztását ... mi koalíciós szovjet kormányt 7 V. I. Lenin Művei. 10. köt. 150. 1. 8 V. I. Lenin Művei. 11. köt. 350. 1.
