Századok – 1967

Tanulmányok - Fedoszejev; P. N.: A Nagy Október történelmi tapasztalatainak nemzetközi jelentősége 851

860 P. N. FEDOSZEJEV fegyveres, hanem a szovjetekben folytatott politikai harc útján, s ezáltal a legkedvezőbb és.legkevésbé fájdalmas alakot ölthette. Midőn az ellenforradalmi ideiglenes kormány belelövetett a júliusi tüntetésbe és a tényleges hatalom átment a katonai diktatúra kezébe, a békés fejlődés lehetetlenné vált. A bolsevik párt kitűzte a fegyveres felkelés jelszavát, s ennek előkészítése került munkájának középpontjába. 1917 őszén, a Kornyilov-lázadás szétzúzása után ismét lehetőség nyílt a forradalom békés fejlődésére. Lenin, felfedve a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszó jelentőségét és osztálytartalmát e feltételek közepette, megvilágította, hogy a kérdés így áll: vagy a forradalom békés fejlődése, vagy a legélesebb, véres polgárháború, ami végső soron a proletariátus győzelméhez vezet. „Ha a Szovjetek kézbevennék az egész hatalmat, akkor most még — és valószínűleg ez az utolsó esélyük — biztosíthatnák a forradalom békés fejlődését, azt, hogy a nép békésen válassza meg küldötteit, a pártok békés harcát a Szovjeteken belül, a különböző pártok programjának kipróbálását a gyakorlatban, a hatalom békés átmenetét az egyik párt kezéből egy másik párt kezébe. A forradalom fejlődésének egész menete, az április 20-i mozgalomtól kezdve a Kornyilov-lázadásig, azt mutatja, hogy ha ezt a lehetőséget elszalasztják, akkor elkerülhetetlen a legélesebb polgárháború a burzsoázia és a proletariátus között."5 Ismaretes, hogy a kispolgári pártok vezetői elvetették ezt a lehetőséget. A fegyveres felkelés maradt az utolsó eszköz, amely képes volt biztosítani nemcsak a proletárforradalom győzelmét, hanem a dolgozó tömegek alapvető általános demokratikus követeléseinek megvalósítását is. Miután teljesen kimerítették a forradalom békés továbbfejlesztésének lehetőségét, a bolsevikok ezzel együtt sokban meg is alapozták a fegyveres félkelés sikerét. A felkelés támaszkodhatott a dolgozók óriási többségének támogatására, akik saját tapasztalatukon győződtek meg arról, hogy más út nem maradt. Ilyen az oroszországi szocialista forradalom győzelméért folytatott harc békés és nembékés formái felhasználásának gyakorlati oldala. Milyen következtetések levonására jogosít fel ez a tapasztalat ? Október példáján bebizonyosodott, hogy nem a forradalmi harc ilyen vagy olyan formáinak abszolutizálása, hanem egybekapcsolásuk, a békés módszerekről a nembékés módszerekre (és megfordítva) való gyors áttérés képessége a burzsoázia feletti győzelem elengedhetetlen feltétele. Október tapasztalata, továbbá, megmutatta, hogy a harc formájának megválasztása mindenekelőtt azoktól a módszerektől függ, amelyeket a kizsákmányoló osztályok a forradalmi erők elleni harcukban alkalmaznak. A kizsákmányolók erőszakára a munkásosztály kénytelen erőszakkal felelni, a becsapásra és a demagógiára — a meggyőzés és a példa erejével. Döntő jelentősége van a tömegek egységének, szervezettségének és aktivitásának. SúJyasan esik a latba a kispolgári pártoknak a döntő pillanatban elfoglalt álláspontja is. Ha a reakció oldalára állnak, csökkentik a forradalom békés fejlődésének lehetőségét. Ha támogatják a munkásosztályt, növelik ezt az eshetőséget. A forradalom békés fejlődését és a fegyveres felkelés gyors sikerét Oroszországban főként két körülmény tette lehetővé: 1. olyan össznépi szervezet megléte, mint amilyenek a szovjetek voltak 5 Uo. 53. 1.