Századok – 1967

Tanulmányok - Fedoszejev; P. N.: A Nagy Október történelmi tapasztalatainak nemzetközi jelentősége 851

A NAGY OKTÓBER TÖRTÉNELMI TAPASZTALATAINAK NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE jV ^859 általános küzdelemben, a kapitalizmus ellen a szocializmusért vívott harcban. Az olyan általános demokratikus követelések megvalósításáért folyó küzdelemben, mint a politikai demokratizmus, a nemzeti felszabadulás, a béke, a munkásosztály egyre nagyobb szerepet játszik. A különböző „baloldali" opportunistáktól eltérően, a kommunisták abból indulnak ki, hogy a demo­kratizmus maximuma teremti meg a legjobb feltételeket a szocializmus győzel­me számára. Az általános demokratikus követelések s a nemproletár dolgozók legszé­lesebb tömegeit maga köré tömörítő proletariátus szocialista célja egybe­kapcsolásának eszméje a proletárforradalom lenini elméletének egyik alapja volt. A proletariátusnak a demokráciáért folyó küzdelme rendkívül fontos szerepet játszott az Októberi Forradalomban, a szocialista forradalom győzel­mes megvívásában más országokban. A munkásosztály a tőkés világban a demokráciáért folytatott küzdelmé­vel azt bizonyítja a dolgozó tömegeknek, hogy demokratikus céljaik követke­zetes megvalósításának és megőrzésének egyetlen biztosítéka a szocializmus. A proletariátus demokratikus és szocialista céljainak nem szembeállítása, hanem azok egysége — ez az Októberi Forradalom egyik legfontosabb ta­nulsága. Ilyenképpen az Októberi Forradalom teljes mértékben igazolta a szocia­lista forradalom mozgatóerőiről, a munkásosztály és a dolgozók nemproletár tömegei közti szövetség lehetőségéről szóló marxista—leninista tanítást, a gyakorlatban bebizonyította a bolsevizmus stratégiai irányvonalának helyes­ségét. Ha az Októberi Forradalom tapasztalatainak a szocialista forradalom stratégiája, a forradalom mozgató erői meghatározásának szempontjából ma is elvi jelentősége van, úgy nem kisebb a fontossága a hatékony taktika, a for­radalom megvalósításának gyakorlati formái és útjai tekintetében sem. Rendkívül aktuális és tanulságos, többek között, Októbernek a szocialista forradalom győzelméért folytatott harc formáira, ezek váltogatására, a békés és nem békés eszközök alkalmazására vonatkozó tapasztalata. A szocializmus ellenségei Októbert véres csataként ábrázolták, arra számítva, hogy ezzel elijesztik a többi ország dolgozó tömegeit a társadalom forradalmi átalakítá­sáért folytatott harctól. Az Októberi Forradalom megvilágításában egy másik véglet is jelentkezett, amely a forradalmat majdhogynem könnyű kis csetepaté­nak ábrázolja, amely áldozatok és vérontás nélkül ment végbe. A valóságban Október tapasztalatában találunk példákat mind a békés, mind a fegyveres küzdelemre, amelyeket attól függően alkalmaztak, hogy miként alakult az objektív helyzet, főként pedig aszerint, hogy a kizsákmányoló osztályok milyen ellenállást tanúsítottak. Lenin alaposan elemezte a forradalmi harc formáinak összekapcsolódását és váltakozását az orosz forradalom fejlődésének februártól októberig terjedő időszakában. A februári forradalom után olyan helyzet állt elő, hogy az „Ápri­lisi tézisektől" a júliusi napokig a bolsevik párt a forradalom békés fejlődésére vett irányt a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszóval. A forradalom békés fejlődése abban az időszakban azért volt lehetséges, mert egyetlen osztály, egyetlen számottévőbb erő sem tudott volna szembe­szállni s nem tudta volna megakadályozni, hogy a teljes államhatalom a szov­jetek kezében összpontosuljon. Annak ellenére, hogy ezidőben a szovjetekben a kispolgári pártok voltak többségben, a forradalom ekkor végbemehetett nem

Next

/
Thumbnails
Contents