Századok – 1967

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Októberi Forradalom és Magyarország útja a szocializmushoz 827

AZ 0KTÓBE1U FORRADALOM ÉS MAGYARORSZÁG ŰTJA A SZOCIALIZMUSHOZ 837 pában egy ideig még forradalmi helyzet volt —, de tartós fenntartása hibásnak bizonyult. Ez az irányvonal egyebek mellett abból a jórészt érzelmi alapokon nyugvó tételből indult ki, hogy ahol egyszer már volt proletárforradalom, ott az új forradalom, bárhogy is alakul a helyzet, csak közvetlen proletárforradalom lehet. A stratégiai cél helytelen megválasztása természetesen szektás irányba befolyásolta a párt taktikáját is. A Komintern VI. kongresszusának programja a közepes fejlettségű kapitalista országokról, amelyekben jelentősek a feudális maradványok, megállapította, hogy ezekben a demokratikus forradalom megelőzheti a szocialista forradalmat. Nem a Komintern kötelezte a KMP-t, hogy közvetlen szocialista forradalomra vegyen irányt, illetve, hogy feltétlenül tartsa fenn ezt az irányvonalat. A KMP Központi Bizottsága határozott így, elutasítva a módosításra irányuló javaslatot. Holott Magyarországon nemcsak igen jelentős feudális maradványok voltak, hanem fasiszta diktatúra is, amelyet ugyancsak el kellett takarítani az útból. A Komintern a KMP tagjaihoz írt Nyílt Levelében 1929 őszén megerősítette a párt helytelen irányvonalát. A Komintern tehát ebben szintén hibázott. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Nyílt Levél kibocsátását a KMP Központi Bizottsága kérte, a Komintern elnöksége a KMP képviselőire bízta a levél megfogalmazását, s az általuk beterjesztett szöveget hagyta jóvá. Megpróbálhatja valaki az 1929-es Nyílt Levelet annak igazolására felhasználni, hogy a hibás stratégiai irányvonalat a Komintern „ráoktrojálta" pártunkra, — de ez így nem igaz. 1933 —35-ben a KMP módosította taktikáját a mindennapi küzdelemben. Ennek kapcsán elvetette a „csak alulról való egységfront" korábbi szektás tételét, bár a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségének mérhetetlen kommunistaellenessége még semmit sem változott. A KMP viszont megváltoztatta a reformista szakszervezetekben való munka jellegét és célját, s nagyobb figyelmet fordított a polgári demokratikus szabadságjogokért való akciókra. Taktikánk módosításánál felhasználtuk mindenekelőtt a proletár egységfrontért folyó harc franciaországi tapasztalatait; ezek hasznosítására a Komintern is ösztönzött. Ezek a taktikai módosítások a stratégiai irányvonal megváltoztatása irányába hatottak, de a páit stratégiai célja csupán a Komintern VII. kongresszusa után módosult. A párt ekkor közvetlen stratégiai célként a fasiszta diktatúra megdöntését, a demokratikus átalakulást jelölte meg. Olyan időszak volt ez, amikor a demokratikus átalakulásért való harc egybekapcsolódott a revansista háborús készülődések elleni küzdelemmel, a hitlerista Németországgal való revansista szövetség elleni harccal. Nehéz volt a párt munkája. Nemcsak azért, mert kegyetlen terrorral kellett dacolnia, hanem azért is, mert a hírhedt müncheni egyezményt, s Hitlerék Csehszlovákia és Románia ellen hozott „bécsi döntéseit", a Hitlerék adta „területgyarapítást" az összes többi pártok lelkesen üdvözölték. A Szociáldemokrata Párt is. A Kommunista Párt volt az egyetlen, amely szembefordult a felkorbácsolt nacionalista szenvedélyekkel, a fasiszta területszerzéssel, amelynek ködfüggönye mögött láncolták hozzá az országot a náci birodalom szekeréhez. A párt a legnehezebb helyzetben sem adta fel a harcot, hogy a demokratikus átalakulásért, a hitlerista Németországgal való szakításért s az ország háborúba vitele ellen küzdve, az antifasiszta nemzeti front kifejlesztéséért fáradozzék.