Századok – 1967

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Októberi Forradalom és Magyarország útja a szocializmushoz 827

838 NEMES DEZSŐ Az SzDP országos vezetőségével, meg a Kisgazdapárt országos központjával évekig nem sikerült a KMP-nek akcióegységre lépni. A kommunisták és a szociáldemokraták együttműködése mégis széles körűvé vált, kiterjedt az SzDP vezető aktivistáinak egy részére is, különösen szakszervezeti vonalon. Különböző polgári náciellenes csoportokkal is sikerült a KMP-nek együttműködést teremteni. A német megszállás idején pedig létrejött pártunk kezdeményezésére a fentebb már említett Magyar Front. Ekkor sikerült elfogadtatni az SzDP és a Kisgazdapárt vezetőivel is a közös Hitler-ellenes küzdelem politikáját. Pártunk tevékenységének töretlen jellemvonása volt a szolidaritás a Szovjetunióval. Büszkén tekintettünk az egész világreakció által támadott s az új társadalmat évtizedekig egyedül építő munkás-paraszt államra s a szovjet nép eredményeire. A Szovjetunióval való szolidaritás a forradalmi erők nagyértékű morális fegyvere volt, amelyet nem engedtünk kicsavarni a kezünkből a legrafináltabb és legeszeveszettebb szovjetellenes propaganda által sem. Az antifasiszta demokratikus összefogásért vívott küzdelemnek is szerves része volt a harc a szovjetelenességgel szemben; a küzdelem sikere nagy mértékben függött a szovjetellenesség visszaszorításától. Ismeretes, hogy a szovjetellenes propaganda összefonódott a Komintern-ellenes propagandával, tehát az egyes országok kommunista pártja elleni kampányokkal, amelyeket a burzsoázia és fegyvertársai folytattak. Azt állították, hogy a Komintern politikáját a Szovjetunió politikai érdekei határozzák meg, s ennek alapján az egyes kommunista pártokat ..Moszkvának alárendelt" pártoknak nyilvánították. Ennek a szovjetellenes és kommunistaellenes propagandának nem az volt az alapja, hogy létezett a Komintern, hanem az, hogy a kommunista pártok kiálltak a Szovjetunióért, mint a nemzetközi proletariátus hazájáért, a nemzetközi forradalom fő támaszának tekintették, s minden lehető eszközzel segítették küzdelmét a világimperializmus állandó fenyegetésével szemben. A kommunista pártok aggodalommal tekintettek az imperialista hatalmak különféle szovjetellenes-blokk szervezési akcióira. Amennyire tudták, abban is segítették a Szovjetuniót, hogy békés munkájának biztosítása érdekében az imperialisták egymásközti ellentéteit is kihasználja, a szovjetellenes egységfront alakítására irányuló szüntelen kísérleteket meghiúsítsa. Pártjaink a szovjetellenes háborús tervek meghiúsításáért folyó küzdelmet — mint ismeretes — olyan feladatnak tekintették, amelyet nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberi haladás érdeke diktál. Ismeretes, hogy a Komintern elsősorban azt tekintette feladatának, hogy segítse a pártokat saját országaik forradalmi erőinek kifejlesztésében, a tömegek mindennapi érdekeiért folyó harcukban, s természetesen munkásosztályuk felkészítésében a forradalomra, Ezt tekintették fő feladatuknak az összes testvérpártok, vállalva a Szovjetunió melletti kiállást is, abban a szilárd meggyőződésben, hogy az egybeesik saját országuk munkásosztályának alapvető érdekeivel. Szolidaritásukat a Szovjetunióval nem a Komintern utasítására vállalták, hanem az pártuk forradalmi meggyőződéséből és a Szovjetunió iránti mélységes tiszteletéből következett. Tudott dolog, hogy a sztálini és más „személyi kultuszok" kifejlődése, a súlyos torzulások, amelyek ennek kapcsán bekövetkeztek, nagy kárt okoztak a kommunista mozgalomnak, fékezték a szocializmus fejlődését. Drága árat, s nem kis megrendüléssel kellett fizetnünk ezekért. Semmi sem homályosít-