Századok – 1967
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Októberi Forradalom és Magyarország útja a szocializmushoz 827
836 NEMES DEZSŐ A magyar munkásosztály útja a szocialista forradalom második győzelméhez Az antantintervenció 1919-ben az ellenforradalom martalékául dobta 11 magyar népet. A munkásság és a szegényparasztság végig szenvedte és végig küzdötte a horthysta rendszer, a magyar fasizmus negyedszázados uralmát. Rendíthetetlenül élt körükben a remény, hogy eljön a felszabadulás órája. Éltette az 1919-es proletárhatalom emléke és megingathatatlanná tette a Szovjetunió léte. Mert a forradalmi tömegek állandó és nagy morális-politikai erőforrásaivá vált, hogy a szovjethatalom szétverte az összes ellenforradalmi seregeket és visszaverte az imperialista hatalmak intervencióját, hogy a forradalom vörös zászlója lengett a Balti tengertől a Csendes óceánig. Rendkívül nehéz volt pártunk útja az ellenforradalom negyedszázados uralma alatt. Mégis sok harcot vívtunk meg. Kisebb akciók sorozata és kiemelkedő harci események is jelzik ezt az utat. Pártunk élén állt annak a nagy, másfélszázezer embert megmozgató tüntetésnek, amely 1930. szeptember 1-én zajlott le Budapesten, munkát-kenyeret s a rendszer pusztulását követelve. Pártunk vezette azt a tüntetést, amely 1942. március 15-én zajlott le Budapesten a háborúból való kilépésért, a hitlerista Németországgal való szakításért, a független, demokratikus Magyarországért. Pártunk kezdeményezésére jött létre 1944 májusában az ország német megszállása idején Magyar Front néven a kommunisták pártja, a szociáldemokraták pártja és a Kisgazdapárt részvételével az a Hitler-ellenes szövetség, amely az ország felszabadulása idején megalakította Magyarország új kormányát. A magyar munkásosztály akkor lett megint a nép döntő többsége által elismert vezető osztálya az országnak, amikor ismét nemzeti katasztrófából kellett kivezetni a hazát. Abból a katasztrófából, amelybe a második világháború során taszította bele a tőkés-földbirtokos uralom. A munkásosztály forradalmi pártja: a Kommunista Párt bizonyult újra az egyetlennek, amely a katasztrófa leküzdésének, a nemzet demokratikus újjászületésének világos programját terjesztette az ország elé, megmutatta az utat e program valóra váltásához és elsősorban mozgósította a népet az új rend megteremtésére. * A harc során a kommunistáknak sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Az illegalitással, a fasiszta terrorral s a kommunistaellenes propaganda legkü lönfélébb válfajaival. Azzal is, hogy ä változó körülmények között folyó küzdelemben a párt tapasztalatai elégtelenek és a szektás hibák gyakoriak voltak. Ezek összefüggtek a Komintern tevékenységében jelentkezett hibákkal. Nem követjük azonban azt a példát, hogy harcunk minden eredményét csak magunknak könyveljük el, hibáinkért pedig elsősorban a Kominternre hárítjuk át a felelősséget. Nem térünk erre az útra, mert saját tapasztalataink szerint ez helytelen. Pártunk hosszú ideig hibásan állapította meg stratégiai irányvonalát. Közvetlen stratégiai célként a szocialista forradalmat jelölte meg, holott a magyarországi körülmények között ezt meg kellett előznie a fasiszta diktatúra megdöntésének, a demokratikus forradalomnak. Az új szocialista forradalom, mint közvetlen stratégiai cél fenntartása közvetlenül a Tanácsköztársaság megdöntése után még érthető, — arra támaszkodott ugyanis, hogy Euró-
