Századok – 1967

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Októberi Forradalom és Magyarország útja a szocializmushoz 827

830 NEMES DEZSŐ Még nagyobb hatása van természetesen az egész világot megrengető Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. Igen nagy lelkesedést vált ki és messzemenő reményeket kelt a munkás-paraszt hatalom megszületése és békefelhívása a hadban álló országok népeihez és kormányaihoz. A békéért folyó küzdelem ekkor Magyarországon a monarchia megdöntésének közvetlen feladatával kapcsolódik össze. De az Októberi Forradalom a proletariátus elé állítja a szocialista forradalom győzelemrevitelének történelmi példáját is. A magyarországi munkásmozgalom balszárnyának politikai fejlődése meggyorsul, befolyása szélesedik. Hirdeti a háborús kormányzat megdöntését, a monarchia megbuktatását, az „orosz példa" követését, beleértve a tanácsok létrehozását és tanácsköztársaság megteremtését is. Sajátos helyzet van ekkor Magyarországon. Az uralkodó osztályok egyrészt megrettennek a szovjethatalom megszületésétől, annak forradalmasító hatásától, másrészt nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy a Kerenszkij-kormány bukása megfosztotta az antanthatalmakat nagy keleti szövetégesüktől. A császári Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia vezető körei — mint ismeretes — arra számítottak, hogy a szovjet kormányra rákényszeríthetnek egy nekik tetsző békét, s az általuk megszállt balti, valamint lengyel és ukrán területeket megtartva, a háborút keleten befejezik s erőiket a nyugati frontra összpontosítva, rákényszeríthetnek az antantra egy kompromisszumos békét. A budapesti polgári lapok a fentiekből kiindulva megelégedéssel fogadták a szovjet kormány békefelhívását, s úgy tesznek, mintha ők is osztoznának a nép lelkesedésében és békereményében. A kormánypárti Az Újság azonban már november 10-én nyugtalankodik emiatt. Figyelmezteti laptársait, amelyek „nem akadnak fönn rajta, hogy a forradalmi Oroszországból nemcsak az annexió nélküli béke eszméje jön, ami nekünk kedvez (ezt az elvet ők nyugati viszonylatban az antanttal való kompromisszumos béke elérésére remélték felhasználni. — N. D.), hanem egy füst alatt a földbirtok és ipari tulajdon elkobzása és elosztása a parasztok és munkások között szintén. Szóval jön nemcsak a háborút ölő forradalom, hanem a szocializálás is, és a mi jámbor demokratáink ... kis kacsóikkal tapsikolnak Lenin-bácsinak." A lapok többsége ilyen aggodalmak dacára folytatja az örvendezést azon, hogy az antant elvesztette keleti szövetségesét. A legelterjedtebb polgári lap, a ,,Pesti Hirlap" például november 14-én így ír: „Cárszkoje szeló mellett a béke kormánya győzött. Az antant búsulhat rajta. Mi örvendezünk." Megelégedettségét azzal a megjegyzéssel toldja meg, hogy legfeljebb azt kívánhatják, amit Napóleon édesanyja mondott, mikor fiát császárrá koronázták: „Csak sokáig tartson !" E kívánságnak az az értelme: Csak eltartson addig, amíg az antant rákényszerül a kompromisszumos békére. Nemsokára megindultak a breszti béketárgyalások, s ott rögtön lelepleződtek a német és az osztrák-magyar uralkodó körök rabló céljai. Ez olyan felháborodást váltott ki, amely Ausztriában és Magyarországon az 1918 januári politikai tömegsztrájkok kirobbanásához vezetett. E megmozdulásokban a forradalmi balszárny vezető csoportjai jelentős szerepet játszanak. A Pártvezetőség viszont dicstelen szerepet tölt be és leszereli a sztrájkot. A rendőrség hajszát indít a baloldal ellen. A tömegek balratolódása azonban folytatódik. A fiatal szovjethatalomra rákényszerített március 3-i breszti rablóbékét, s a március 5-én Romániára rákényszerített ugyancsak rabló békediktátumot