Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
A HADI- ÉS BÉKECÉLOK: A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 75 Az a rendkívüli különbség, amely Bethmann Holl weg hivatalos és nem hivatalos megnyilatkozása között megmutatkozott, aligha magyarázható azzal az időkülönbséggel, amely a Czerninnek adott válasz és a Visszaemlékezés megírása közben eltelt, mert utóbbiban a szerző az események idejében elfoglalt valódi álláspontját rögzíti — nem utolsósorban éppen önigazolásként. Másfelől viszont az is nyilvánvaló, hogy Bethmann nem hivatalos véleménye és az általa — bár hivatalosan — erősen bírált Czernin-féle álláspont között alig van eltérés.80 Mindennek persze nincs gyakorlati jelentősége a Monarchia és a Német Birodalom háború alatti viszonyának alakulása szempontjából, mert a vezérkar és a német belpolitika annexionista csoportosulásai ekkor már nemcsak a hadicélok kérdésében, hanem a külpolitika egész területén, tehát szövetségi viszonylatban is döntő túlsúlyban voltak a törvényes kormánnyal szemben. E körülmény igen nagymértékben befolyásolta a május közepén soron következő hadicéltárgyalásokat is. Az 1917. május 17—18-i, Kreuznachban lefolytatott trágyalások a Monarchia és Németország kormányai között a hadicélok kérdésében az eddigiektől több szempontból eltérő körülmények között mentek végbe. A különbség a Birodalom belpolitikai életében nemcsak a német annexiós körök imént említett előretörésében állott. Lényeges változást jelentett a Sixtus-akció május első napjaiban bekövetkezett meghiúsulása, amelyet az olaszok Ausztriával szemben támasztott területi követelései idéztek elő. Károly 1917. május 9-i második „Sixtus-levele" lényegében a kezdeményezés feladását és befejezését tartalmazza,8 1 miután nyilvánvalóvá vált, hogy az angol és a francia kormány az Entente fenntartása érdekében teljes mértékben támogatja az olasz igényeket. Hozzájárult azonban az akció bukásához Károly és Czernin határozatlansága is a különbéke-akció német és Entente viszonylatban egyaránt kockázatos keresztülvitelében. Tény, hogy — a március—áprilisi tárgyalásokkal ellentétben — májusban már abban a reményben sem bizakodhatott a Monarchia diplomáciája a német kormány növekvő intranzigenciájával szemben, amelyet a Sixtus-féle kezdeményezés jelentett. Ezért figyelhető meg a német—osztrákszámunkra". Ugyanekkor viszont az őszintébbeknek ható visszaemlékezésekben Bethmann a következőket írja: ,,A pillanat teljesen alkalmatlan volt arra, hogy a nép hangulatát a Legfelső Hadvezetőség kívánságára, vagy háborús célok megmutatásával izzásba hozzuk. Egy éhező népet, amely azt látja, hogy a tengeralattjáró-háborúval kapcsolatos kicsapongó reményei szertefolynak, nem lehet sem a flandriai partvidékkel, sem a Baltikummal jóllakatni. . . És ami a legfontosabb, a külföldnek megfelelő bizonyítékokat szolgáltattunk volna arra, hogy megegyezéses békére nem is gondolunk. Ezzel magunk semmisítettük volna meg politikánkat, amelyre a valóság kényszerített." (Bethmann Hollweg iratának hivatalos szövegét Id.: Ursachen und Folgen I. köt. No 201/c: Bericht des Reichskanzlers v. Bethmann Hollweg vom 4. Mai 1917 über das Exposé Graf Czernins. 383 — 386. 1. — A Czernin-levélben vázolt helyzetre vonatkozó nem hivatalos véleményét „Betrachtungen" с. id. műben fejtette ki, 206 — 210. 1. 80 Itt meg kell említeni azt, hogy Bethmann Hollweg a Czerninnek adott hivatalos válaszon kívül is írt egy feljegyzést II. Vilmos császárnak, amelynek tartalma ugyan azonos a hivatalos válasszal, hangja azonban valamivel objektívebb. Az itt is jellemzően kivilágló mesterséges optimizmus mellett mégis szerepel egy mondat, amely így hangzik: „. . .Bár mindezek alapján jogosan ítéljük a helyzetet kedvezőnek, mégis teljesen egyetértek Gr. Gzeminnel azon cél elérése tekintetében, hogy minél előbb létre kell hozni egy becsületes, a Birodalom és Szövetségeseinek érdekeit kielégítő békét." (Kiemelés tőlem — G. I.) Bericht des Reichskanzlers, Berlin, 9; Mai 1917 О. L. ftár W. 405 H. H. St. A. P. A. Geheim XLVII/3 — 17. Karton rot, 504. 81 Zweiter Brief Kaiser Karls an seinen Schwager Prinzen Sixtus von Bourbon-Parma de dato Laxenburg 9. Mai 1917. Polzer-Hoditz: i. m. Anhang XII. 603. 1.
