Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Mucsi Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 814

KRÓNIKA 819 cselédsztrájkok vállalását, a nemzetiségek megnyerését stb. Ez szerves következménye az akkori egész irányvonalnak. Az új szövetségi orientáció kidolgozása és követelése az 1910-es években egyben az 1906 körüli politika kritikája volt. Az opponensi véleményben foglaltak nézete szerint alaposabb mérlegelésre szorulnak, mélyebbre, mint ahogy a jelölt ezekre reflektált. Az elfogadást változatlanul javasolta. Erényi Tibor szerint a jelölt néhány megállapítása kisebb félreértésre adhat alkalmat. Az opponensek nem kívánták, hogy a SzDP-t nemzeti-demokratikus párttá alakítsák, a későbbi népfrontpolitika alkalmazását sem kérték számon. Nem értett egyet Pölöskei Ferenccel sem abban, hogy az SzDP nem bírálta volna a magyar uralkodó osztályok sovinizmusát, nacionalizmusát. Ennek ellenkezőjét számos dokumentum bizonyítja. Erényi szerint 1905-ben annak a politikának alkalmazása lett volna viszonylag előnyösebb, amelyet a szocialista mozgalom az Általános Munkásegylet, majd Frankel idején, végül pedig 1918-ban folytatott. Így elkerülhetővé vált volná az 1905-ös kaland, amely következményeiben károsnak bizonyult. Nem történetietlen ilyen igényt támasztani, hiszen jelentős ellenzéke is volt az SzDP-ben a „darabonf'-irányzatnak. Figyelembe kell venni másrészt, hogy mérvadó nemzetiségi körök fenntartásokkal viseltettek Kristóffy iránt, s a nemzetiségek körében sem lett népszerű az SzDP a paktálás miatt. Az említettekből nyilvánvaló, hogy nincs szó arról, mintha az SzDP-nak a Mezőfiék útját kellett volna követni. Simon Péter szerint a jelölt álláspontja nem egységes. Az SzDP-nek az a taktikája, hogy a választójog kérdését nemcsak előtérbe helyezte, hanem ténylegesen szembe is állította a nemzeti önrendelkezés követelésével, az adott helyzetben a pártot az ún. imparlamentáris kormány támogatójává tette. A jelölt szerint a két rossz közül a kisebb rossz a darabont-kormány politikája volt. E megállapítást már az opponensek is bírálták. Abból kell kiindulnunk e kérdés megítélésénél, hogy a századforduló után a Monarchia már minden szempontból akadálya volt a fejlődésnek. Felrobbantása, szétzúzása a haladó erők fejlődésének előfeltétele. Nem azonnali szótzúzása, de ennek előkészítése. А к. u. k. bürokrácia és az egységes hadsereg fennállása mellett nem lehetett lényeges demokratizálást végrehajtani. Az SzDP az általános választójogot nem egyszerűen a nemzeti önrendelkezés követelményével állította szembe, hanem a demokratizmus más alapvető feltóteleivel is. Nem szabad elfogadnunk azt a politikát, amely az abszolutizmus igenlésével lépett fel. Nem fogadható el jelöltnek az az érvelése, hogy addig nem szabad valamit napirendre tűznie a pártnak, amíg az illető kérdés megoldására jelentős tömegmozgalom ki nem bontakozott. A disszertációnak sok igen értékes vonása van, s ezzel jelentősen előbbre vitte ismereteinket is, változatlanul kérte azonban, hogy a jelölt ezt a bírált álláspontját fontolja meg és vonja vissza. Hanák Péter elmondotta, hogy lényegében egy hatvanéves vitáról van szó, mely az 1905-ös taktikáról azóta is folyik és valószínűleg nem ebben a pillanatban fog eldőlni. A maga részéről egyetlen tisztázatlan kérdésre kívánt rátérni. Egyetértett az opponensekkel ós Simon Péterrel abban, hogy az akkor létező két retrográd fél közül nem feltótlenül kellett az SzDP-nek az egyik fél mellé oly mórtékben csatlakozni, mint ezt 1905-ben tette. Önálló vonalat kellett volna kialakítania. Az SzDP azonban eszközül engedte magát, s ez nagyon keveset használt a mozgalomnak. Ha a demokratizálás és nemzeti program összekapcsolását kérnénk számon, gondolni kell arra, hogy az ország soknemzetiségű volt, s a függetlenség követelése az integer Magyarországot kívánta függetleníteni, azaz a magyar fejlődés bizonyos előnyei javára a nemzeti elnyomás új politikáját jelentette volna. Ha úgy vetik fel a bírálók, hogy gakremzetiségűvé kell tenni a hadsereget stb., akkor ezt az SzDP elfogadhatta volna, de ennek ekkor nem volt realitása. A magyar önálló vámterület követelését helyesként fogadtuk el eddig. De mit jelent az önálló vámterület Horvátország tekintetében ? A magyar burzsoázia fokozott behatolását. A függetlenség követelése önmagában nacionalista követelés volt, ha nem egészíti ki a probléma, mi történjék a nemzetiségekkel. Simon Péter rendkívül helyesen a nemzeti önrendelkezés jogát említette, ami egyet jelent az integritás feladásával. Ezzel fellépni 1905/6-ban az SzDP-nek, noha elvileg helyes lett volna, az akkori közvélemény előtt oly súlyos népszerűség-veszteséget jelentett volna, amit fel kell mérnünk. Figyelembe kell venni tehát az itt rejlő ellentmondást. Tudomásul kell vennünk, hogy a történelem produkál néha olyan kényszerhelyzeteket, amelyekben nehéz megtalálni a helyes szocialista állásfoglalást, és ha meg is lehet találni, nem biztos, hogy az nagy népszerűséget biztosít a pártnak. Felmerült, hogy miért nem folytatta a párt azt a politikát, amelyet Frankel idején ós később, azaz miért nem kötött választójogi blokkot. 1905-ben azonban nem álltak fenn azok az erők, mint a 70-es években, s csak 1910 — 11-re kristályosodtak ki újból a politikai