Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Mucsi Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 814

818 KRÓNIKA 1905/6 folyamán nem alakult ki forradalmi szituáció. Ebből következik, hogy az SzDP nem léphetett fel olyan követelésekkel és politikával, amilyennel forradalmi válság esetén fellépni kötelessége. Ez persze nem zárja ki, hogy a válság viszonyai közt folytatott taktikáját a legszigorúbb bírálatnak vessük alá. Valamennyien egyetértünk abban, hogy a párt vezetőinek demokratikus szövetségi politikát kellett volna kialakítaniuk. Persze a századelőn nem voltak demokratikus polgári vagy kispolgári pártok, amelyekkel átmeneti szövetséget lehetett volna kötni. A legkevésbé jöhettek számításba a magyar ellenzéki pártok. Arra kellett törekedni, hogy a SzDP gyorsítsa a régi pártok felbomlását, a demokratikus elemek kiválását és megerősödését, ós igyekezzék kiépíteni közvetlen befolyását a kispolgárság körében. Az agrárkérdésben a párt vezetői teljes jóhiszeműséggel a marxizmust vélték védelmezni, midőn elutasították a nagybirtok felosztásának, a parasztság földhöz juttatásának fel-felbukkanó követelését s ezzel korlátozták a parasztság irányában mozgási szabadságukat. Azonban még így is lényegesen nagyobb lehetőségek voltak a parasztság szervezésére, s ezt az SzDP nem használta ki. Magyarország ebben az időben soknemzetiségű ország volt. A nem-magyar népek megnyerésére is kísérletet lehetett és kellett volna tenni, legalább e népek teljes egyenjogúságának követelése alapján. A nemzeti kérdés lebecsülése valószínűleg összefügg a szociáldemokrata forradalom-elmélettel, mint erre Erényi Tibor utalt, ez azonban nem menti fel a párt vezetőit a felelősség alól. A magyar nemzeti törekvések tekintetében bonyolultabb a helyzet. Az SzDP nem helyezkedett szembe a jogos, tehát a tényleges elnyomás ellen fellépő törekvésekkel. A független Magyarországot azonban csak demokratikus formában volt hajlandó elfogadni. Minthogy a polgári jellegű pártok az SzDP-vel szembehelyezkedtek, kézenfekvőnek tűnik, hogy az SzDP maga vegye programjába a jogos nemzeti követeléseket. E követeléseket munkáspárt csak a többi nép önrendelkezési jogának elismerésével összekapcsoltán kísérelhette meg. Eddig még a nemzetiségi mozgalmak sem jutottak el. Ha a párt erre kísérletet tett volna, az mind a munkásság mind más társadalmi rétegek soraiban értetlenséget és zavart váltott volna ki, ráadásul a nemzeti törekvések egymást keresztező irányai e politika egészét kérdésessé tették volna. Az internacionalista összetételű ós érzelmű hazai munkásság, mely éppen a magyar polgári pártok mindent elborító sovinizmusa elleni küzdelemben harcolta ki politikai önállóságát, a nemzetköziségben.látta a céljai eléréséhez szükséges reális erőt. S mindig büszkén vállalta a megvetett internacionalizmust. Az SzDP demokratikus nemzeti politikát azért sem követhetett, mert az ellenzék is még ezt Ígérte. így tömeget elhódítani nem lehetett. Egyetlen lehetőség maradt: a demokratizálás programja az uralkodó osztályok hatalmi törekvéseit leplező követelések háttérbeszorításával. Akkoriban teljesen elképzelhetetlen volt, hogy bárhol Európában a munkásság „saját" uralkodó osztálya által képviselt érdekekért hirdessen harcot. Ez Magyarországon vagy Lengyelországban (mellyel kapcsolatban Lenin is állást foglalt) a földesúri-dzsentri pártok támogatásával lett volna egyenlő. Példa erre a Pilsudski-féle PPS, vagy Mezőfi kispolgári demokratikus irányzatának teljes csődje. Nem szabad az egykorú pártoktól olyan népfrontpolitikát számonkérni, mely később, a fasizmus elleni harc során alakult ki, s egy adott történeti korszak terméke. Mucsi Ferenc ismételten hangsúlyozta, hogy az általa adott értékelést olyan értelemben nem tartja „véglegesnek", hogy iijabb összefüggések feltárása esetén az ne lenne módosítható. Befejezésül köszönetet mondott opponenseinek, akik értékes észrevételeikkel ós bírálataikkal a tárgyalt probléma sok fontos összefüggésére hívták fel figyelmét. Pölöskei Ferenc a jelölt válaszának egy részével egyet értett, de az SzDP 1905/6-os politikájára ós taktikájára vonatkozó résszel nem. Kifejtette, hogy a realitások relációjában a központi helyet a dualista rendszer foglalta el. A demokratikus kérdésmegoldáshoz az egész megmerevedő dualizmust kellett támadni, és ezt a demokratikus és nemzeti követelések egységében lehetett a legeredményesebben megtenni. Az új manőverekkel, a Kristóffy-féle próbálkozásokkal szemben is fel kellett volna lépnie a pártnak. Maga Kristóffy is kifejti, hogy nem gondolta komolyan az általános választójogot. Tehát az udvar 1905-ös taktikája is csak manőver volt. Le kell szögezni, hogy Ausztriával együttesben nem lehetett demokratizálni az országot. A jelölt bizonyos illúziókat fűz az udvarhoz, az adott keretek közötti demokratizálás lehetőségét eltúlozza. Az illúziók az SzDP-nél nemcsak az udvar, hanem 1905 elején a koalíció irányában is mutatkoztak, amikor még a koalíciót támogatták. Az SzDP lényegében ekkor sem válogatta meg szövetségesét, illetve elvtelen szövetséget kötött. Foglalkozik a jelölt azzal, hogy a pártnak ki kellett volna szélesítenie tömegbázisát. Ugyanakkor ezt nem veti fel az önálló politika kialakítása és alkalmazása terén. Ezt lehet leginkább hiányolni az egész dolgozatban. Az 1905-ös politika valójában el sem bírta volna a tömegerő kiszélesítését, az arató- és