Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Mucsi Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 814

814 KRÓNIKA Európa többi része gazdasági viszonyaiban beállott változások, azok mintegy külső indítólökóst adtak a belső erők előkészítő munkája után amúgyis esedékes átalakulásoknak. A XVI. század előtti idők paraszti járadékairól adott téves kép, az, hogy a terményjáradékot látta döntőnek, a kutatás természetéből következő okra vezethető vissza — mondta a jelölt. Nem végzett részletes vizsgálatokat a kutatásai alapját képező korszakot megelőző időre. Pach Zsigmond Pál eredményei sem álltak még rendelkezésére. A paraszti rótegeződós XV. század végi állapotával kapcsolatos véleménykülönbségek Maksay szerint félreértésen alapultak. Az egész- és fóltelkesek, úrbéresek és zsellérek egymáshoz viszonyított arányáról tett megállapításai nem a vizsgált terület egész parasztságára vonatkoznak, csak a falun élő lakosságra, Szabó István eltérő adatai a mezővárosokat is figyelembe veszik. Ugyancsak Szabó Istvánnak válaszolva mondotta, hogy nem lát lényeges különbséget a parasztság szempontjából abban, hogy nemesi kúria vagy majorság részére vették-e el az úrbéres földet, hasonlóképpen nem tartja az úrbéres- ós allodiális föld arányának alakulása szempontjából jelentősnek, hogy erőszakra vagy önként távozott-e a jobbágy telkéről. Szintén az első opponens ellenvetésére állapította meg a jelölt, hogy az 1556-os jobbágyköltözési törvénnyel kapcsolatban nem fogalmazott elég óvatosan. Szabó István már ismert eredményeihez kívánt még egy tényezőt hozzátenni, a megfogalmazásból azonban úgy tűnik, mintha mindent ezzel az egy szemponttal akart volna magyarázni. A bérmunkáltatók véleményének a törvény létrehozásában gyakorolt hatását feltevésszerűen állította. A paraszti ellenállásnak Sinkovics István által felvetett problémájáról szólva leszögezte, hogy a „sikertelenség" kifejezést csak az ellenállás nyílt formáira vonatkoztatta. Hálás viszont az opponensnek, hogy a paraszti ellenállás többi, a majorgazdálkodásra kiható formáira is felhívta a figyelmet. Ugyanígy azért, hogy az általa vizsgált területtel szomszédos szlavóniai felkelés tanulságaira rámutatott. Végül foglalkozott a befejező részben foglalt eredményeivel kapcsolatban kialakult vitával. Hangsúlyozta, hogy a XVI. századi agrárstruktúra fejlődési irányának végső értékelésében nem azért tévedett, mert csak a XVI. századi viszonyokat tartotta szem előtt, rámutatott a legutóbbi évekig uralkodó módszertani bizonytalanságra a kelet-európai robotoltató gazdálkodás megközelítésében. A dolgozatban azonban több helyen foglalkozott a parasztpolgári réteg jelentőségével, amely a XVI. században nagyméretű árutermelésével, a következőben pedig fegyveres harcaival vált valóságosan is a feudalizmusból való kibontakozás fontos tényezőjévé — fejezte be válaszát a jelölt. Ezután Pach Zsigmond Pál, a bizottság elnöke szólt hozzá a vita néhány kérdéséhez. Hangsúlyozta, hogy a földfoglalás céljait és fajtáit illetően valóban disztingválni kell; jelentősnek látja azonban — nem utolsósorban a jelölt eredményei alapján — a majorkodás célját szolgáló földfoglalás XVI. századi mértékét. Utalt arra, hogy országos törvények (például az 1563. LXX. t. c.) is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A majorságépítés és majorságfejlesztés fő periódusainak kérdését illetően arra hívta fel a figyelmet, hogy a XVI. század végén bekövetkezett ideiglenes megtorpanás után a XVII. század első felében a majorsági gazdálkodás olyan fellendülésével találkozunk, amelyet számításba kell vennünk. Igen érdekesnek és meggyőzőnek találta Sinkovics profeszszor fejtegetését a paraszti ellenállásnak a gazdasági utasításokban tükröződő hatásáról. Majd a robotmunka és a fizetett munka arányát vizsgálva az urbáriumok alapján megállapította, hogy az utóbbi a XVI. században sem játszhatott az előbbivel egyenlő mértékű szerepet. Végül helyeselve Maksay törekvését, amellyel a magyarországi fejlődést a szomszédos közép- és kelet-európai országok agrárfejlődésével szoros összefüggésben ábrázolja, rámutatott, hogy a lengyel gazdaságtörténetírás a gazdasági regressziót, amelyet többségében az eluralkodott robotgazdálkodás negatív hatásának tulajdonít, általában véve a XVII—XVIII. századra teszi. A bírálóbizottság a disszertációt egyhangúan elfogadta és javaslatot tett a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Maksay Ferenenek ítélje oda a kandidátusi fokozatot. Péter Katalin Mucsi Ferenc „A magyarországi munkásmozgalom az 1905—1906. évi politikai válság időszakában" c. kandidátusi disszertációja a hazai munkásmozgalomnak az ország demokratizálásáért vívott harcát, harci módszereit elemzi.