Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Maksay Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Péter Katalin) 810

KRÓNIKA 813 kös jobbágyság" rendszerének ellensúlyául szolgált. A paraszti védekezés hatása több esetben közvetlenül is lemérhető. így utalt az opponens a kanizsai uradalomban kialakult helyzetre, ahol a jobbágyság panaszai nyomán a földesúri utasítás a szolgáltatásokat bizonyos korlátok közé szorította. Sinkovies professzor nagyon lényegesnek tartotta volna az 1571 — 72-es szlavóniai parasztfelkelés bevonását, amelynek okai, kitörése a parasztság helyzetének megvilágításához is becses támpontot adnak. Azt vizsgálva, hogy a tanulmány mi újat hozott, az opponens a gazdag anyagot, a kutatók előtt ismeretlen források feltárását emelte ki. Üjnak látja azt, amit a bérmunkáról, a cselédnópek, alkalmi munkások felhasználásáról, munkaviszonyáról, társadalmi helyzetéről írt. Uj az is, hogy felismerte a robotoltató gazdaság tárnyerését a XVI. század második felében. A munka érdeme a jelenségek sokféleségének ábrázolására való törekvés. Sinkovies István helyeselte azt a megállapítást, amely szerint a XVI. századi árutermelésben két irányzat harcol egymással, és hogy e küzdelem a század végéig nem zárult le. Hiányzik azonban a földesúri és paraszti árutermelés ellentótének bemutatása, bár Maksay erre is felfigyelt, amikor munkája végén a robotoltató gazdaság egyeduralmának ellensúlyát nemcsak a majorsági gazdaságok béreseiben és napszámosaiban látja, hanem a szabadosi kiváltságokban, a nemesi ármálisokban, a mezővárosokban is. A fejlődés főirányát az opponens szerint helyesen állapította meg a szerző az „örökös jobbágyság" megerősödésében, azzal viszont nem tudott egyetérteni, hogy a robotoltató gazdasági forma képviselte a polgáriasuláshoz vezető utat; a feudalizmusból való kibontakozást a paraszti árutermelés, a parasztság polgáriasulása ós a városi polgárság megerősödése jelentette volna. A munka fejezeteinek rövid áttekintése alapján állapította meg az opponens, hogy az 1570-es korszakhatár felvétele nem indokolt. Ez a drinápolyi béke és a speyeri egyezmény miatt a politikai történetben fontos határkő, de nem alkalmazható az agrártörténetre. Igazat adott a jelöltnek abban, hogy a század közepén a majorsági gazdaságok munkaszervezetében a robot aránya megnőtt. Az viszont szerinte a bérmunka jelentőségének az eltúlzása, hogy a bérmunka és a robot a század közepén „közel egyforma" intenzitással növekedett. Azt is vitathatónak tartja, hogy a földjüktől megfosztott parasztok „szabad" munkaerőnek tekinthetők-e, hiszen általában a „zselléresítés", tehát az figyelhető meg, hogy a földesúr a földfoglalás ellenére is feudális függésben kivánja tartani volt jobbágyait. Maksay munkája — fejezte be Sinkovies István — nem csak új eredményeket ad, de ösztönzést is a további kutatásra. Javasolta a disszertáció elfogadását. Maksay Ferenc válaszában utalt munkája eredeti céljának kettős hatására, azaz a tankönyv magas tudományos igényére és az előtanulmány jellegből következő nehézségekre a téma körülhatárolásában és a szerkesztésben. Kiemelte a periodizáció kérdését, mivel azt mindkét opponense vita tárgyává tette. Utalt arra, hogy a XVI. század 70-es, 80-as évei milyen fontos fordulót jelentettek Európa gazdasági életében, szerinte a hazai változások végső okait is csak az európaiakkal összefüggésben lehet megtalálni. A magyarországi fejlődés ugyan valóban sok szempontból törés nélkül haladt át ezeken az éveken, a majorságok munkaszervezetében ós a parasztság életviszonyaiban azonban lényeges változás következett be. Pach Zsigmond Pál (Nyugateurópai és magyarországi agrárfejlődós a XV—XVII. században c. munkájában) és Sinkovies István joggal figyelmeztetnek a robot mindenkori döntő szerepére; a XVI. században a robot nemcsak abszolút mértékben növekedett az allodiális területek kiterjedésével párhuzamosan, hanem a bérmunkához viszonyítva is, a bérmunka visszaszorult. Másik fontos különbség a század során a parasztság életkörülményeiben következett be. Míg az időszak első felében a földjükről elűzött, idegenbe szakadt parasztok nagy száma figyelhető meg, addig második szakaszában a helyben tartott zsellérek száma nő. Ezen a téren statisztikailag megfogható adatok a jelölt szerint csak a jövő kutatásaitól várhatók. A jelzett magyarországi változások évtizedeken húzódnak át, nehéz őket egy időponthoz kötni, ez elsősorban külföldi eredmények, analógiák alapján határozható meg. Maksay Ferenc hangsúlyozta: azért nem emelte ki a tizenötéves háború jelentőségét, mert érzékeltetni akarta azt, hogy itt nem valamilyen helyi háború által kiváltott sajátos hazai jelenségről van szó, hanem olyanról, amely a háború nélkül is kialakult volna. A bérmunka visszaszorításában valóban jelentős szerepet játszhatott mind a háborús konjunktúra gyengülése és a rendi hatalom megerősödése, ahogyan ezt Sinkovies István állította, mind pedig az, amit Pach Zsigmond Pál fejtett ki munkájában: a robotgazdálkodás mindent kiszorító tendenciája. Ezek mellett azonban jelentősek az