Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Maksay Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Péter Katalin) 810

KRÓNIKA 811 A gazdasági struktúra fokozatos átalakulásának következménye a költözési tilalom 1556-os relatív feloldása is. Végül a majorkodás terjedésének a paraszti rétegeződésre gyakorolt hatását vizsgálja a szerző. Megállapítja, hogy a zsellóresedést átmenetileg gátolta a bérgazdálkodó majorságok cselédigénye, a földkisajátító, robotoltató birtokokon viszont éppen az ellenkező tendencia érvényesül. A majorkodástól elzárkózó uradalmakban a fenti tényezők hatása természetesen nem figyelhető meg. A földesúri gazdálkodást átalakító momentumok a parasztságot is fokozott termelésre késztették. Árutermelő tevékenységüket azonban a konkurrens nemesség, ahol csak lehetett, gátolta. Ennek ellenére nagymennyiségű terményt és állatot vittek piacra. Az ilyen úton meggazdagodó jobbágyok az egyéni és kollektív kedvezmények egész sorát tudták megszerezni. Maksay Ferenc megállapítja, hogy ebben az időszakban, tehát a XVI. század i első felében, a magyarországi paraszttársadalom fejlődése még nem indult meg határozottan a kontinens keleti felére jellemző robotoltató gazdálkodás útján. Ezt jól mutatja a jobbágyrendszeren rést ütő szabadosi kiváltságok, nemesi armálisok, mezővárosi privilégiumok nagy száma, ugyanígy az ezeket az engedményeket elnyerni kivánó szervezkedések, mozgalmak. Ugyanezt tükrözi a majorkodó birtokok jelentős részein i fizetésből élő béresek, napszámosok, másfelől a telken ülő, inkább pénzzel-terménnyel adózó önálló paraszti egzisztenciák tömege. Az 1570-es évektől a majorgazdálkodás fejlődésében új szakaszt határoz meg Maksay. Kialakulásának okát az európai gazdaság egyensúlyának megbomlásában, az erős pénzérték-csökkenésben látja. Á majorságtartóknak a költséges bérgazdálkodásról egyre inkább át kellett térniük a robotoltatásra. Változatlanul folytak a földfoglalások, ezzel azonban most már egyértelműen a zselléresedés járt együtt. Bár a nemesi gazdálkodás ebben a korban sem alakult még át jellegzetesen árutermelővé, alig akadt mégis olyan parasztgazdaság az országban, melyet a földkisaják títás vagy a majorsági robot növelése közvetlenül is ne érintett volna súlyosan. Még leginkább a királyi és városi birtokok jobbágyai maradhattak a régi viszonyok között, ott a robot helyett a pénzkövetelések fokozódtak. A XVI. század utolsó harmadában nagy léptekkel haladt előre a robotoltató gazdálkodás. Ezt azonban a század végének háborús pusztításai visszavetették, a nyomukban beállt munkaerőhiány ugyanis újra az önálló paraszti gazdaságoknak kedvezett. A paraszti árutermelést is érzékenyen érintette a pusztulás, csak a lególetrevalóbbaknak sikerült az új lehetőségek kihasználásával magasabbra emelkedniük. Vizsgálatait lezárva Maksay Ferenc megállapítja, hogy a XVI—XVII. század fordulójának eseményei ellentétes hatást gyakoroltak a XVI. század magyarországi agrárstruktúrájának alakulására. Az úrbéres föld területe némileg nőtt, illetve az allodiális tulajdon szűkült, ugyanakkor a fizetett munkaerővel való gazdálkodás időszaka nem tért vissza, az örökös jobbágyság sorsa várt az egész ország parasztságára. Szabó István ny. egyetemi tanár opponensi véleményében megállapította, hogy Maksay vitára került dolgozatában összefoglalta a témaköréhez tartozó 1930 óta kibontakozó kutatások részeredményeit, mégis elsősorban saját vizsgálataira kellett támaszkodnia, mivel az eddigi kérdésfeltevéstől eltérően, „arccal az üzem felé" folytatta kutatásait. Az opponens indokolatlannak találta a majorsági gazdálkodás fejlődésében az 1570-es periodushatár felvételét, szerinte helyesebb lett volna az első periódust a tizenötéves háborúig vinni, ez egyébként Maksay adataiból is következnék. Nem látja igazolhatónak azt a megállapítást, miszerint a XV—XVI. századok fordulója előtt a terményszolgáltatás foglalta volna el a döntő helyet az úrbéres terhek között: többnyire a pénzszolgáltatás volt elsődleges. Az ország nyugati és tiszavidóki részei között a földesúri, illetve paraszti árutermelés elterjedtsége tekintetében megfigyelt különbséget az opponens helyesli, de felfelhívta a figyelmet arra, hogy a parasztság a nyugati részeken is részt vett az árutermelésben, másrészt a keleti országrészeken is felnyomult az urasági árutermelés. Egyetért a szerzőnek a földfoglalás eredményeit bemutató mértéktartó fogalmazásával, mivel a majorsági gazdálkodás — a termelés szűkös kereteinek megfelelően — „döntő" szerkezeti változást nem idézett elő az agrártársadalomban, nem semmisítette meg a paraszti társadalom, a parasztság eddigi szerkezetét. A „Bauernlegen" fogalmát viszont szerinte Maksay túlságosan tágan értelmezi. Éles különbséget kell tenni a földnek allodiális termelés növelése céljából történő elvétele és azok között az esetek között, amikor azt az osztozó nemesi családtagok használják fel, esetleg töröktől menekült nemesnek adják, főleg pedig, ha új jobbágy kezére kerül a telek. Különb-