Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Markó Árpád doktori disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán–Vida István) 807

808 KRÓNIKA pl. Bulharyn György lengyel tábornokkal. Tanulmányainak eredményeit rövidebb lélegzetű dolgozatokban foglalta össze, amelyek bátrahagyott iratai között fennmaradtak. Kossuth később is élénken érdeklődött a katonai kérdések iránt, sok szakkönyvet gyűjtött össze, noha emigrációja későbbi szakaszában katonai tárgyú írásokat nem készített. Könyvtárának 1894-ben készült jegyzékében, amelyet Torinóban állítottak össze a könyvtárnak a magyar állam tulajdonába való átvételekor, 2720 könyv között 130 katonai tudományos munka szerepelt. E kötetek a kor hadtudományi irodalmának jelentős darabjai; közöttük Clausewitznek, a katonai tudományok klasszikusának 29 könyve található. A szerző a jegyzék segítségével megkísérelte megállapítani, melyek voltak azok a munkák, amelyeket Kossuth 1850—51-ben Kiutahiában használhatott. Bár teljes bizonyossággal ezt nem tudta felderíteni, három kötetet mégis kiemel, amelyekben az aláhúzások és széljegyzetek Kossuth megkülönböztetett érdeklődéséről tanúskodnak. Ezek Clausewitznek „Der Feldzug von 1796 in Italien" с. munkája (Berlin, 1838), Thiebautnak a vezérkar szervezetével ós feladatával foglalkozó Manuel Général des Etats-Majors с. műve és gróf Bismarck württembergi lovasezredesnek, dandárparancsnoknak a lovasság harceljárásáról szóló „Tactic de la cavalerie" című francia kiadáséi (Paris, 1821) tanulmánya. Kossuthnak az emigrációban készített katonai írásai a következő címeket viselik: 1. Hadviselet és csata tan elemei; 2. Hadviselet és esatatan függeléke; 3. Magyar sorgyalogság szolgálati szabályzata; 4. Tábor vezérkari utasítás a tábori szolgálatra; 5. Tábor vezérkari szolgálat ós idevonatkozó jegyzetek; 6. Progressziók a katonai oktatáshoz; 7. Progressziók a katonai oktatáshoz (egy fejezettel bővebb az előzőnél); 8. Tábori vezérkari utasítás a táborvezórkarnagynak; 9. Alaputasítás a főtáborvezérkarnagynak; 10. Vezérkari utasítás a táborkarnagynak; 11. Gyalogsági iskola; 12. Vezéreszmók a lovassági csatatanból; 13. Tábori szolgálat, hadtelepek; 14. A kalauzkar. Hadtani fogalmazvány; 15.'Utászkar, hadszállítási szolgálat; 16. Hadi bíróságok organizmusa; 17. Jegyzetek hadászati kérdésekhez: 18. Lovassági hadulatok, tüzérségi jegyzetek; 19. A térlövegek főbb alkotórészei. Ezen írások közül a szerző véleménye szerint a legfontosabb és legértékesebb a „Hadviselet és csatatan elemei" c. füzet, amelyben Kossuth egy német szakmunkára támaszkodva fejti ki elképzeléseit a magasabb hadvezetés kérdéseiről. Részletesen ismerteti és elemzi a szerző Kossuth tanulmányának gondolatmenetét, kiemelve értékesebb megállapításait. Kossuth alapforrása egy német katonai szakember, Übel „Kurs der Taktik und der Strategie" e. munkája volt. Teljesen követte Übel tárgyalási módszer 3Ít, könyvének fejezetekre való bontását, azok címét átvette. Kossuth magáévá tette a német szakértő meghatározásait, elméleti fejtegetéseit, példatárát azonban nem vette át, Gusztáv Adolf ós Napóleon háborúi helyett a magyar szabadságharc eseményeit dolgozta fel. Számos részt szószerint lefordított, s átmásolta munkájába Übel kitűnő, jól áttekinthető helyzetvázlatait is. A szerző a továbbiakban választ keres arra a kérdésre, hogy Kossuth alkalmas lett volna-e az államfő és fővezér hatáskörének együttes ellátására. Egy svájci hadtörténész, Wilhelm Rüstow következőképpen jellemzi 1848 — 49-es tevékenysége alapján Kossuthot: „Minél pártatlanabbul és alaposabban követi az ember e nagy mozgalomirányító működését, kénytelen elismerni, hogy katonai tekintetben is távolabb látott Kossuth a legjobb magyar tábornokoknál. Ha nem is volt bátorsága harctéren, ha egyáltalában nem ismerte a katonai szolgálat részleteit. . . nagy katonai áttekintőképessóge volt, s ez csak az utolsó időben, a kétségbeesés idejében zavarodott meg." Kossuth valóban nem volt katona, katonai gondolkodásában is megfigyelhető bizonyos kettősség: felismerte, hogy a hadrakelt sereget tudományos alapelvek szerint kell megszervezni, kiképezni ós vezetni, ugyanakkor ő a katonai hivatást nem szerette. Nemegyszer hangsúlyozta: ,,a soldatescai negéd, katonai kaszt" szelleme tele van káros jelenségekkel. Egyéniségének néhány vonása károsan befolyásolta volna hadvezéri tevékenységét, így pl. illúziókra hajlamos lévén, lebecsülte az ellenség erejét, ellenállási képességét, túlértékelte a szubjektív tényezőket a harcászatban. Kossuthnak azonban már nem adatott meg, hogy mégegyszer bebizonyítsa hadvezéri képességeit, tettrekészsógét, óriási szervezőkészségét. A tanulmányt a szerző okmánytárral egészítette ki, amelyben Kossuth több hadtudományi írását közli. Lederer Emma opponens méltatta Markó Árpádnak a magyar hadtörténetírásban vitt kiemelkedő szerepét, majd rámutatott arra, hogy az értekezés Kossuth eddig ismeretlen munkáit széleskörű tudományos megalapozottsággal elemzi. A szerző bebizonyítja, hogy Kossuth komoly kísérletet tett arra, hogy az emigráció első időszakában, amikor még bízott a forradalom és szabadságharc megismétlődésében, hadtudományi képzettséget szerezzen, elkerülendő azokat a hibákat, melyek részben ennek hiányában 1848 —