Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Markó Árpád doktori disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán–Vida István) 807

KRÓNIKA 807 jénai jogtanárok, köztük a fiatal Feuerbach oktatói és tudományos tevékenységét méltatta. A. Marinovié professzor (Dubrovnik) a jogtudomány és a jogi oktatás történetéről a mai Horvátország területére kiterjedően adott igen széles körű, részletes ismertetést a XIII. századtól 1848-ig. Degré Alajos kandidátus (Zalaegerszeg) a magyarországi ügyvédi vizsgák XVIII. században kialakult rendszerét s e vizsgáknak a jogi oktatásra gyakorolt befolyását boncolgatta. Ugyancsak a harmadik ülésen került napirendre Fr. Bokes (Pozsony), továbbá J. V. Ormié (Pozsony) előadása. Az előbbi a szlovák nemzeti mozgalom erősödése ós a jogi stúdiumok fejlődése közötti szoros kapcsolatot vizsgálta az 1830-as évektől az első világháborúig, az utóbbi pedig Pavel Seniczky (Paulus Seniczensis) szlovák jogász 1836-ban megjelent munkájának a polgári átalakulást célzó javaslataiv al foglalkozott. A tanácskozások mindhárom napján élénk, termékeny vita alakult ki, amelynek során többek között felszólalt St. Luby akadémikus (Pozsony), D. Stojöevic (Belgrád), V. Proházlca (Prága), W. Trusen professzor (Würzburg) és még sokan mások. A konferencia lefolyását és sokoldalú tudományos eredményeit az ott résztvevő jogtörténészek, történészek egyértelműen pozitíven értékelték. A találkozó valóban kiemelkedő esemény volt számos szocialista ország jogtörténészei és történészei közötti termékeny együttműködés elmélyítése terén, s a keleti és nyugati szakemberek a világnézeti különbségek ellenére is megtalálták a közös nyelvet a kutatási eredmények kölcsönös értékelésében, a tudományág fejlesztésében, még akkor is, ha nem sikerült minden kérdésben teljesen azonos álláspontra jutni. Kovács Kálmán Ш. BÉLA ÉS FELESÉGE SÍRJÁNAK FELNYITÁSÁRÓL 1967. január 30-án megkezdődtek III. Béla és felesége sírjának felnyitási munkálatai. Mint ismeretes, a király és felesége, Anna sírját először 1848 decemberében találták meg Székesfehérvárott az egykori Szent István bazilika területén (az ásatásokat akkor Érdy János vezette). A királyi pár csontjai ekkor a Nemzeti Múzeumba kerültek, majd 1862-ben a budai koronázó (Mátyás) templomban temették el őket. 1883 —1897 között a csontokat Török Aurél, az Antropológiai Intézet igazgatója tanulmányozta, majd 1898-ban ismét eltemették a csontokat a megmaradt királyi ékszerekkel együtt. Az újbóli felnyitásra azért került sor, mert a szakemberek elképzelhetőnek tartották, hogy a maradványok az elmúlt hetven esztendő folytán tönkrementek, vagy a háborúk alatt illetéktelenek akár fel is bonthatták a sírokat. A sírt változatlan állapotban találták. A maradványokon a legmodernebb kutatási módszerekkel végeztek vizsgálatokat. Az antropológiai, paleopathológiai, a radiológiai és vércsoportvizsgálatok egybehangzóan megerősítették a már több mint száz évvel kialakított véleményt: a sír valóban III. Béla és első felesége, Antiochiai Anna maradványait rejti magában. A kutatás eddigi eredményeiről sajtótájékoztató keretében számoltak be: F ülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Tóth Tibor kandidátus, a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának vezetője, és Begöly-Mérei Gyula orvostörtónész, kandidátus. G. F. BESZÁMOLÓ MARKÓ ÁRPÁD „KOSSUTH LAJOS HADTUDOMÁNYI MUNKÁLATAI TÖRÖKORSZÁGI EMIGRÁCIÓJA ALATT 1850-1851-BEN" CÍMŰ DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJÁRÓL A magyar történetírás már megrajzolta Kossuth Lajosnak, a magyar szabadságharc legkiemelkedőbb vezérének sokszínű alakját, de portréjáról egy fontos színárnyalat — legalábbis emigrációs időszakát illetően — még hiányzik: a katonai szakemberé. Disszertációjában a szerző arra vállalkozik, hogy ezt a hiányt pótolja és bemutassa Kossuthnak katonai tudása bővítésére tett erőfeszítéseit, ismertesse katonai elgondolásait. Kossuth Lajos törökországi emigrációja idején kezdett intenzíven foglalkozni hadtudományi kérdésekkel. Abban bízott, hogy belátható időn belül a magyar nép ismét fegyvert ragadhat a Habsburgok ellen, s ő e küzdelemnek nemcsak államfője, hanem hadvezére is lesz. A szabadságharc keserű tapasztalatai Kossuthot arra sarkallták, hogy elsajátítsa a hadvezetés ós a hadművészet legfontosabb elemeit, hogy magát legalább elméletileg kiképezze. Nagy szorgalommal és kitartással tanulmányozta a kezeihez jutott katonai tárgyú könyveket s konzultált a környezetében élő képzett katonákkal, így 23*