Századok – 1967

Krónika - A Történettudományi Intézet hírei - 803

KRÓNIKA 803 megyei dikális tabellák szántóföld- és rétadatainak vizsgálatával és az úrbéri panaszos perek konkrét adataival igazolta. A forradalom és szabadságharc két esztendejének történeti problematikájából a jobbágy igazi és önzetlen hazafiságát emelte ki. A szabadságharc utáni időszakból röviden és számszerűen összegezte, hogy miként jutott át a parasztság a feudalizmusból a kapitalizmusba, és megállapította, hogy Somogy megyében a lakosság 3/4 részét kitevő parasztság a földterületnek mindössze 1/3-át kapta meg tulajdonul. Á nagy tömegű maradványföldek visszaváltásával pedig anyagilag is megterhelték. Ebből következett Somogy megye lakosainak későbbi sok súlyos történeti problémája. T. Mérey Klára rámutatott, hogy 1869-ben Somogyban vetették fel először az uradalmi földek felosztásának gondolatát; a kivándorlás (Tolna mellett) ebből a megyéből a legerősebb. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a politikai események rejtett rugói mind a gazdaságtörténetben gyökereznek, és a „hétköznapok történetének" feltárása — ha nem is hálás,de — igen fontos feladat. A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET HÍREI 1967. május 26-án az Intézet valamennyi munkatársának jelenlétében az Intézet igazgatói tisztségébe beiktatták Pach Zsigmond Pál akadémiai 1. tagot, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti tanszékének professzorát. A beiktatáson megjelentek Mátrai László akadémikus, az MTA Filozófiai- és Történettudományi Osztályának titkára, H allai Tibor, az MSzMP Központi Bizottsága Tudományos és kulturális osztályának munkatársa, Nyers Rezsőné, az MSzMP budapesti I. kerületi Pártbizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja és Kónya Sándor kandidátus, az MTA Filozófiai" és Történettudományi Osztályának szaktitkára. Bevezetőül Mátrai László akadémikus méltatta Pach Zsigmond Pál professzor tudományos és tudományszervezői munkásságát, majd Ránki György, az Intézet helyettes igazgatója mondott üdvözlő szavakat. Jemnitz János az intézeti pártszervezet, Benczédi László, az intézeti Szakszervezeti Bizottság nevében köszöntötte az Intézet új igazgatóját. Pach Zsigmond Pál válaszolva az üdvözlésekre, megköszönte az iránta megnyilvánult bizalmat, majd a következőket mondotta: — Igyekszem erőmhöz képest tovább folytatni azt a munkát, amelyet felejthetetlen elődöm, éveken át közvetlen főnököm, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének első igazgatója, Molnár Erik akadémikus Csaknem 17 esztendőn át irányított, — és vezetett nem kevés nehézség közepette sok eredményhez. Munkaprógramot vagy ehhez hasonlót tehát, úgy gondolom, nem kell adnom a mai ünnepélyes alkalommal. Annál kevésbé van erre szükség, mivel a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya, Pártunk IX. kongresszusának irányvonalát követve, a közelmúltban lefolyt Nagygyűlés kapcsán megpróbálta elemezni, más társadalomtudományokhoz hasonlóan, a történettudomány helyzetét, problémáit, és kijelölni főbb feladatait a következő évekre. Ennek az elemzésnek az eredményei helyet kaptak — rövidebben az Elnökség beszámolójában, — részletesebben a II. Osztály vezetőségének beszámolójában, s nyomtatásban is rendelkezésre állnak. Fölösleges lenne tehát elismételnem azokat. Teendőink fő vonala világos: történettudományunk hatékonyabban segítse elő társadalmunk új, szocialista tudatának kiformálását, — a továbbélő s időnként felújuló polgári és kispolgári nézetek leküzdését, — a szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemének erősítését. Világosak ennek feltételei is. Történetírásunk csak akkor tudja betölteni a hivatását, ha szemernyit sem enged a tudományosság korszerű követelményeiből; ha a dogmatikus korlátozottságot és szűklátókörűséget teljesen levetkezve harcol a burzsoá ideológia mindennemű hatása és megnyilvánulása ellen; ha a szocializmus eszmevilágától idegen nézetekkel szemben ós a fejlődésünk korábbi fázisában megrekedt felfogásokkal szemben mind erősebbó, egységesebbé, meggyőzőbb erejűvé válik az alkotó marxista—leninista gondolkodás. Ä Történettudományi Intézet továbbfejlődésének záloga az a kutatói—történetírói magatartás, amely a klasszikusaink által kidolgozott szilárd elméleti-metodológiai alapokra támaszkodik, — amely eleven, friss, aktív érdeklődéssel figyel és reagál az újra, mai társadalmi-szellemi életünk jelenségeire, problémáira, — amely a multat kutatva és a jelenre hatva, a szocialista formáció teljes kifejlődését-kiépítését hozó jövő felé tekint. Ebben a szellemben szeretnék az Intézetben magam is dolgozni; ehhez köszönöm a bizalmat, és kérem a felsőbb párt- és állami szervek, az Intézet pártszervezete, vezető munkatársai, egész kipróbált kollektívája támogatását. —