Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
72 G0NDA IMRE mosnak.6 9 Csupán István főherceg lengyel trónjelöltsége nem ütközött nagyobb ellenállásba német részről. Ugyanakkor az is tény, hogy Károly enyhíteni igyekezett a külügyminisztere által festett helyzetképet.7 0 Csak ilyen módon sikerült biztosítania, hogy ,,a tárgyalások tervszerűen folytak le, anélkül, hogy a Bourbon herceg árnyéka alkalmatlan időben felmerült volna".7 1 Ez az „árnyék" azonban a német kormány számára állandóan ott lebegett a cs. és k. küldöttség fölött, s igen jelentős mértékben befolyásolta cselekedeteit. Ha a Monarchia uralkodóját s az udvari szerelvény utasait „láthatóan lehangolta" az elszenvedett kudarc,72 akkor ez főként arra vezethető vissza, hogy nem ismerték eléggé a német háborús politika igazi mozgató erőit, s nem számoltak eléggé azoknak a számukra különösen veszélyes irányzatoknak a tényleges befolyásával, amelyek ekkor már a hivatalos német kormány állásfoglalásainál is erősebbek voltak. A Monarchia külpolitikája azonban képtelen volt zsákutcába vezető irányzatát módosítani, holott Hohenlohe herceg berlini nagyköveti jelentései igen reális képet adtak a német belpolitikai irányzatok erőviszonyainak alakulásáról. E jelenségek jelentőségét Czernin külügyminiszter sem tudta felmérni, amint ezt április 12-i emlékirata bizonyítja. Ezen okmány azonban azt is megmutatta, hogy a Monarchia számára ez sem kiút. Már pedig, ha a német kormányt nem lehet meggyőzni a háború megegyezés útján való befejezésének szükségességéről, -s a háborúból kiugrani szintén nem lehet, akkor nem sok kilátás marad a Monarchia integritásának megmentésére a háború után. Czernin emlékirata,7 3 amely a március-végi és április eleji tárgyalások eredménytelenségének benyomása alatt született, újabb erőfeszítést jelent a német kormány „megdolgozásának" meddő kísérletében. A Monarchia csődjének s e veszély ismert adatainak felsorolása után újabb érveket is félsorakoztat a megegyezéses béke elfogadásának sürgetése mellett. S itt ismét hangsúlyozandó, hogy a béke megteremtésének vágya sem a Habsburg uralkodónál, sem külügyminiszterénél nem öncélú békevágyból, vagy éppen haladó és demokratikus érzületből fakadt, hanem kizárólag abból a felismerésből, hogy ez a Monarchia megmentésének egyetlen lehetséges módja. Czernin helyzetábrázolásának újabb mozzanatai közé tartozik elsősorban az orosz forradalom nyomán fokozódó félelem a tömegek felkelésétől, amely egészen megindíts leírásokra készteti a szerzőt, aki e jelentését tulajdonképpen a német katonai és kormánytényezők meggyőzésére, sőt megijesztésére szánja. „A mi szlávjainkra — írja Czernin áprilisi jejentésében — az orosz forradalom erősebben hat, mint a birodalmi németekre, s a háború folytatásának felelőssége sokkal súlyosabban nehezedik arra az uralkodóra, akinek országát csak a dinasztia köteléke egyesíti, mint arra, akinek a népe maga küzd a nemzeti önállóságért. Felséged tudja, hogy a nyomás, amely a lakosságra nehezedik, szinte elviselhetetlen fokot ért el... s hogy a húr annyira megfeszül, hogy megpattanása naponta várható. De ha egyszer komolyabb nyugtalanságok lépnek fel nálunk vagy Németországban, akkor lehetetlenné válik, hogy e tényt a külföld előtt eltitkoljuk, s e pillanatban eredménytelenné válik minden további fáradozás a béke elérésére . . . Ha a központi hatalmak ural-69 Fester: i. m. 85. 1. 70 Uo. 71R. Lorenz: i. m. 72 A. Or. Polzer-Hoditz: i. m. 343 — 344. 1. 73 Az emlékiratot annak a szövegnek az alapján ismertetjük, amely a szerző már említett munkájában („Im Weltkriege") megjelent. I. m. 198. 1.
