Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 73 kodói a legközelebbi hónapokban nem képesek bókét kötni, akkor a népek a fejük felett fogják ezt megtenni. . . . . .Az amerikai hadüzenet szintén lényegesen kiélezte a helyzetet. Még ha hónapokig is tarthat, míg jelentős erők juthatnak a hadszintérre, a kilátás, hogy az Entente új erőkhöz juthat, erkölcsileg és anyagilag a Központi Hatalmak hátrányára változtatja a helyzetet, s így az Idő az Entente javára dolgozik. . . Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a tengeralattjáró-háborúval kapcsolatos nagy német remények is csalfáknak bizonyultak. Bár a német tengerészek tettei valóban mesébe illőek, a várt eredmény nem következett be, gondolni sem lehet arra, hogy Anglia, a legnagyobb ellenség, összeomlás előtt állana. Ha pedig a Monarchia eddig fegyvertársi hűségből részt vett ebben az akcióban, úgy most már Németországnak is be kell látnia, hogy e remények nem váltak valóra: mindebből pedig az következik, hogy a német államférfiakkal közölni kell, hogy a Monarchia erejének határaihoz érkezett, s hogy Németország nyár végén túl nem számíthat a segítségre." Ez utóbbi megállapítás alkotta Czernin — a német kománynak szánt — emlékiratának központi mondanivalóját. S ha a német katonai körök e mondanivalót a Monarchia vezetőiben végbemenő idegösszeomlási folyamat jelének tekintik,74 akkor ismét felmerül az a kérdés, amely már az április 3-i császártalálkozással kapcsolatban is felvetődött, hogy ti. milyen alapon feltételezték a Monarchia vezető körei azt, hogy birodalmuk csődjére vonatkozó érvekkel — vagy még inkább fenyegetésekkel — sürgős békekötésre késztethetik német szövetségeseiket. Még indokoltabbá válik e kérdés Hohenlohe berlini nagykövet 1917. március 31-i jelentésének ismeretében, aki részletesen fejti ki, hogy Németországnak magának sem érdeke a háború elhúzódása 1917 őszén túl. A Monarchia állandó hivatkozása a Németországban is ismert anyagi nehézségeire olyan veszélyeket támaszt, amelyek éppen a békekötésnél éreztetnék hatásukat. A németek az ilyen alapon kikényszerített ós létrejött béke összes kedvezőtlen és hátrányos kihatásáért a Monarchiát tennék felelőssé, ami annál is kellemetlenebb volna, mivel „közismert, hogy a németek igen gyakorlottak abban, hogy előnyüket mások rovására keressék és találják meg".75 Hohenlohe jelentését különösen figyelemreméltóvá az teszi, hogy ha a nagykövet időben közölte azokat a tapasztalatain alapuló észrevételeit, hogy helytelen a Monarchia gazdasági csődjét érvként használni a németekkel szemben, akkor nemcsak Károly homburgi tanácskozásain, de főleg Czernin április 12-i emlékiratában miért éppen ez szerepelt a legfontosabb ütőkártyaként ? Kétségtelen, hogy Czernin nem vette tekintetbe Hohenlohe jelentésének erre vonatkozó megállapításait. E figyelmetlenség következményei nem is maradtak el. A német vezérkar és a „Kriegszielpolitik" irányzatának képviselői nem elégedtek meg az osztrák memorandum megbélyegzésével, hanem haladéktalanul hozzáfogtak ellenintézkedéseik foganatosításához, amelyek abban összpontosultak, hogy a Bethmann-kormányt császári beavatkozással olyan hadicél-lista összeállítására utasították, amely nemcsak elvileg szögez le igen messzemenő követeléseket, hanem a kormány kezét is igyekeztek az Osztrák-Magyar Monarchiával folytatott tárgyalásaiban minél szorosabban meg-Bethmann Hollweg: i. m. 202. 1. 75 OL. ftár. 406 A H. H. St. A. P. A. Geheim XLVII/13. Karton rot 524 Berlin, den 31. März 1917. No 48/ A-B/p.
