Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 743

FOLYÓIRATSZEMLE 757 seivel, foglalkozott. „A helyes módszer az, ha a tényleges folyamatokat a maguk valóságában tárja fel a kutató, s aztán mondja el a maga ítéletét, sőt, ha úgy tetszik, kifejezheti érzelmeit is." — HANÁK PÉTER arra mutatott rá, hogy az általa írt rész „pesszimizmusa" valójában együttérzés azokkal, akiknek küzdelme gyakran elbukott, s akik győzelmük esetén más irányba vihették volna az ország fejlődésének irányát. Hajdú Tiborral vitatkozott a pártosság kérdésében: „A marxizmus nem azért igaz, mert a munkásosztály álláspontján áll, hanem azért használhatja ' fel a munkásosztály a maga igazságos és haladó harcában, mert igaz és megfelel az objektív történelmi valóságnak." — MÓD ALADÁR reflektált a felszólalásokra, majd ORTUTAY GYULA foglalta ' össze a vita tanulságait. Legfontosabb — mondotta—, hogy a történetírás a megtörtént dolgokat reálisan, a valóságnak megfelelően örökítse meg. Majd arról szólt, hogy mind jobban kibontakozik előttünk egy művelődéstörténet megírásának fontossága. — MÓD ALADÁR AZ optimizmus vagy pesszimizmus vitájához c. cikkében a Kossuth Klubban lefolyt vita nyomán tovább fejtegeti az Uj írás hasábjain kifejtett nézeteit. Megismétli azon véleményét, hogy a Magyarország története a gazdaság- és társadalomtörténet alapos tárgyalása mellett háttérben tartja a politikai, szubjektív tényezőket. Mint hangsúlyozza, „a történelem az élet tanítómestere, s az elmúlt idők politikai harcainak, forradalmi tanulságainak megértése előfeltétele mai problémáink megoldásának is. S éppen ezen fordul meg az optimizmus vagy pesszimizmus kérdése !" A Varga János által írott 1848/49 történetéről szóló rész azért pesszimista felfogású, mert nem azt vizsgálja, hogy miért állhatott fenn egy évig a szabadságharc állama, hanem, hogy miért bukott meg. Vitatta, hogy egy demokratikus diktatúra bevezetése esetén ne változtak volna „a forradalom esélyei". Siklós Andrással vitatkozva, 1918—19 bemutatását ismételten nem tartja eléggé teljesnek, s szerinte Siklós „nem igazi valójában, tényleges forrásaiban, lehetőségeiben, korlátai ellenére nem mint igazi népforradalmat ábrázolja 1918—19-et". Pedig csak így lehet, 1848-hoz hasonlóan, 1919 is „egész népünk eszmei erőforrásává, új szocialista nemzeti öntudata, jogos önbizalma részévé". — KŐVÁGÓ LÁSZLÓ: 1918 forradalmi eseményei a csehszlovák, a román és a jugoszláv történészek munkáiban c. tanulmányában a legfontosabb összefoglaló munkák rövid elemzése során azt vizsgálja, hogyan történik ezekben az osztályharc és a nemzeti törekvések ábrázolása, hol és mennyiben figyelhető meg egyik vagy másik vonatkozás elhanyagolása illetve eltúlzása. Majd felhívja a figyelmet, milyen veszélyt jelenthet, ha a nacionalizmus elleni küzdelmet minden ország csak я saját belső ügyének tekinti, illetve ha ennek eredményeként a nacionalizmus történeti szerepének megmutatásában a más-más országbeli történészek elszigetelődnek egymástól. A nacionalizmus ellen folytatott harcnak közösnek kell lennie. 11. sz. — SZATMÁRI ISTVÁN irodalmi nyelvünk kialalkulásának első szakasza és a nemzetté válás kérdéséről közöl vázlatos áttekintést. Összefoglalja a téma kutatásának legfontosabb elvi kérdéseit, hangsúlyozza, hogy a nyelvi fejlődés történetének egy pontja sem szakítható ki a tárgyalt kor történetének egészéből, különösen a művelődéstörténelemből nem. Körvonalazza az irodalmi nyelv ismérveit, melynek kialakulása, illetve kikristályosodása egybeesik a nemzettéválás legfontosabb fázisaival. A nyelvi egységesülés XVI. század előtti csíráinak vizsgálata után részletesen tárgyalja a humanizmus, a reformáció, az ellenreformáció szerepét a nyelvi egységesülés folyamatában, különösen hangsúlyozva az erdélyi magvar kultúra XVII. századi jelentőségót. Megállapítása szerint e század végére a nyelvtanok lényegében a mai irodalmi nyelvhez igen közelálló nyelvi állapotot tükröznek. Ahhoz azonban, hogy nyelvünk teljes belső rendszere kikristályosodjék, a felvilágosodás és a reformkor társadalmi átalakulásaira volt szükség. — A Dokumentumok rovat C. Wright Mills írásaiból közöl részleteket rövid bevezetővel. Mind ez, mind pedig I. A. Goloszenko Mills-esszéje sok új szempontot ad a társadalomtörténeti kutatáshoz. — VARGA JÁNOS: Pesszimizmus vagy realizmus c. írása, mely a „Magyarország története" vitájához kapcsolódik, Mód Aladár nézeteivel vitatkozik. Mint rámutat, 1848-ban még teljesen nyílt volt a harc kimenetele a Habsburgok és a magyar forradalom között. 1849 tavaszára azonban az európai forradalmak elbuktak, s azok az erők kerültek fölénybe, melyeknek érdekük volt a Habsburg-monarchia fenntartása. Ekkor már a magyar szabadságharc helyzetén még a demokratikus diktatúra kikiáltása sem segített volna. Reális lehetőségnek ekkor a forradalomra nézve is kedvező kompromisszum elérését tartja. Egy forradalomnak ugyanis nem csak két lehetősége van: a bukás vagy a teljes győzelem. Ismételten elhatárolja magát a Béke-párt és Széchenyi álláspontjától: a Magyarország függetlenségéért harcolók oldalán áll. Ezután az optimizmus helyes történetpolitikai értelmezéséről szól: 20 Századok 1967/3—4