Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 743

756 FOLYÓI R ATSZEMLE kultúrtörténeti kutatásokról szólott. — DIÓSZEGI ISTVÁN az abszolutizmus és a dualizmus történetét tárgyaló fejezetekről szólva mindenek előtt a két szerző — Szabad György és Hanák Péter — történetírói érdemét hangsúlyozta. Szükségesnek tartotta viszont a korszak osztrák és általában nemzetközi vonatkozásaiban történő még elmélyültebb elemzést. — Az utolsó három fejezethez TILKOVSZKY LÓRÁNT szólt hozzá. 1918 —19 történetének feldolgozását méltónak tartotta azokhoz az eredményekhez, melyeket történettudományunk ezen évek kutatásában az utóbbi években felmutathatott, de Siklós Andrásnak, a szerzőnek további megfontolásra ajánlotta a Tanácsköztársaság vezetői felett gyakorolt azon kritikáját, mely szerint „a Vörös Hadsereg harcát forradalmi háborúnak tekintve, nem tudatosították eléggé azok honvédő jellegét; és hogy nem fordítottak gondot a nemzeti érzés külső megnyilvánulásaira". A Horthy-korszak történetéről még nem készült nagvobb történeti összefoglaló, a szerzők — Berend T. Iván és Ránki György — az ebből adódó problémákat különösen gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásban jól oldották meg. A népi demokrácia történetének feldolgozásánál egy bizonyos aránytalanságra hívta fel a figyelmet: ahogy közeledünk napjaink történetéhez, úgy vehető észre a „tárgyalás.rohamos szűkülése". — HAJDÚ TIBOR sokban helyesnek tartotta Mód Aladár véleményét, s szerinte addig kell az „optimista történetfelfogást" igenelnünk, míg az fedi a pártos történetírás fogalmát. Ezután arról szólt, hogy a nemzetközi viszonyok Magyarország történelmére mindig különösen fontos befolyást gyakoroltak. Majd a KMP 30-as évekbeli stratégiai elképzeléseivel foglalkozott, s Mód Aladár e téren tett feltételezéseit túlzónak mondotta. — TOLNAI GYÖRGY a szubjektív ós objektív tónyozők történelmi meghatározó szerepét boncolgatta: egyrészt Í848 — 49 „pesszimista" felfogása megállíthatatlanul vezet szerinte a kossuthi koncepciótól Széchényi felfogásáig, sőt az uralkodó osztályok második világháború előtti politikájának igazolásához is. A XVIII. század történetét tárgyaló fejezetekből hiányolta a manufakturális parasztipar kifejlődésének megmutatását. — A további hozzászólásokban PERJÉS GÉZA a történelmi népszerűsítés kérdéseivel foglalkozott, s ajánlotta a történeti statisztikai szempontok jobb alkalmazását; VARGA ENDRE a korabeli jog ismeretének fontosságát hangsúlyozta. WALDÁPFEL ESZTER a kötetek apparátusáról szólt, majd a szerzők szólaltak fel. — BEREND Т. IVÁN a Mód Aladár által számonkért történelemszemlélet kérdéseiről beszélt. Elismerte a szubjektív tényezők fontosságát a történelmi folyamatban, de szerinte Mód Aladár az objektív és szubjektív tényezőket egyenrangúnak tekinti. 1848 — 49 és 1944 megítélésénél is „a történetíró feladata az, hogy ezt megmagyarázza a valóságos folyamatok összefüggésében, hiszen nyilvánvaló, sokkal mélyebb, régebbre visszanyúló okai voltak ennek az adott korszakban szereplő szubjektív tényezők hibáinál, törekvéseinél". A munkásmozgalmi részt illetően Mód Aladár szemléletében ,,a tömeg, a munkásmozgalom tömege idealizálva jelenik meg sorozatosan és konzekvensen". A történész egyébként sem helyezheti a hangsúlyt elemzésében azokra a jelenségekre, politikai törekvésekre, „amelyek a történelem formálásában nem játszottak akkora szerepet, amint azt esetleg szeretnők, mint az esetleges kívánatos lett volna". — LACKÓ MIKLÓS rámutatott, hogy a népi demokratikus korszak napjainkhoz közelebb eső szakaszainak feldolgozása további részlettanulmányok alapján lesz csak kielégítően elvégezhető. Maga is a demokratikus hagyományok ápolásának szükségességét vallja, de Mód Aladár sok prekoncipiált nézetét elvetendőnek tartja. — VÁRKONYI ÁGNES elismerte, hogy a művelődéstörténeti, kultúrtörténeti részek igen szűkre szabottak az általa írt fejezetben, majd ismét hangsúlyozta, hogy a társadalomtörténeti módszert tartja a szintézis-készítés járható útjának. — VARGA JÁNOS Mód Aladárral vitatkozva kifejtette: a történelmet valóban „nem objektív feltételek által meghatározott egyetlen lehetőség szükségszerű megvalósulásaként kell értelmezni", de az sem lehet, hogy a szubjektív tényezőknek olyan nagy szerepet tulajdonítsunk, „hogy azok szinte korlátlanul áttörhetik az általános feltételek által megszabott kereteket". Részletesen kifejtette nézetét a szabadságharc bukását illetően; elhatárolta magát a Békepárt álláspontjától, mellyel — Mód Aladár szerint — állítólag egyazon következtetésre jutott. — SIKLÓS ANDRÁS az Új írásban megjelent cikk 1918—19-re vonatkozó megállapításaival foglalkozott. Mód Aladár véleménye, mely szerint a Tanácsköztársaság bukásában elsősorban a szubjektív tényezők játszottak elsősorban szerepet, teljesen megegyezik Gratz Gusztáv véleményével; azt az álláspontot pedig, hogy a Tanácsköztársaság hadjárataiban a nemzeti érzést kell mozgatóként bemutatni, először a két világháború közötti cseh és román polgári történetírás vallotta, majd Sulyok Dezső is ezzel dicsérte a Tanácsköztársaságot 1946-ban. — SZABAD GYÖRGY a történetírás módszertani kérdé-