Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 743

EOLYÓIRATSZEMLE 755 közül a legfontosabbakat elemzi (az irodalmi fejlődés immanenciája, az alkotások esztétikai funkciója, az irodalmi korszak problémája). Elvileg vallják a társadalom és a művészet kapcsolatát, de tagadják, hogy az irodalom fejlődésének alapjait az adott kor társadalmi-művelődési helyzetében kell keresnünk. Minden irodalmi termék keletkezésének okait magában az irodalom fejlődésében (főleg a korábbi irányzatokban) kell keresnünk. A „nem irodalmi" indítások csak igen áttételesen éreztetik a művészre hatásukat. Sziklay elfogadja a strukturalisták álláspontját, mely szerint az irodalom periodizációját ennek megfelelően nem lehet más tudományágak periodizációjának alárendelni. Rámutat a marxizmus által is hasznosítható elgondolásaikra. — 0. ŰJ IRÁS X. évf. (1966) 10. sz. — DERSI TAMÁS: AZ újságíró Kun Béla 1905-ben c. cikkében megállapítja, hogy a fiatal kolozsvári újságírónak, a Kolozsvári Friss Újság munkatársának politikai felfogása a polgári radikálisokéhoz állt legközelebb. Ezzel ebben az időben harmonikusan egyesült a szociáldemokrata hatás. Az 1905-i politikai válságban Kun, túlértékelve a koalíció függetlenségi jelszavait, a koalíciót támogatja a Fejérváry-kormánnyal paktáló szociáldemokratákkal szemben. Á gazdasági önállóság és a nemzeti kultúra összefüggésére, a nemzeti követelések társadalmigazdasági tartalmára, a Martinovics-összeesküvés és az 1848 — 49-i forradalom és szabadságharc pozitív értékelésére vonatkozó cikkei arra vallanak, hogy legtöbb polgári radikális és szociáldemokrata elvbarátjánál tisztábban látta nemcsak a nemzeti kérdés jelentőségét, hanem a nemzeti kérdés és az osztályharc viszonyát is. 1905-ös publicisztikájának gyöngyszeme egy nyíltan forradalomra hívó vezércikk. — B. VALÓSÁG. IX. évf. (1966) 10. sz. - A szám részletes beszámolót közöl a TIT és a Történelmi Társulat által a Kossuth Klubban 1966. május 19-én rendezett vitáról (a Magyarország története c. mű történelemszemléletéről). Az összefoglalót készítő STIER MIKLÓS az előadások és hozzászólások szövegének bő idézésével is érzékelteti a vita központi kérdéseit az Uj írás hasábjain már korábban megindult „Optimizmus—pesszimizmus" vita továbbgyűrűzését. — PAMLÉNYI ERVIN, a második kötet szerkesztője hangsúlyozta az összefoglaló munka elkészítésének fontosságát, szerepét a történelemszemléletünkben még élő torzítások elleni harcban, Elsőnek MÓD ALADÁR szólalt fel: az Új írásban kifejtett álláspontját egyrészt a könyv általános értékelése és a munkásmozgalom vonatkozásában igyekezett újabb érvekkel alátámasztani. Miután kiemelte a munka pozitív vonásait, a forradalmi mozgalmak, s különösen 1848 — 49-cel kapcsolatosan pesszimistának nevezte a szerzők felfogását. Nem értett egyet Ady értékelésével sem, véleménye szerint a fejezet írójának közelebb kellett volna maradnia Révai Adyportréjához. A munkásmozgalmi fejezetekről szólva elmondotta, hogy a munkásmozgalom általában nem kapja meg a megfelelő helyet a munkában; a harmincas éveket tárgyaló fejezetekben pedig teljesen beleolvad az általános politikai történetbe. Mind az 1929 —32-es években történt elszigetelődés, a „nyílt sisakos" politika következményei, mind a harmincas évek útkeresése a megfelelő részekben háttérben maradnak, és nem látja az olvasó azokat az eszmei, politikai küzdelmeket egészükben, melyek már a népi demokrácia politikájának előkészítését is jelentik. Végül helyesnek mondotta a hazai történelem egyetemes, európai összöfüggésekbe való ágyazását, de megjegyezte, hogy „az egyetemes történeti összefüggések részletesebb és teljesebb kiemelése nem lehet egyoldalú célkitűzése egy nép nemzeti történetírásának". — BÓNIS GYÖRGY az 1526-ig terjedő első kót fejezetről elmondotta, hogy sikeres a szerző, Székely György azçn törekvése, hogy a magyar történelmet a közép-európai keretben tárgyalja, az egész középkori rész azonban aránytalanul kis terjedelmű a kétkötetes munka egészéhez viszonyítva. — BENDA KÁLMÁN a Magyarország történetét Mohácstól Szatmárig tárgyaló részről elismerően állapította meg, hogy a szintézis-írás szempontjából példásak; nem elégszik meg a szerző — Várkonyi Ágnes — a politikatörténet szálainak felgöngyölítésével, hanem igyekszik a gazdasági és társadalmi valóság elemzéséből kiindulni. Ellentmondásos viszont a korszakhatárok megállapítása, mert ha ilyen felfogásban írjuk meg a történelem egyes korszakait, akkor nem látszik indokoltnak a politika-történet adta évszámhatárokhoz tartani magunkat. A gazdag anyag és a sok-szempontú feldolgozás ellenére is véleménye szerint az ideológia- és művelődéstörténeti részek még sok kívánnivalót hagynak maguk után. — VÖRÖS KÁROLY a szabadságharc bukásáig terjedő időszak feldolgozásáról szólott. Véleménye szerint nagyobb figyelmet érdemelne a jómódú, a polgárosodás felé tartó paraszti réteg ábrázolása is, mely a kiterjedt XVIII. századi paraszti árutermelés talaján erősödik meg. Kívánatosnak tartotta a haladó birtokosnemesi réteg szerepének nagyobb hangsúlyozását, majd a