Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 743

750 FOLYÓI R ATSZEMLE biztosított haladó fiatal íróknak, többek közt Petőfinek. 1848 augusztusában rejtélyes hirtelenséggel szűnt meg. Ennek oka az volt, hogy a lap éles támadást intézett a győri nemzetőr alakulat ellen, gyávasággal vádolva azt. Ennek reakciója vezetett a lap bukásához. — A Magyar Irodalomtörténeti Társaság vitái a Kézikönyv harmadik és negyedik kötetéről. (Összeállította: Rigó László). A Társaság a harmadik kötetről 1956. december 2-án rendezett vitát: OLTVÁNYI AMBRUS kifogásolta, hogy a kötet túlságosan írói portrék gyűjteménye, egységes stílustörténeti koncepciót hiányol. Ä kötet szerinte nem épül új kutatásokra, s a régieket sem használja fel kielégítő mórtékben. Nehezményezi az irodalomszoeiológiai aspektus hiányát. SZAUDER JÓZSEF szintén bírálta a kötet koncepcióját. Véleménye szerint hiányzik a szerkezet egyszempontúsága, keveredik benne a politikai-eszmetörténeti ós az esztétikai-stílustörténeti szempont. HORVÁTH KÁROLY reagált egyes bíráló megjegyzésekre, majd PÁNDI PÁL, a kötet szerkesztője a kötet koncepcióját ért bírálatokra válaszolva kifejti, hogy az irodalomszemléleti alapvetést illetően Lukács György realizmus-felfogásával ért egyet, és ezt a felfogást igyekezett a kötetben érvényesíteni. Ennek értelmében a mű és a valóság bonyolult viszonya nem szűkül le Stíluskategóriákra, s műve elemzése nem redukálható stílustörténeti elemzésekre. Az irodalomtörténet központi kategóriája a mű; a kötet szerkezete ezért mű-központú és stílustörténeti központú, amely két szempont természetesen nem zárja ki egymást. Ezért sem tartja egyébként hibának a kötet portrékra tagolódó felépítését. — A kézikönyv negyedik kötetének vitájal965. október20-án volt. KERESZTÚRY DEZSŐ referátumában kifejtette, hogy a kötet jellege szerint a kézikönyv és az esszékötet között helyezkedik el, s ebből hibák is származnak. Áthidalásul helyes lett volna bizonyos kifejezetten kézikönyv jellegű, csak adatokat tartalmazó fejezetek beiktatása. Megnyugtató a kötet értékrendje: sok korábbi helytelen értékelést korrigál. A kötet szerkezetéről szólva megállapítja, hogy három alperiódusa (1849 — 1867,, 1867—1877, 1877—1905) közül az első szervesen rendszerbe foglalt, a másik kettő kevésbé. — RÓNAY GYÖRGY referátuma szerint a kötetnek nincs egységes koncepciója, hanem a három alperiódusnak külön-külön van központi gondolati magja. Hiányolja az irodalomszociológiai szemléletet; a kötet az irodalmat túlságosan elméletien kezeli, s nem mint az élő társadalom eleven részét. — Hozzászólások: OLTVÁNYI AMBRUS védte a kötetet a koncepciótlanság vádja ellen. <5 is hiányolta azonban az irodalomszociológiai szemléletet. A kötet szerinte nein épül megbízható társadalomtörténeti alapra. NAGY MIK

LÓS a kötet bibliográfiai apparátusát bírálta, s több részletmegjegyzést tett. WEBER ANTAL válaszolt egyes, főleg a kötet koncepcióját ért bíráló megjegyzésekre. KOMLÓS ALADÁR szintén az irodalomszociológiai szempontot hiányolta. — TARNAI ANDOR: Verseghy Marseillaisefordításai. A tanulmány a magyar jakobinusok Benda Kálmán által kiadott iratai alapján tisztázza, hogy Verseghy az első magyar Marseillaise-fordítást Szentmarjay felkérésére kifejezetten a jakobinus mozgalom céljaira írta. A fordításhoz használta a különböző, jakobinus körökben készült német, magyar és szlovák nyelvű kezdetleges fordításokat. — TERRAY BARNABÁS: Adatok Kölcsey és a pozsonyi tanulóifjúság kapcsolatához. Kölcsey 1832 és 1835 között Pozsonyban lakott. Ebben az időben szoros kapcsolatot tartott fenn a pozsonyi líceum diákjainak nyelvművelő körével, a Magyar Társaság-gal. A közlemény adalékokat közöl e kapcsolatról, dokumentum-szemelvényekkel. i— Sz. MAGYAR' FILOZÓFIAI SZEMLE. X. évf. (1966) 3. sz. — POSZLER GYÖRGY: Polgári szintézistörekvések a két világháború között c. tanulmánya abból indul ki, hogy a két világháború közt született irodalomtörténeti szintéziseink — nagyrészt Szekfü Gyula konzervatív történetszemléletének valamely tendenciájához kapcsolódva, azt túlhaladva vagy azzal vitázva — az irodalomtudomány programatikusan hangoztatott autonómiája ellenére is népünknek az új történelmi helyzet, a világháború és a forradalmak bukása által feladott sorskérdéseivel viaskodnak, világnézeti, politikai, nemzetkarakterológiai és nemzetpedagógiai kérdésekre keresvén a választ. —HORVÁTH JÁNOS monumentális irodalomtörténeti szintéziseiben Szekfü eszmerendszerének irodalomtörténeti párját alkotja meg, és Adyval, valamint a Nyugattal szemben az egykori irodalmi Deák-párt politikai eszményeit és nemzeti jellemideáljait kanonizálja. — FARKAS GYULA a végsőkig levonja az irodalomtörténetírásunk terhes örökségéből adódó retrográd következtetéseket, és a német tudomány kategóriáit alkalmazó szintéziseiben az embertelen fasiszta mítoszok átplántálására vállalkozik. Egy a szellemtörténeti mozgalom és a Nyugat nagy nemzedékének, különösen Babitsnak hagyományain nevelkedett esszéista csoport — Thienemann Tivadar, Benedek Marcell és Szerb Antal — kultúránk eredendően keresztény és arisztokra-