Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 743

748 FOLYÓI R ATSZEMLE demokratikus államhatalom kifejlődését jelentették, a Népfront 1936. február 16-i parlamenti győzelme példát adott, hogy miként lehet a tőkés államban a demokratikus jogokat felhasználni népi kormány megalakítására. — PAUL VERNEK rámutat: a hitleri Németország most előkerült külügyminisztériumi dokumentumai bizonyítják, hogy Franco a német és olasz segítség nélkül nem verhette volna le a köztársaságot . A német monopoltőke szerepét hangsúlyozza a beavatkozás megindításában. — CESARE COLOMBO hangsúlyozza: a spanyol polgárháborút a nemzetközi munkásmozgalom 20 — 30-as években történt fellendülésébe kell beilleszteni. — ARCHIBALD BROWN sa ját útját mondja el, mint jutott az amerikai ifjúmunkásmozgalomból a spanyol polgárháborúba. Adalékokat közöl az amerikai szolidaritási mozgalom történetéhez, melyben hazatérése, 1938 után vett részt. — KONSZTANTIN MICSEV a népfront-gondolat megerősödéséről, a spanyolországi népfrontnak a későbbi Hitler-ellenes mozgalom kialakításában játszott jelentős szerepéről ír. — Végül PAVEL BATOV, a köztársasági hadsereg volt szovjet katonai tanácsadója a részt vevő szovjet katonákról emlékezik meg. 11. sz.— G. BATAL, C. DAVAGSZUREN, P. MOTTALIMA: Október és haladás címmel történelmi visszetekintést adnak a marxista eszmék kikristályosodása történetének egyes szakaszaira, majd az Októberi Forradalom jelentőségét vázolják a termelőerők fejlődése, tudományos fejlődés, kultúra stb. vonatkozásában. —Forradalmárok emlékezete című írásukban A. DELGANDO, J. RODRIGUEZ, J. M. FORTUNI a guatemalai katona-forradalmár Luis Turcios, a venezuelai partizánparancsnok Fabricio Ojeda és a haladószemlélefű, demokratikus érzelmű columbiai katolikus pap, Camilo Torres életútját ismertetik. — O. FILOLÓGIAI KÖZLÖNY. XII. évf. (1966) 1 — 2. sz. — WITTMAN TIBOR: Vitoriától Suárezig c. tanulmánya a nemzetközi jog története szempontjából jelentős, XVI. századi spanyol államelmóleti iskola történetét ismerteti, mestereit elemzi. Bemutatja a korra vonatkozó nemzetközi irodalmat. Bizonyítja, hogy Vitoria, a salamancai dominikánus szerzetes tanítása mennyire kiaknázhatatlan társadalomtörténeti ismeretek nélkül. Vitoria elmélete nem volt önálló,' de alkalmazása új eredményekre vezetett. Vitoria az emberiség állam előtti korszakában feltételezi a vagyonközösséget. Kiemeli a közjó rendező elvét a társadalmi életben. Sajátja a nemzetközi jog értelmezése: „A nemzetközi jog az, amit a természetes ész az összes nemzetek között létrehoz." —Vitoria ki akarja zárni a pápát a világi ügyek intézéséből; emellett összeállította a háború szabályainak kódexét is. A spanyolok amerikai terjeszkedésével kapcsolatban a nemzetközi jog elveit alkalmazza. Az indiánokat védi az erőszakoskodással szemben, és a kolonializmust jogi keretek közé szorítja. Nemzetközi hatása csekély volt. Utána gazdasági és társadalmi okok miatt az elmélet fejlesztésében megtorpanás következett. Az államelméletet a valósághoz Mariana alkalmazta, a század végén: Ö rendi alapon igazolta a zsarnokölést, laicizálta az államelméletet; az abszolutizmussal szemben érvényesülő „közösség" elmelete hosszú ideig hatott. Suárez jezsuita elmélete Marianával szemben viszont ismét az uralkodót helyezte előtérbe. Tanítása a pápák világi hatalmával kapcsolatban is visszalépést jelent. — DEZSŐ LÁSZLÓ: A kárpátaljai „népi irodalom" c. közleménye rámutat, hogy itt az irodalom a XVI. században Kelet és Nyugat kultúráját közvetítette. Belőle csupán néhány emlék maradt fenn, Máramarosban. — Az irodalom a XVII. ós XVIII. században védte a szülőföldet az idegen hódítók ellen (törökök és tatárok), emellett természetesen az antifeudális törekvések is jelentkeztek. Szerző ismerteti a szóbajövő forrásokat. — FRIED ISTVÁN: Cseh—magyar kapcsolatok a XIX. század első évtizedében c. írása „a kultúra névtelen vagy már elfelejtett munkásainak adatközléseiből, hírlapi cikkeiből hámozza ki, milyen kép alakult ki a magyar (hungarus) közvéleményben a csehekről". A magyar sajtó figyelemmel kísérte a cseh művelődési élet természettudományos és gazdasági eredményeit. A személyes kapcsolatok terén aktív, jelentős szerepet töltöttek be a csehországi németek. A szláv világgal is német nyelvű színműveken át ismerkedett a magyar közönség (pl. a Libusa-mondával). Történetírásunk is rendszeresen foglalkozott cseh témákkal. Mindez azonban — mint a szerző bizonyítja — nem német hatás következménye volt. Szépirodalmi alkotásokban is találkozunk cseh tárgyú alkotásokkal. — JAROSLAVA PASIAKOVÁ: A nemzetiségi kérdés visszhangja a cseh és magyar irodalomban c. közleménye az 1848— 1867 közötti időszakkal foglalkozik. A cseh politikai életben ekkor két csoportosulás volt: a liberális burzsoá és a radikális demokrata. Míg az előbbiek, Palacky és társai, Bécs mellett foglaltak állást, addig az utóbbiak a, bécsi, a magyar, a lengyel és a német forradalmakkal való szövetkezést helyezték előtérbe. E törekvések a sajtóban Emanuel Arnold 1849-es cikkeiben kaptak hangot. E tábor legjelentősebb alakja volt J. V. Friö és a legbalol-