Századok – 1967
Történeti irodalom - Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis 1964. Series Historica (Ism. Glatz Ferenc) 741
728 TÖRTÉNETI IRODALOM 741 ACTA ACADEMIAE PAEDAGOGICAE SZEGEDIENSIS 1964. SERIES HISTORICA (Szeged, 1964) H. Drozdik Margit „Adalékok a XVI. századi Németalföld és a magyar humanizmus kapcsolatához" c. rövid írása Oláh Miklós és Forgách Ferenc, a század magyar humanizmusának e két, egymástól elütő és mégis tipikus alakjának diplomáciai tévékenységét teszi vizsgálata tárgyává. Célkitűzése a németalföldi és magyarországi humanizmus kapcsolatának néhány szálát megmutatni két jelentős képviselőjük tevékenységén keresztül. Talán határozottabban meg kellett volna azonban különböztetni Erasmus és Oláh Miklós gondolatvilágában a közös ideológiából és a pillanatnyi politikai helyzet hasonló megítéléséből származó érintkezési pontokat; s nem érezzük bizonyítottnak a németalföldi és a magyar humanizmus kapcsolatában — jelen esetben Erasmus és Oláh Miklós ismeretségében — a törökellenesség ilyen erős összetartó voltát. így a dolgozatban háttérbe szoríttatnak a kultúrtörténeti vonatkozások, s inkább korabeli diplomáciatörténeti adalékokat kapunk. így nem domborodik ki az a különbség sem a tanulmányban, amely a Habsburg-uralkodók és az erdélyi fejedelmek körül kibontakozó humanista gondolkodók között fennállott s melyre a szerző egyébként egy mondatban utal is. Pedig Forgách Ferenc pályája éppen ezt példázhatná Oláh Miklós — és egy rövid kitéréssel Verancsics Antal — mellé állítva. Oyivicsán Anna „Adalékok a csehszlovák és magyar kommunisták kapcsolatához (1937 —1939)" a két pártnak a területrevíziók idején kifejtett nacionalizmusellenes tevékenységét — mind a csehszlovák burzsoá nacionalizmus, mind a magyar „nagyhatalmi törekvések" elleni állásfoglalását — fogja össze logikus és igen világos gondolatmenetű cikkben. Nem is annyira a magyar, mintsem inkább a csehszlovák kommunisták álláspontjának ismertetése és elemzése az, amely ójnak számít történeti irodalmunkban. (A cseh és szlovák autonomista törekvések szükségszerű elvetésének indoklása; a dunai államok kommunista pártjainak kísérlete a közös álláspont kialakítására.) A jól megírt tanulmányt két Somogy megye történetét tárgyaló írás követi: Kávássy Sándor: „Somogy megye direktóriuma 1919-ben" ós Kováts Zoltán: „Somogy megyei községek népesedési viszonyai 1748-ban". Az előbbi a Széchenyi Aladár főispán lemondása után hatalomra került direktórium tevékenységét ismerteti 1919. március 10. és 1919. március 19. közötti napokban, bemutatva a megyei vezetésért a szociáldemokraták és kisgazdák között kibontakozó harcot. A történeti statisztika tárgyából vette témáját Kováts Zoltán cikke, mely alapos felkészültségről tanúskodva közelíti meg Somogy XVIII. sz. közepi demográfiai viszonyait^ Polányi Imre a „Kivándorlás kérdéséhez" című tanulmányában a magyarországi szlovákok kivándorlását követi nyomon s megállapítja, hogy annak okai elsősorban a századforduló Magyarországának agrárviszonyaiban és a nemzetiségi elnyomatásban keresendők. E viszonyok ismertetése, a felvidéki parasztság nyomorúságának ilyen részletes taglalása nem minden esetben látszik indokoltnak, mert hosszú oldalakon keresztül a történeti irodalomban ismert eredményeket mutat ki helyi viszonylatokban. A kérdésre vonatkozó eddigi magyarnyelvű irodalomhoz új adalékokat szolgáltat viszont a szerző, amikor ismerteti az Amerikába szakadt szlovákok és monarchiabeli honfitársaik politikai mozgalmai közötti összefüggéseket, megállapítva", hogy az amerikai szlovákok körében fellelhető politikai irányzatok megfeleltek a hazaiakénak. Érdekes a kivándorolt szlovákok magyar-ellenes megmozdulásainak leírása s annak kimutatása, hogy az amerikai szlovákok sokféle politikai ijányzatai között egység csak e magyarellenessógben mutatkozott (261. 1.). Mindezt a szerző — helyesen — szoros összefüggésbe hozza a magyar uralkodó osztályok korlátolt nemzetiségi politikájával. GLATZ FERENC 19 Századok 1967/3—4
