Századok – 1967

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. III. köt. (Ism. Varga István) 739

740 TÖRTÉNETI IRODALOM címtárak (263, 265. sz.), vagy az ipari címtárak közé egy-egy szakma címtárai (2746, 2747, 2749, 2750, 2751. stb.) is besorolást nyertek valószínűleg merőben a formális jelleg alapján. Helyesebb lett volna, ha az előbbieket a kereskedelmi címtárakhoz, az utóbbiakat pedig tekintet nélkül címtár-jellegükre az egyes szakmákhoz osztják be, aminthogy a Magyar Tőzsde-Kompasz (283. sz.) vagy a nemzetközi vásári címtár (7170. sz.) is elsősorban a Tőzsde, ill. a Nemzetközi vásár cím alá lett volna besorolandó. Ugyancsak a formai jegyek előtérbe kerülését találjuk az általános részben a Gazdasági intézmények, egyesületek cím alatt felsoroltak esetében. Az itt rendbe szedett intézmények, szervezetek stb. eredete, célja, rendeltetése annyira különböző, hogy egyrészt erőszakoltnak hat ilyetén csoportosításuk; másrészt igen nagy többségük minden különösebb nehézség nélkül besorolható lett volna a kötet más fő csoportjaiba, sőt mi több, jelen elrendezésben az utóbbi helyeken hiányoznak (pl. a hitelszövetkezetek, a Pénzintézeti Központ, a TÉBE a pénz- és hitelügynél; a GyOSz a gyáriparnál; az OMGE a mezőgazdaságnál stb.). Ezzel szemben az 1885-i, valamint a millenniumi kiállítás anyagát szívesebben láttuk volna az Általános reszben, mivel tematikájuk sokkal szélesebbkörű volt, semhogy az Ipar fejezetben lenne a megfelelő helyük. Nem volt szerencsés az sem, hogy az ebadóra vonatkozó szabályrendeletek az Állattenyésztés cím alá kerültek (6661, 6664 stb.). A tájékozódás további elősegítésére fontos lett volna az azonos értékrendű címeket megfelelő betű- és számjelzósekkel ellátni; így elkerülhető lett volna, hogy a „szövegrész" azonos rendű címei különféle betűtípussal szerepelnek ós azonfelül a tartalomjegyzék tipográfiai elrendezésétől is különböznek. Az előző kötetnél kevésbé találtuk zavarónak az egyes címeken belüli elrendezési elvet, nevezètesen, hogy az egyes fejezetek elején a bibliográfiák, majd a vonatkozó hivatalos jellegű címanyag (törvények, szabályrendeletek), azután az összefoglaló jellegű, ill. az általános természetű anyag, végül pedig a kérdés egyéb irodalma szerepel egymástól csupán csillaggal elválasztva. E részeken belül is vagy a logika, vagy a történetiség vagy pedig egyszerűen a betűrend a kulcsa az eligazodásnak. Helyesebb lett volna néhány visszatérő alcím alkalmazása. A jelen kötetben ván néhány rész, főként a hosszabbra nyúlt általános jellegű fejezetek, amelyeknél egyik-másik rész hiánya, ill. az előbbi szempontok váltakozása hátráltatják a tájékozódást. így jobbára a legmélyebben bontott fejezetek a legsikerültebbek, mint a kézművesipar, a nyomdaipar, a gépipar, az iparcikk- és az élelmiszer-kereskedelem, a pénzintézetek, hidak, kikötők stb., amelyek gazdag és jól áttekinthető anyagukkal magukra vonják a figyelmet. Nem volt szerencsés eljárás, hogy a legtöbb vállalat, szervezet vagy intézmény irodalmát mai felnevezésükből származó címszó alatt közlik a szerkesztők (Budapesti Malomipari Vállalat; Április 4 Gépgyár stb.). Egy magát címében is ,,történeti"-nek mondó bibliográfia esetében történetietlen az olyan kategorizálás, amely bizonyos anyagrészeket a bibliográfia záró időhatáránál (1950) későbbi eredetű hivatalos elnevezésekből származtatott részcímek alatt közöl. Helyesebb lett volna a kérdéses gyár stb. eredeti nevének részeimként való alkalmazása; a mai elnevezést pedig zárójelben lehetett volna közölni. Egy-két hiányra kell még felhívnunk a figyelmet. Az általános részben nem találtuk az 1898 — 1901-ben kiadott Halász—Mandelló-féle Közgazdasági Lexikont, ellentótben a 20-as évek végén megjelent Közgazdasági Enciklopédiával (47. sz.). Az előbbi közlése már csak kiváló bibliográfiai adataiért is kívánatos lett volna. 1900-ban jelent meg egy összefoglalás az addig megjelent magyar mezőgazdasági irodalomról az Í895-i mezőgazdasági statisztika „Végeredmények" c. utolsó kötetében (Magy. Stat. Közlemények, Űj folyam XXVII. köt. 145—234. 1.). Az árkérdés irodalmából hiányzik a Magyar Közgazdasági Társaság által rendezett ankét anyaga (A drágaság. Bpest. 1912, XIII, 454 1.). Nem találtunk egyetlen újságcikket sem a Duna-Tisza-csatorna építkezésének az 1940-es évek második felében történt elkezdéséről sem. E hiányok amellett is tanúskodnak, hogy még egy ilyen nagy terjedelmű biblio-. gráfia munkálatai során sem lehet maradéktalanul számbavenni a nagyon is szerteágazó irodalmat; a gyűjtésnek egy ponton határt kell szabni. Az általunk tett néhány észrevétel ellenére e bibliográfia mégis — nagy vonalaiban mindenképpen jó — rendet szab az eddig feltáratlansága következtében csaknem használhatatlan irodalomnak, s ez egymagában is olyan érdem, amely a talán sok vonatkozásban háládatlan bibliográfiai munka iránt elismerésre késztet. VARGA ISTVÁN