Századok – 1967

Történeti irodalom - Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica. Tom. VII. (Ism. Urbán Aladár) 737

728 TÖRTÉNETI IRODALOM 737 kutatásoknak. Másrészről olyan ideiglenes segédeszközül kíván szolgálni, mely a hazai írástudományok művelői számára addig is biztosítja a legfontosabb tájékoztatást a régi belföldi papírgyártás erdélyi ága felől, amíg e kérdés végleges feldolgozása elkészülhet." A szerkesztési okok miatt két közleményre osztott tanulmányának első felében a papírmalmok XVI—XVII. századi történetét mutatja be, lényegében G erdélyi papírmalom (Brassó, Kolozsvár, Szeben, Lámkerék, Görgényszentimre, Felenyed) sorsát. Különös gondot fordított arra, hogy az alapítások időpontját és körülményeit pontosan meghatározza illetve felderítse, mert — mint írja — az eredmények véglegesítésére törekedett. Megállapítja, hogy amíg a XVI. században a papírmalmok alapítása városi polgároknak a nyomdákhoz kapcsolódó vállalkozása volt, a XVII. században a fejedelmi művelődéspolitika eszköze lesz a papírmalmok létesítése. Lényegében e papírmalmok történetét ismerteti időrendben. (Technikatörténetet — eltekintve a nyersanyagra vonatkozó néhány adattól — nem ad.) E papírmalmok vízjeleit megállapítva, Jakó leírta és ábrákon bemutatja az egyes vízjeltípusokat, megadva azok levéltári jelzetét és eredeti méretét is. A második részben az 1712—1848 közötti időszakot tárgyalja, de már más szempontból. E résznek — írja — az a feladata, hogy a további rószletkutatásokat helyes irányba indítsa. Mivel a papírmalmok létesítésének oka már a merkantilista gazdaságpolitika, az ipar iránt fokozódó érdeklődés, a gazdálkodás racionalizálása, nem időrendben, hanem az alapítók kiléte (közületi vagy magánvállalkozás) szerint ismerteti 17 papírmalom (Brassó, Kolozsmonostor, Kercsesora, Felenyed, Oltbogát, Középfalva, Roskány, Freck, Magyaró, Görgényszentimre, Sebesvár) történetét, az alapításra és működésre vonatkozó adatokat. Mindegyiknél felsorolja az általa ismert papírkószítőket is, több esetben megemlíti a nyersanyagbeszerzés körülményeit, néhány malomnál az egyes gépek számát, és megelégszik azzal, hogy a technikatörténeti adatokat tartalmazó forrásokra csak utaljon. Mint az előző résznél, gondos kutatások alapján leírja, ábrákon bemutatja a papírmalmok vízjeleinek alaptípusait és néhány változatukat, megadva a vonatkozó levéltári forrásokat és az eredeti vízjelméreteket. Befejezésül röviden összefoglalja az alapítás és működés körülményeire, a papírkészítőkre, a nyersanyagra és beszerzésére, a segédanyagokra, a termék eladására, a papírárra és a papírmalom jövedelmezőségére vonatkozó források fontosabbnak tartott adatait. A szerző vízjelközlési módszere: a vízjelfényképezós, mint közlés-technika, nem eléggé kidolgozott még. A fotókról készített klisé tovább rontja és rontotta a helyzetet, ráadásul a helyszűke miatt még kicsinyítették is az ábrákat. Így a közölt vízjelek némelyike (pl. az 1. részben, a 11, 12, 17., a 2. részben a 11, 16, 23, 24, 28, 36, 36, 39, 54. ábrák) a szakember számára is alig felismerhető. A hagyományos módszer alkalmazása: a vízjelek átrajzolása jobb lett volna. Jakó rendkívül gondos forráskritikával készített, szép stílusban megírt tanulmánya, amely több mint az általa határolt témakör vázlata, nemcsak — mint célkitűzésében fogalmazta — „az írástudományok művelőinek" adott értékes tájékoztatást, hanem e malmok története sok részletkérdésének tisztázásával elősegítette a hazai papírtörténetkutatást is. Sajnálnunk kell azonban azt, hogy a szerző érdeklődési köre e malmok technikatörténetére csak kevéssé terjedt ki. A papírtörténetkutatás — beleértve a vízjelkutatást is — a technikatörténetkutatás szerves része, amely természetesen komplexen vizsgálja témakörét. Éppen ezért szeretnénk hinni, hogy Jakó e tanulmánnyal nem fejezte be a munkát, ós az általa ismert, részben idézett források alapján az erdélyi papírkészítés technikatörténetének vázlatát is elkészíti majd, illetve e témakör végleges feldolgozása alkalmával a technikatörténetet is részletesen tárgyalja majd. BOGDÁN ISTVÁN ANNALES UNIVERSITATIS SCIENTIARIUM BUDAPESTINENSIS DE ROLANDO EÖTVÖS NOMINATAE. SECTIO HISTORICA, TOMUS VII. (Budapest. 1965. 219 1.) A lassan tíz esztendős múltra visszatekintő Sectio Historien-sorozatnak és másik nyolc társának — köztük a társadalomtudományok területén a Sectio Philologica, a Sectio Iuridica és a legfiatalabb: a Sectio Philosophica-soroy.attal — elsődleges célja az, hogy országunk legrégebbi egyetemének hírét vigyék szét a világba. A kötetek tanúságot tesznek az egyetemen folyó tudományos munkáról, eredményeiről. Mivel a kötetek tanulmányai a fontosabb idegen nyelvek valamelyikén (angolul, franciául, németül,