Századok – 1967

Történeti irodalom - Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica. Tom. VII. (Ism. Urbán Aladár) 737

738 TÖRTÉNETI IRODALOM oroszul, olaszul) jelennek meg, azok hozzáférhetők a külföldi érdeklődők számára. Ezt a külfölddel való kapcsolattartást segíti pl. a Bölcsészettudományi Kar Történeti Könyvtára, amely a világ százötven egyetemével és főiskolájával áll csere viszonyban, így a kötetek a legtávolabbi földrészek egyetemi könyvtáraiban is megtalálhatók. Sajátos ellentmondásként, nálunk is csak az egyetemi és még néhány más közkönyvtárban férhetők hozzá, hiszen az Annales kötetei nem kerülnek terjesztésre. A kötetek egyes tanulmányainak ismertetését csak a szerzők különlenyomatai szolgálják, amelyek — érthetően — szinte kizárólag a személyes kapcsolatok terére korlátozódnak. A Sectio Historica létrehozása még I. Tóth Zoltán egyetemi tanár, a néhány évig önállóan működő Történettudományi Kar egykori dékánjának nevéhez fűződik. Az 1964/ 55-ben elkezdett munkálatok azonban csak 1957-ben értek be: ekkor jelént meg a Sectio Historica első kötete (egyidejűleg a Bölcsészettudományi Kar másik kiadványával, a Sectio Philologica induló kötetével). Két évi szünet után, 1960-ban jelent meg a következő kötet. Azóta évente mintegy 20 íven ad számot a sorozat nemcsak a szűkebb értelemben vett történeti tanszékek, hanem a tudományos szocializmus, a régészet- és a művészettörténeti tanszékek oktatóinak tevékenységéről is. (A sorozat jelen kötetünkkel együtt 54 történelmi, 6 régészeti és 1 művészettörténeti tanulmányt közölt.) A Sectio Historica VII. kötete hét tanulmányt tartalmaz: öt a magyar történelemmel, egy a magyar—orosz történelmi kapcsolatok speciális vetületével, egy pedig művészettörténeti kérdésekkel foglalkozik. A magyar történelemmel foglalkozó tanulmányok közül kettő középkori, az Anjou-korral kapcsolatos jogtörténeti problémát vesz vizsgálat atá. Gerics József „Adalékok a magyar királyi kúriai bíráskodás és központi igazgatás Anjoukori történetéhez" c. tanulmánya az alországbíró XIII. századvégi szereplésének értelmezése, valamint az ún. különös jelenléti bíráskodás fejlődése terén nyújt figyelemre méltóan új szempontokat, beágyazva azt a Zsigmond-kori változások felé mutató fejlemények vonalába. Érdekes a városbíróság működéséről adott értékelése is. — A másik hasonló témájú dolgozat Bertényi Iván „A nádori és az országbírói Ítélőszék működése a XIV. században", amely az ítélőmesteri joghatóság Anjou-kori kialakulását veszi vizsgálat ala. A tanulmány következtetéseiben számos lényeges megállapítással bővíti jogtörténeti ismereteinket és távolabbi kihatásaiban talán a familiaritásnak a kúriai bíráskodásban betöltött szerepéről alkotott közfelfogás felülvizsgálatához fog vezetni. Honfi Józsefnek „A huszárság kialakulása a XVIII. századi orosz hadseregben" c. tanulmánya részletes forráskutatásokon alapuló munka, amelynek mind had-, mind településtörtéheti vonatkozásai fontos, a további kutatás számára alapvető megállapításokat tartalmaznak. A dolgozat egyrészt tisztázza a magyar eredetű könnyű lovasságnak: a huszároknak I. Péter idején az orosz hadseregben való megjelenése körülményeit, • másrészt ennek kapcsán rávilágít az ukrajnai Új Szerbia elnevezésű terület betelepülésére, és ennek magyar vonatkozásaira. A tanulmány egyben az orosz hadtörténelem fontos szakaszának, a reguláris hadsereg kialakulásának folyamatába is betekintést nyújt. A dualizmus korának történetét feldolgozó írások sorában Tóth Ede „Mocsáry Lajos az Osztrák-Magyq,r Monarchia kül- és belpolitikájáról 1870—71-ben" c. tanulmánya a Monarchia számára nagy dillemát hozó porosz—francia háború időszakában vizsgálja meg Mocsáry állásfoglalását, mutatja be kevéssé ismert publicisztikai tevékenységét. Az adott időpont kül- és belpolitikai fejleményeit részletesen elemző dolgozat egyik legfontosabb eredménye, hogy bemutatja: Mocsáry Lajos, aki a nemzeti egyenjogúság bátor szószólójaként vált ismeretessé, a külpolitika kérdéseiben is széleslátókörű, jól tájékozott politikus volt. — A dualizmus utolsó éveinek nagy eseményét, Tisza bukását veszi vizsgálat alá Galántai József „A Tisza-kormány bukása 1917-ben" c. tanulmánya. A kérdést új szempontok alapján feldolgozó munka szélesebb alapokon nyugszik, mint azt címe sejteti, mivel Tisza bukását nemcsak a magyar belpolitikai élet fejleményeibe s a Habsburg-monarchia viszonyaiba ágyazza be, de megrajzolja az eseményekben gazdag 1917. év tavaszának európai helyzetét is. A tanulmány egyben foglalkozik a Tiszát követő Eszterházy-kormány politikájával, összehasonlítva azt elődjével, párhuzamot vonva a két kormány helyzete, módszere és eredményei között. Kirschner Béla „A Magyar Tanácsköztársaság kormánya lemondásának és a szakszervezeti kormány megalakulásának első visszhangja a Dunántúlon" c. tanulmánya gazdag forrásanyag alapján veszi vizsgálat alá a Tanácsköztársaság bukása utáni 2—3 nap dunántúli fejleményeit. Megállapításai szerint a Dunántúlon a forradalmi erők még ezekben a napokban is komoly erőforrásokkal rendelkeztek, és a rekacióval való nyílt összecsapás számukra szinte kivétel nélkül biztosította a győzelmet. A szakszervezeti kormányt az ország nyugati felében a forradalmi erők munkáskormánynak tekintették, így az itt jelentős baloldali bázisra támaszkodhatott. Nem látszik indokoltnak tehát — állapítja meg a szerző — az új kormánynak a polgári restaurációra irányuló sietsége.