Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
66 GOND A IMRE ben is meg tudnak érteni s alkalmas a cél elérésére. „Jószándékúan és önként nem megyünk ki Lengyelországból mindaddig, amíg azt meg nem vásárolták tőlünk" — közli a feljegyzés. Románia milliárdos érték, megszerzésének van értelme, még akkor is, ha Bécsben és Magyarországon vannak ellenzői. Osztrák szempontból ugyan felvethetik azt, hogy a megoldás előnyei csak Magyarországnak lesznek hasznára, míg Ausztriát — az olasz országrészek elvesztésével — csupán a károk fogják terhelni. Ez azonban több szempontból hibás felfogás: Először is azok a milliárdok, amelyek Magyarországon kerülnek forgalomba, Ausztriát is erősítik. Másodszor, az így előállott új helyzet több vonatkozásban módosítaná Ausztria és Magyarország viszonyát, így többek között a quota kérdésében is. De különben is: miért kellene Romániának feltétlenül Magyarországhoz tartoznia, amikor birodalmi tartomány is lehet, amelyet a Monarchia autokratikusan kormányozhat ? Magyarország amúgy sem szívesen kebelezné be Romániát, ezért talán hozzájárul ahhoz, hogy Ausztriának jusson. Végül pedig: ha Németország Franciaországot és Belgiumot kiadja, s valamit még hozzátesz, akkor itt a béke. ,,A birodalmi kancellár — írja a feljegyzés szerzője — ezt az áldozatot nekem szigorúan titokban megígérte. Az ehhez szükséges nyomást azonban nem tudom eredményesen kifejteni, ha ugyanakkor kijelentem, hogy ezért keleten (Lengyelországban) minden elképzelhető nehézséget okozunk neki. . . Csak ha mi a Balkánra megyünk, Lengyelországot pedig eladjuk Németországnak, ölthet testet Elzász-Lotharingia részleges átadásának gondolata."54 Kétségtelen, hogy a háborús célok kialakítása sem Németországban, sem a Monarchiában nem ment súlyos belpolitikai harcok nélkül. Németországban éppen ez a folyamat, a „Kriegszielpolitik" idéz elő 1917 nyarán a kancellárt megbuktató válságot. Bethmann Hollweg Michaelisnek adta át helyét. Az Osztrák-Magyar Monarchiában szintén igen komoly küzdelem folyik — legfelső szinten: a koronatanács ülésein. E küzdelem, amely tartalmát tekintve eléggé meddő, kettős irányú. Egyfelől a Német Birodalom kormányával szemben folyik, másfelől pedig arra irányul, hogy mint a dualista Monarchia legfelső szerve, fenntarthassa a birodalmat. E kettős küzdelem egyik legfontosabb szócsatája az 1917. március 22-i koronatanácsi ülésen zajlott le.5 5 Ezen Czernin határozati javaslatot terjeszt be, amelynek két pontja különösen figyelemre méltó: 1. A külpolitikát úgy kell vezetni, hogy Németország, amennyire ez lehetséges, bizonyos kezességet vállaljon a Monarchia integritásáért. 2. Németország területi növekedése méltányos arányba hozandó Ausztria-Magyarország gyarapodásával. Utóbbinál elsősorban a Balkán (Románia, Montenegro és Szerbia) jön tekintetbe. A második ponttal kapcsolatban a külügyminiszter megjegyzi azt, hogy Szerbiát és Montenegrót csupán azért vették fel a második pontba, hogy a Monarchia politikáját ne csupán egy kártyára, Romániára tegyék fel. 54 Ritter idézett munkájában ezt az anyagot külön fejezetben ugyancsak igen részletesen elemzi. Álláspontja azonban túlzott mértékben teszi magáévá az egykori német felfogást. Nem mintha Czernin és a Monarchia álláspontja pozitívnak volna tekinthető. Mindenesetre tükrözte a). Habsburg-Birodalom helyzetét és szükségleteit. Ezeket azonban Ritter ma éppúgy nem veszi tekintetbe, mint egykor a német államférfiak. 55 Protokoll des zu Wien, am 22. März 1917 abgehaltenen Ministerrates für gemeinsame Angelegenheiten, unter dem Allerhöchsten Vorsitze S. M. des Kaisers und Königs. OL.
