Századok – 1967

Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37

A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 65 sem lehet mondani, hogy tapintatos lett volna. Az összkép, amely a Kettős Szövetség belső viszonyairól a márciusi tárgyalások nyomán kibontakozott, nem volt különösen harmonikus. A belső erők azonban, amelyek a tárgyaló feleket mozgatták, szintén nem voltak azok. Ez derül ki abból az összefoglaló feljegyzésből is, amelyet maga Czernin szerkesztett a Német Birodalom és a Monarchia viszonyáról 1917. március 20-án.5

2 A feljegyzés első részének — igen őszintének látszó — gondolatmenete abból indul ki, hogy a Monarchia az orosz és az olasz fronton védekezésre kényszerül, s mivel a Nyugaton is 100 új hadosztály jelent meg, arra sem lehet számítani, hogy a németek nyújtanak katonai segítséget Olaszországban. Valószínű, hogy a Monarchiát itt veszteségek érik, amelyeket máshol kell pótolnia — ha valóban el akarják kerülni annak az állapotnak a bekövetkezését, hogy a háborúból egyedül a Monarchia kerüljön ki megfogyatkozva, míg Németország és Bulgária — az ismeretes gondolatmenet szerint — jelentős területnyereségeket kebelez be. E kárpótlásra elsősorban a Keleten, Lengyelországban lehetne számítani, amelynek jövője négy lehetőség szerint alakulhat. Minthogy azonban sem az osztrák-lengyel megoldás, sem az önálló Lengyelország megteremtése nem valószínű, azért marad a másik két eset: Lengyelország német vagy orosz támogatással való feltámasztása, ami a Monarchia számára egyformán hátrányos, különösen ha azt is figyelembe kell I venni, hogy Galícián keresztül a lengyel irredenta a Monarchián belül is érezhető lesz. Igaz, hogy a Monarchián belül már így is működik négy irredenta: 1 Trentóban, Erdélyben, Csehországban és a délszláv területeken. Európa más államai azonban szintén nem mentesek ettől a problémától. E kérdés megoldása azonban végső fokon katonai erő kérdése, és a Monarchiában is ez fogja eldönteni, hogy bizonyos területek megmaradnak-e a keretében, vagy sem.53 Galícia valószínűleg a Monarchiában marad, ha csak egy új háború — ami nem f valószínű, mert a népek nem fogják vállalni — el nem szakítja. A problémák persze így is megmaradnak. Ezen a ponton tér a feljegyzés a lényeges problémára: Keleten a Monarchia nem tud boldogulni s ezért minden érdeke a Balkánra utalja, amit Német-I ország is elismer. Ez az a terület, ahol a Monarchia kárpótolhatja magát a hozott áldozatokért. Montenegróban a Lovcent kell megkapnia, Szerbiát pedig be kell vonnia vám- és kereskedelmi közösségébe. „Románia hozzánk kell, hogy tartozzék. Havaselvét és az egész Moldvát a Sereth-ig meg kell kapnunk" —, majd ismétlődik a már ismert és a németek részéről március 16-án visszautasított felosztási terv. Ezután felveti a kérdést: hogy lehet ezen — a Monarchiára nézve a legkedvezőbb — megoldást elérni? Semmiesetre sem úgy, hogy minden eszközzel megakadályozzák a németlengyel megoldást. Ellenkezőleg: ha kijelentik, hogy a Monarchia részéről csak akkor kerülhet sor a megszállt lengyel területek kiürítésére, ha Romániát a(

Monarchiához csatolták. Ezzel megtalálták azt az eszközt, amelyet Berlin-52 Kriegsziele und die polnische Frage 20. März 1917. OL H. H. St. A. P. A. Geheim XLVII/13. Karton rot 524. E feljegyzés azonban más helyeken is olvasható. így többek között: K. F. Nowak: Der Sturz der Mittelmächte с. könyvében (München. 1921). 63

Roppant jellemző a feljegyzés itt olvasható kijelentése: „Ha Trentot elveszítjük, akkor ez nem az ottani irrenden ta miatt történik, hanem azért, mert gyengék vagyunk ahhoz, hogy a birodalmi olaszokat kidobjuk onnan; és ha a románokat nem kergettük volna el Erdélyből, úgy valószínűleg Erdélyt is elvesztettük volna, akár volt ott irredenta akár nem" (uo.). 5 Századok 1967/1—2