Századok – 1967

Történeti irodalom - Camariano-Cioran; Ariadna şi Camariano Nestor: Cronica Ghiculestilor (Ism. Nagy Imre) 722 - Camariano Nestor ld. Camariano Cioran; Ariadna 722

722 TÖRTÉNETI IRODALOM 722 ARIADNA CAMARIANO-CIORAN ÇI NESTOR С AMARIA NO: CRONICA GHICULESTILOR Istoria Moldovei íntre anii 1693—1754. (Bucurcsti, Editura Academiei Republicii Socialista Románia. 1965. 808 1.) A GHICA-CSALÁD KRÓNIKÁJA A román nép történetének tanulmányozásához bőséges görög nyelvű anyag áll a kutatók rendelkezésére. E görög nyelvű forrásanyag között komoly figyelmet érdemel a Ghica-család krónikája, amely most jelent meg először nyomtatásban kétnyelvű kiadásban. E jelentős időszakot felölelő krónikát Ariadna Camariano-Cioran és Nestor Camariano fordította nagy körültekintéssel és szakértelemmel román nyelvre, s a modern tudományos publikáció követelményeinek megfelelően látták el magyarázó jegyzetekkel. A krónikát korábban 1). Russo román történész fedezte fel' a konstantinápolyi Szent Sír kolostor könyvtárában, melyet azzal a céllal másolt le, hogy hazájába visszatérve kiadja. D. Russo azonban — objektív okok miatt — csak rövid tanulmány keretében tudta felhívni a fontos krónikára a figyelmet (Un nou letopiset al Moldovei [1695 — 1754]. Bucureçti. 1915). D. Russo kézirata a bukaresti Román—Szovjet Múzeum könyvtárában található. A krónikát a XVIII. század második felében írták. Valószínű, hogy szerzője két kötetre tervezte, ebből viszont sajnálatos módon csak az első kötet második része maradt meg. A kézirat a 595. oldaltól az 1158. oldalig terjed. A krónikát még D. Russo nevezte el a Ghicák krónikájának, s e címet utóbb sem változtatták meg. A krónika eredetileg Moldva története címet viselhette, amit bizonyít a szerzőnek egy megjegyzése is, amikor azt írja egy helyen, hogy „Moldva Története első kötetének vége" (TèXoç той noónov ró/iov rfjç MoXöaßixrjg 'lazogiaç). A krónikás Moldva történetét örökítette meg a XVII. század végétől a XVIII. század második feléig. A korszak jelentős Moldva történetében gazdasági és politikai tekintetben egyaránt — ekkor kezd a polgári fejlődés kibontakozni, még ha embrionális állapotba^ is; másrészt mert ebben az időben kezd erőteljesebbé válni a török kizsákmányolás a román fejedelemségekben, ekkor kezdődik a fanarióták uralma. A krónika írója szemtanúja volt az eseményeknek, ezért a többi kortárs megnyilatkozásához hasonlóan szubjektív szemléletű. De jónéhány olyan megtörtónt eseményt is leírt, amelyeket hivatalos okmányokkal, levelekkel, fermánokkal, fejedelmi utasításokkal, száműzetési rendelettel igazol és tesz hitelessé. A krónika legértékesebb része az 1730 —1754-ig terjedő időszak történeti eseményeinek a leírása, annál is inkább, mert erre a korszakra nézve más románnyelvű élbeszélőforrás nem áll rendelkezésre. A krónikát a történész Moldva — néhol Havasalföld — politikai, katonai, gazdasági ós szociális életére vonatkozóan egyaránt haszonnal forgathatja. Sok értékes adatot találunk Moldva fejedelmeire, főleg azonban Matei és Grigore Ghica uralkodására, de Antioh Cantemir, Constantin Duca, Mihail Racovita, Nicolae Mavrocordat, Dimitrie Cantemir, Constantin Mavrocordat stb. tevékenységére is. De szinte nélkülözhetetlenek a krónikában a kutatók számára azok az adatok is, amelyek a kót fejedelemség uralkodója közötti ellentétekre, az uralkodó és elűzött fejedelmek, a fejedelemség és a bojárság, a bojár-frakciók, a román és görög bojárok, valamint a kizsákmányolt nép és az uralkodó osztály közötti osztályharcra vonatkoznak. Az intrika, a gyanúsító bejelentések a Portánál, egymás beárulása, az erkölcsi élet fellazulása jellemezte ezt az időszakot, amikor a bojárok a fejedelmi szék elérése érdekében már semmitől sem riadtak vissza. A krónikaíró mélységesen elítéli a bojárság magatartását, mert szerinte „az államban rendnek és jólétnek kell lennie". Értékes adatokat szolgáltat a krónikaíró gazdaság- ós társadalomtörténeti szempontból is; leírja azokat a gazdasági változásokat, amelyek Moldvában különböző mértékben befolyásolták a dolgozók anyagi helyzetét, kizsákmányolásuk fokozását. A föld népével is valamelyest szimpatizáló krónikaíró tudósításából értesülünk arról, hogy a parasztok sok esetben Moldva elhagyásával válaszoltak a kegyetlen kizsákmányolásra, Mavrocordat fejedelem azt írja jelentésében a Portának, hogy 60 000 lakos hagyta el az országot és menekült külföldre (1065. 1.). A Ghicák krónikája arról is meggyőz bennünket, hogy a nép a helyi bojárság kizsákmányolásán kívül a török és tatár hordák portyázásaitól is sokat szenvedett. A török-tatár hadak csupán 1717-ben 40 000 embert hurcoltak el Moldvából.