Századok – 1967

Történeti irodalom - Höß; Rudolf: Kommandant in Auschwitz (Ism. Pogány Mária) 723

TÖRTÉNETI IRODALOM 723 Jól egészítik ki a krónikaíró feljegyzései a török uralomra vonatkozó eddigi ismereteinket, mert beszámolnalj: mindazokról a kizsákmányolási formákról (adók, út- és várépítési munkák, ajándékok, a török és tatár hordák „segítsége" az ország megvédésében, majd az elfoglalt falvak, városok kirablása stb.), amelyek akadályozták a román fejedelemségekben a kapitalizmus kialakulását. A krónikás bőven tárgyalja Moldova katona-politikai helyzetét, részletesen beszámol Dimitrie Cantemir uralkodásáról, valamint az orosz—török háborúról, okáról, következményéről. Hosszasan tárgyalja Cantemir fejedelem és Nagy Péter orosz cár kapcsolatait, az orosz seregek bevonulását Moldvába. A krónika terjedelmes részt szentel az orosz—osztrák—török háborúnak (1736—1739). A szerző azonban az orosz politikával szemben elfogult, viszont a Porta diplomáciai tevékenységét néhol szándékosan elhallgatja. Számos eddig kevésbé ismert adatot találunk Oroszországra, Lengyelországra, Ausztriára, Törökországra, Erdélyre és Havasalföldre vonatkozóan is. A krónikaíró politikai koncepciójára jellemző a kor többi krónikásának elgondolása is, az „egy nyáj — egy pásztor" elmélet. A román feudális állam élén egy uralkodó áll, akinek mindenki engedelmeskedik. A szerző helyesli azt, hogy a bojárság és a klerikális arisztokrácia jólétben éljen, míg a jobbágyság viselje az állam összes terheit. Mint a Ghica-család hivatalos krónikaírója, természetesen dicséri uralmukat, mert „adóengedményeket tesznek, mert nagy éhségek idején élelemmel látják el a népet". A krónikából következtethetünk a szerző egyéniségére, világnézetére is. Megállapítható, hogy a krónikaíró vallásos és babonás, néha még a csodákban is hisz. Szerinte egy földrengés Moldvában nagy szerencsétlenségnek az előjele, amelyet rövid idő múlva lasiban pestisjárvány kitörése követ (904. 1.). Végső soron azt mondhatjuk, hogy a krónika jelentős segítséget nyújt a Moldva történetével foglalkozó kutatóknak. A krónika értékét még akkor sem vonhatjuk kétségbe, ha tudjuk, hogy egy része kompiláció és csak részben eredeti. A kompilált rész ugyanis sok értékes hírrel, eseménnyel egészíti ki azt az anyagot, amelyet az ismert román krónikák nem tartalmaznak, s amelyeket a szerző felhasznált krónikájában. A hiteles részben elbeszélt anyag más krónikában nem található meg, sőt néhol ellentmond azoknak, mint pl. Ion Neculce krónikájának, amely egyetlen forrás erre a korra vonatkozóan. • NAGY IMRE RUDOLF HÖSS: KOMMANDANT IN AUSCHWITZ. AUTOBIOGRAPHISCHE AUFZEICHNUNGEN (München, Deutscher Taschenbuch Verlag. 1965. 3. kiad. 188 1.) AUSCHWITZ PARANCSNOKA. ÉLETRAJZI FÖLJEGYZÉSEK A DTV dokumentum-sorozatának egyik legtanulságosabb és egyben legmegdöbbentőbb kiadványát veszi kezébe az olvasó R. Hößnek, az 1947-ben felelősségre vont náci háborús bűnösnek, a német koncentrációs táborok főszakértőjének, a kivégzés előtti hónapokban saját kezdeményezésére börtönben írt feljegyzéseit életéről és társadalmi-politikai tevékenységéről, valamint kisebb tanulmányát a „Zsidókérdés megoldásáról" Auschwitzban és R. Himmler náci vezérről készített portréját. A könyv német nyelven 1963 és 1965 között három kiadást ért meg. A dokumentumokat M. l$roszatnak, az ismert Kelet-Európa kutatónak részletes adatfeltáró és értékelő tanulmánya vezeti be. Életrajzi följegyzóseiben (amelyek eredetiben a jellemző „Meine Psyche" címet viselik) Höí.i, az egykori SS-Obersturmbannführer, egy könyvelő pontosságával és szenvtelenségével írja le életének állomásait, közöttük Auschwitz „funkcionálását": emberek százezrei „gépesített és higiénikus" meggyilkolásának poklát, akiket szinte naponként szállítottak ide a vonatok egész Európából. Gyermekkora és ifjúsága rajzával Höß karaktere alapvonásainak kialakulását kísérli meg ábrázolni. A miliő: a századfordulói évek kisvárosa. A bigottan vallásos apa fiát papnak szánta, szigorú, katonai szellemben nevelte. Az első világháború kitörése és apja halála következtében élete más irányba tolódott. Katona akart lenni. Pályaudvarokon, kaszárnyákban, kórházakban csellengett, átutazóknak ételt és szeretetcsomagokat osztogatott. Egy lovaskapitány segítségével végül is 1916-ban — gyerekfővel, anyja tudta és beleegyezése nélkül — bekerült abba az ezredbe, ahol nagyapja és apja is szolgált. 1916-ban az iraki fronton megsebesült, emiatt rövidesen hazakerült. 17 éves korában