Századok – 1967

Történeti irodalom - Löbl Árpád három tanulmányáról (Ism. Kővágó László) 718

TÖRTÉNETI IRODALOM 719 zott nemzeti gyűlölség légkörében, az uralkodó nagyszerb sovinizmussal szemben is bátran hirdette, hogy „a Va jdaságnak olyan ütköző területté kell válnia, ahol elcsendesednek az északról és délről jövő. imperialista nacionalizmus hullámai, s különleges árnyalatú kultúra virágzik, amelyet a Vajdaság etnikai tarkasága diktál". Löbl sokrétű munkásságában a Vajdaság munkásmozgalmának története foglal el központi helyet. De írt -— hogy csak az utóbbi években megjelent munkái közül említsünk néhányat — az 1948 — 49. évi va jdasági forradalmi mozgalmakról, a Vajdaság ipartörténetéről (a beocsini cementgyárról és a bánáti cukoriparról), a mezőgazdasági munkások mozgalmáról és a földművesszövetkezeti mozgalomról, Vasa Stajiéról, a szerb munkásmozgalom és a magyarországi szociáldemokrata pártellenzék kapcsolatairól. Munkájában jelentős helyet foglal el olyan vajdasági történelemtapkönyv összeállítása, amelybői a tartomány különböző népeihez tartozó tanulók egyaránt áttekintést kaphatnak saját népük és a többi nép nemzeti történetéről. Nem könnyű, de az internacionalista szellemű történelemtanítás szempontjából annál jelentősebb vállalkozás, amelyre történelemtanároknak, tankönyvíróknak, de a kutatóknak is érdemes felfigyelniök. Három rövid tanulmányát mutatjuk most be, amelyek elsősorban témaválasztásukkal és adataikkal gazdagítják a történetírást és hívják fel magukra a figyelmet. * Klasne borbeu Vojvodiniirevolucioncirne veze Vojvodine sa Madjarskom 1918—1919. (Zbornik za drustvene nauke, 1959) 22 sz. 25 — 70.1. klny.) Osztályharcok a Vajdaságban és a Vajdaság forradalmi kapcsolatai Magyarországgal 1918 —1919. Az első világháború végén Európában lezajlott forradalmi mozgalmak kétirányúak voltak: egyrészt társadalmi mozgalmakként nemzetközi jellegűek, többé-kevésbé azonos vagy hasonló követelésekkel nemcsak nexpzetek egész sorára terjedtek ki, hanem a mozgalmakban különböző nemzetiségű dolgozók gyakran együtt is vettek részt. Másrészt nemzeti mozgalmak voltak, amelyek nemzeti keretek között folytak, nemcsak a szomszédos népektől való szeparálódás tendenciájával, hanem gyakran egyenesen a szomszéd nemietek ellen irányultak. Miután — a Szovjetuniót kivéve — nacionalista irányzatok kerekedtek felül, ezek feledtetni igyekeztek a társadalmi mozgalmak internacionalista szellemét, törekvéseit, s még emléküket is üldözték. Ez az irányzat, sajnos, igen nagymértékben éreztette hatását még akkor is, amikor a közép- és kelet-európai nemzetek nagyrésze, a második világháború után a szocializmus építésének útjára lépve, többek között az első világháború végén végbement társadalmi forradalmi mozgalmak örökösének is vallotta magát. Még napjainkban is viszonylag ritkán találkozunk olyan munkával, amely e mozgalmakat egységben igyekeznék ábrázolni. A nemzeti atomizáltság prizmáján keresztül való szemléletmód oly mértékben tradicionálissá vált, hogy többnyire a kimondottan nemzetközi mozgalmakat is lényegében mesterségesen nemzeti alkatrészeikre bontva szokták ábrázolni. Löbl tanulmánya a nemzetiségileg tarka Vajdaság forradalmi munkásmozgalmát és ennek kapcsolatait veszi vizsgálat alá, tehát nem egy nemzethez tartózó forradalmárokat állít középpontba, hanem egy tartomány — különböző nemzetiségű — forradalmárait. Jugoszláviai (vajdasági, zimonyi, zombori, pancsovai stb.) és magyarországi (pécsi, szegedi, budapesti stb.) levéltárakban aprólékos munkával összegyűjtött nagymennyiségű anyagra, korabeli újságokra, a forradalmi mozgalmakról szóló kiadványokra és nem utolsósorban a részvevők érdekes és értékes visszaemlékezéseire támaszkodva írta meg Löbl tanulmányát. Ez értékes részadatokkal gazdagítja mind a jugoszláv, mind a magyar munkásmozgalom s a két ország forradalmi kapcsolatainak történetét is. 1918 végének vajdasági eseményei közül különös érdeklődésre tarthatnak számot azok, amelyek a falusi, több helyen földosztó mozgalmakról szólnak. A Sajkás-vidéken Györgye Sikoparija vezetésével kezdtek földet osztani, a dél-bánáti Csentán Vesza Bacsujkov szervezett illegális földosztó bizottságot. Bela Crkva (Fehértemplom) közelében Zlatica és Kuszics községekben bolsevik vezetéssel „köztársaságok" alakultak. A bácskai Moravicán szintén földosztási kísérlet történt. Sok adatot találhatunk a tanulmányban a szociáldemokrata Róth Ottó vezetésével létrejött Bánáti Köztársaságról, valamint az 1919 februárjában Pécstől Temesvárig kibontakozott erőteljes sztrájkmozgalomról. Sajnos, hogy csak adatokat. Löbl sem vállalkozott arra — amire különben mindeddig nem akadt vállalkozó, — hogy feldolgozza és értékelje az ún. Bánáti Köztársaság történetét, amely a Bánátért versengő hatalmak között, igen ellentmondásos (véres ellenforradalmi és internacionalista munkásmozgalmi) megnyilvánulásokkal több mint három hónapig fennállott.