Századok – 1967

Történeti irodalom - Löbl Árpád három tanulmányáról (Ism. Kővágó László) 718

720 TÖRTÉNETI IRODALOM 720 Adatokban különösen gazdag a tanulmánynak az a része, amely a Magyarországon szervezkedő jugoszláv forradalmárok és a jugoszláviai — elsősorban vajdasági — mozgalom kapcsolatairól szól. Számunkra, akik e kapcsolatoknak magyarországi szálait ismerjük, érdekes megismerni, hová kapcsolódtak e szálak a Vajdaságban. De Löbl ennél többet ad, mert magukat a kapcsolatot tartó futárokat is megszólaltatja, s így a kapcsolat egész vonalát láthatjuk. Ezek az adatok a mi rószünkro főként azért becsesek, mert nálunk mind nyomozati, mind bírósági iratok között igen kevés ilyen vonatkozású anyag található. Ez a tanulmány, sok adatával ós töredékadatával, amelyek a mi adatainkat és ismereteinket hasznosai! egészítik ki, szemléltető példája annak, hogy a nemzetközi vonatkozású forradalmi események megismerése, feldolgozása, majd végül elegendő anyagra támaszkodó értékelése csak egymást kiegészítő nemzetközi munkamegosztás alapján végezhető el. Mindenekelőtt életrajzi torzók szorulnának e tanulmányban kiegészítésre olyan adatokkal, amelyek vagy nálunk találhatók meg, vagy egyes volt oroszországi hadifoglyok esetében, szovjetunióbeli levéltárakban lennének felkutathatók. I Agrarna praksa srernskih narodnih odbora 1941—1944. (Zbornik za drustvene nauke 1963/34. sz. 5 — 41. 1. klny.) A szerémségi népbizottságok agrárgyakorlata 1941 —1944. Hogyan él és dolgozik a láthatatlan szálakkal földjéhez kötözött parasztember, az ellenség hátországában partizánok által felszabadított területen ? Milyen agrárpolitikát folytathat a felszabadított terület csírázó néphatalma, amikor szüntelenül a feje felett lebeg a veszély, hogy az ellenség a felszabadított területet elfoglalja ós a partizánokkal fenntartott kapcsolatnak még a gyanúját is megtorolja az ottért parasztokon? — Izgalmas és a tudományos kutatás szempontjából is hallatlanul érdekes kérdések ezek. Ugyanakkor a kutató számára rendkívül nehéz feladatat megkísérelni a válaszadást. Hiszen a partizánok által felszabadított területen dolgozó, vagy kivált az ellenség megszállta községben működő illegális népbizottság nemcsak nem vezethet rendes adminisztrációt ós nem alakíthat ki irattárat, hanem munkájának egyenesen egyik alapfeltótele az esetleg ellenség kezébe kerülhető iratok eltüntetése. V Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a kérdésről, amellyel Löbl Árpád ebben a tanulmányában foglalkozik, nincs vajdasági irodalom. Maga a szerző is csak e kérdés adalékának szánja tanulmányát. A Vajdaság déli részét képező Szerémsóg az élelem-utánpótlás szempontjából rendkívül értékes területe volt a jugoszláviai Népfelszabadító Háborúnak. Az a gabonatermő Szerémsóg, amelynek csak északi szegélyén vetnek hullámot a Fruska Gora dombvonulatai, nem ideális terület partizán hadviselésre. Legalábbis nem olyan terület, amilyent — nálunk is — partizán hadműveletre alkalmasnak képzelnek: partizánbuvóhelynek alkalmas zord hegyekkel, hozzáférhetetlen szakadékokkal, áthatolhatatlan erdőkkel stb. Inkább a mi szekszárdi dombvidékünkre, meg a sík Kőrösvidékre emlékeztet. S ezen a területen nemcsak partizáncsapatok működtek már 1941 nyarától, hanem parasztjai még az élelem-szegény Boszniában működő nagyobb jugoszláv partizánegységeket is élelmezték. Löbl tanulmánya nem erről, a romantikus kalandos leírásokat lehetővé tevő oldaláról fogja meg a kérdést, hanem a kevésbé érdekes, szárazabb, de annál izgalmasabb politikai oldaláról. % A JKP lényegében 1923-tól világos agrárprogrammal rendelkezett, amelynek lényege: a földbirtokosok földjeit megváltás nélkül a dolgozó parasztok tulajdonába átadni. Megvalósítható vo1t-e ez a program a harcok folyamán ? Nem. A túlnyomórészt a falura, a parasztságra támaszkodó népfelszabadító háborúnak mindenkire szüksége volt, aki hajlandó volt harcolni a fasizmus ellen. A szociális kérdések rendezését ezért a harc befejezése utáni időre halasztották. A felszabadító harc folyamán követendő agrárpolitika fővonalát a Jugoszláv Népfelszabadító Partizáncsapatok vezérkara már 1941 augusztusi bulletinjében meghatározta. Ennek lényege: meghiúsítani, hogy az ellenség elvegye a parasztoktól a gabonát, jószágot ós más élelmiszereket; a rekvirált élelmiszert elvenni a megszállóktól és szétosztani a nép között, a szükséges mennyiséget megtartani belőle a partizáncsapat számára. Védeni a falut, a nép vagyonát az ellenséges rablás, a parasztot a kegyetlenkedés ellen. A hadsereg ellátására Népfelszabadító Alapot létrehozni ós az alapba élelmiszert gyűjteni. A hadműveletek következtében gazdátlanul maradt föld, valamint a partizánok elől elmenekült földbirtokosok, jobbmódii parasztok vagyona a népbizottságok kezelésébe került. A bizottságok a rendelkezésre álló eszközökkel gondoskodtak a gazdátlan földek megműveltetéséről, azonban senkinek tulajdonába át nem adhatták. A harcok során