Századok – 1967

Történeti irodalom - Budapest–Bécs–Prága. A szerzői munkaközösség tagjai: R. I. Malinovszkij a Szovejtunió marsallja; I. V. Agibalov; V. A. Angilov; N. V. Eronin; I. M. Malakov ezredesek és M. N. Gorbanov alezredes. Általános szerkesztő R. J. Malinovszkij (Ism. Godó Ágnes) 715

TÖRTÉNETI IRODALOM 715 kat a kormányzati kísérleteket, melyek a nemzetiségi egyházak 1868 — 69-ben biztosított autonómiájának korlátozására, egyháztartományaik megnyirbálására irányultak. Míg a kormány, vagy ,,a magyar sovinizmus letéteményesévé" süllyedő függetlenségi párt nemzetiségi politikájában végül is alig figyelhetünk meg jelentősebb változást, annál nagyobb horderejű események következnek be a nemzetiségi mozgalmakon belül. Az általános politikai válság, a szociáldemokrata munkásmozgalom előretörése, a nemzetiségi burzsoázia megerősödése következtében e pártokon belül döntő győzelmet aratnak a parlamenti aktivitás hívei. A választások nyomán megjelenő ellenzéki nem-magyar képviselők felújítják a nemzetiségi parlamenti klubot — ez először a dualizmus első éveiben szerepel a hazai nemzetiségtörténetben —, mely tevőlegesen részt vesz a politikai életben. Az iratok bemutatják az 1905-ös választások alapján kialakult új helyzetet, a nemzetiségek ésa győztes ellenzéki koalíció közeledését. E közeledésből születik a „fiumei rezolúció", a horvátok és a koalíció megegyezése, néhány múló jelentőségű nemzetiségi demokrata kezdeményezés, mint pl. az agrárdemokrata Hodza Milán cikkei a függetlenségi sajtóban stb. Új momentum a nemzetiségi mozgalmakban az általános választójog bevezetésére irányuló viszonylag következetes törekvés, ami kezdetben a nemzetiségeket (a szászok kivételével) közelítette, később pedig eltaszította a koalíciótól. Az ország demokratizálásáért folyó küzdelemben, hibái ellenére, a szociáldemokrata párt átmenetileg elő tudta készíteni a magyar és nemzetiségi néptömegek és mozgalmaik haladó elemeinek közeledését. Az iratok bemutatják a szociáldemokrata párt támogatásával kibontakozó nemzetiségi munkássajtó korai megnyilatkozásait. A kormány — a nemzetiségi pártok burzsoá vezetőinek nagy megelégedése mellett — rendkívüli szigorral lépett fel e lapok ellen. Egymást követő sajtóperekkel akarta meghiúsítani a nemzetiségi munkásság soraiba is behatoló marxista eszmék terjedését. A szociáldemokrata párt azonban, az anyagi nehézségek és sajtóperek ellenére, síkraszállt a nem-magyar munkássajtó fenntartása mellett. 1903 után a munkásmozgalomban megerősödtek az önálló nemzetiségi szekciók illetve pártok alakítását célzó törekvések; főleg ez utóbbi elől — mint a szervezeti szabályzat körüli harcok, a szlovák pártkonferenciával kapcsolatos állásfoglalás mutatta — a szociáldemokrata pártvezetés elzárkózott. Az Iratok negyedik kötete, amely a magyarországi nemzetiségi kérdés egyik fordulópontját, a szabadelvű kormányzati rendszer hukását és a nem-magyar népek politikai aktivizálódását világítja meg, az értékes sorozat kiemelkedő darabja; újabb bizonysága a szerkesztő kiváló anyagismeretének és szelektálókészségének. A további kötetek az eddigieknél is jobban előtérbe állítják a szelektálás követelményét, hiszen a dualizmus válságának elmélyülése, a nemzetiségi kérdés feszítőerejének ugrásszerű növekedése az iratanyag nagyarányú felduzzadásával jár együtt. Űgy gondoljuk, hogy a terjedelmi kötöttségek miatt a képviselőházi naplók — bár feldolgozásuk természetesen elkerülhetetlen — felhasználásának korlátozásával talán valamivel nagyobb terjedelmet lehetne szentelni a történeti valósághoz még szorosabban kapcsolódó iratok számára. A sorozat eddigi kötetei ismeretében fokozott várakozással tekinthetünk Kemény (i. Gábor értékes forráspublikáló tevékenységének újabb eredményei elé. SZÁSZ ZOLTÁN BUDAPEST-BÉCS-PRÁGA A SZERZŐI MUNKAKÖZÖSSÉG TAGJAI: R, I. MALINOVSZKIJ, A SZOVJETUNIÓ MARSALLJA, I. V. AGIBALOV, V. A. ANGILOV, N. V. ERONIN. I. M. MALAKOV EZREDESEK ÉS M. N. GORBANOV ALEZREDES. ÁLTALÁNOS SZERKESZTŐ: R. J. MALINOVSZKIJ (Moszkva, „Nauka" Kiadó. 1965. 382 1. és 6 vázlat) A Nagy Honvédő Háború befejezésének 20. évfordulójára számos monográfia, népszerű feldolgozás és visszaemlékezés jelent meg a szovjet történészektől. Az a szerzői munkaközösség, amely a „Budapest—Bécs—Prága" című könyv megírására vállalkozott, nagy szolgálatot tett. Nemcsak arra törekszik, bogy még közelebbről világítsa meg az 1944/45évikatonapolitikaieseményeket,hanem egyúttal az eddig hiányolt összefoglalását adja a Vörös Hadsereg második világháborús küldetése teljesítésének azon országok területén, melyeknek fővárosa szimbolikusan a munka címét is viseli. A munka műfajilag visszaemlékezés. A szerzők saját élményeiket, háborús tapasztalataikat írják le, ezek történelmi hitelességét emeli az eredeti dokumentumok, illetve