Századok – 1967

Történeti irodalom - Magyarország története I–II. 1918-tól napjainkig (Ism. Tilkovszky Loránt) 696

698 TÖRTÉNETI IRODALOM 698 nem hasznosíthatta még a korszak nemzetiségi problémáira vonatkozóan megindult kutatások eredményeit. Ez a kérdés az ellenforradalmi rendszer első évtizedében sem volt jelentéktelen, majd egyfelől a német követelések folytán, másfelől a magyar revíziós törekvések fokozódásával, az egymást követő területgyarapodásokkal, az ország nemzetiségi tömegeinek ezzel kapcsolatos megnövekedésével valósággal meghatványozódott jelentősége. E kérdések jelenlegi helyenkénti futólagos érintése a kiépíteni kezdett új, ún. „szentistváni birodalom" nemzetiségpolitikai berendezkedése gazdag problematikájának bővebb megvilágítását korántsem teszi feleslegessé. A nemzetiségi politikán kívül van a belpolitikának még egy terrénuma, ahol szívesen látnánk a fejezet anyagának majdani továbbfejlesztését: ez az ellenforradalmi korszak kormányainak ún. „szociálpolitikája". Ennek ismertetése és bírálata nélkülözhetetlen a kép teljességéhez. A kultúrtörténeti részek tekintetében megint csak azok újszerűségét kell hangsúlyoznom. Ezek a tömör áttekintések elsősorban a rendszer ellenére megnyilatkozó haladó értékekre koncentrálnak; az ellenforradalmi rendszer szellemi arculatának, „kultúrájának" bemutatása halványabb, még igen sok rószletkutatást igényel. E fejezettel kapcsolatban végezetül még azon benyomásomat említeném meg, hogy "a korszak történetét jobban illeszti be a korszak átfogóbb egyetemes összefüggéseibe, mint a szomszéd népekkel való kapcsolatok közelebbi, közvetlenebb viszonylatai közé. Az olvasó szívesen tudna meg többet a szomszéd országok Magyarországhoz viszonyított belső helyzetének, illetve Magyarországhoz való külső viszonyuknak alakulásáról. Figyelembe véve a szerzők előtt a munka úttörő jellegéből fakadóan tornyosuló nehézségeket, fokozottan kell értékelnünk, hogy még a részletkutatások által kellően vagy egyáltalán meg nem alapozott területeken is sikerrel úrrá lettek azokon. Egyes vonatkozásokban kiválóat, más vonatkozásokban, ahol a körülmények jelenleg többet nem engedtek, elfogadhatót alkottak, s elmondhatjuk, hogy a maga egészében megvetették az ellenforradalmi korszak története szélesebb ós mélyebb kidolgozásának alapjait. Ennek az alapvetésnek jelentősége az elkövetkezendő évek további, nagyobbszabású szintetizáló munkálataiban különösen gyümölcsözően fog megmutatkozni. * Magyarország kétkötetes történetének utolsó, IX. fejezete, Lackó Miklós munkája, történelmünk sorsdöntő eseménye, hazánk felszabadulása tárgyalásával kapcsolódik az előző fejezethez, s 76 oldal terjedelemben tárgyalja az azóta 1960 —61-ig megtett utat, hazánk nópidemokratikus fejlődésének történetét. Azok az élénk viták, amelyek mostanában akörül folynak, hogy volt-e, és milyen mórtékben volt Magyarországon forradalmi.helyzet a szovjet felszabadító csapatok megjelenése előtt, e fejezet készítésekor még nem exponálódtak a mai élességgel; ugyanígy az a kérdés sem, hogy mennyiben különböztethetők meg, helyesebben milyen mértékben és hol határolhatók el egymástól a nópidemokratikus fejlődós többségében még polgári demokratikus, illetve többségében már szocialista célkitűzéseket tartalmazó kezdeti szakaszai. A szöveg alapján úgy tűnik,hogy a szerző, ha nem is bocsátkozik e kérdések boncolgatásába, a korszak történetének felvázolása során helyes mértéktartást tanúsít bármiféle egyoldalúsággal vagy merevséggel szemben. Magyarország felszabadulása, a magyar népi demokrácia megszületése és első évei ábrázolása vonatkozásában megállapítható, hogy a szerző helyesen értékeli a felszabadulás megnyitotta út jelentőségét, sikeresen mutatja be annak menetét és főbb állomásait, jól érzékelteti a nagyszerű vívmányokért ós az azok megvédéséért folyó harc lendületét, a kitáruló új élet ígéretes mozgalmasságát. Már korán felfedez ugyan a pártvezetésben egészségtelen jelenségeket, de ezek majd csak később, a személyi kultusz kibontakozása idején kezdik igazán éreztetni hatásukat. A koalíciós politika ábrázolása, a koalíciós partnereknek az egyes főbb kérdésekben elfoglalt álláspontjának ismertetése különös figyelmet érdemel. Míg az 1948 júniusáig terjedő időszak politikai harcairól, a gazdasági és társadalmi helyzet alakulásáról tudományos részletkutatások által megalapozott képet adhatott a szerző, a további évek vonatkozásában már egyre kevésbé támaszkodhatott ilyen bázisra, s ez észrevehető a tárgyalás eddigi szélesebb menetének rohamos beszűkülésén: a „fordulat éve" utáni fejlődéssel a fejezet teljes terjedelméből mindössze 12 lap foglalkozik. Ez az utóbbi rósz ilyen körülmények között több tekintetben inkább csak politikai értékelését, mintsem történeti elemzését adhatja a személyi kultusz időszakának, az ellenforradalomnak, s az azt követő talpraállásnak, a szocialista rendszer megszilárdulásának. A fejezet egészére vonatkozóan megállapítható az a helyes törekvés, hogy figyelembe vegye a nemzetközi helyzet 'alakulásának kihatásait. E szélesebb összefüggések