Századok – 1967

Történeti irodalom - Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 699

TÖRTÉNETI IRODALOM 699 megvilágítása azonban helyenként — pl. az 1956-os események vonatkozásában — elmarad. Különösen fontos kérdés a lényegében azonos utat járó népi demokratikus országok egymáshoz és a Szovjetunióhoz való viszonya. Ami Magyarország népi demokratikus szomszédaihoz fűződő külső viszonyát illeti, arról többször is szó esik, nem kerülve meg a nemzetiségek jogainak biztosítása s a párizsi békével kapcsolatban a-határok kérdését sem. Ezek az utalások illetve fejtegetések, amelyek még némi elmélyítést is érdemelnének, határozottan felvilágosító és nevelő értékűek. A népi demokratikus országok belső gazdasági, társadalmi, politikai, ideológiai fejlődésének összehasonlító vizsgálata azonban, amely az illető országok történettudományának az eddiginél szorosabb együttműködését igényli, még előttünk álló feladat lévén, e tekintetben e fejezet még igen keveset nyújthat. A többi fejezethez hasonlóan itt sem hiányzik a kultúrtörténeti áttekintés. A felszabadult ország kulturális fejlődése, a kulturális forradalom kibontakozása azonban a maga sokoldalúságában a jelenleginél kissé nagyobb teret kívánna. A fejezet az ország társadalmi struktúrájában bekövetkezett változások szemléletes összefoglalásával zárul. Véleményemet összegezve: anélkül, hogy hajszálnyit is kisebbíteni kívánnám a korábbi fejezetek szerzőinek elismerésre méltó szép teljesítményét, újra kiemelném az eredményeket, amelyeket az általam ismertetett utóbbi három fejezet különlegesen nehéz terepen előrehaladva felmutathat, s úgy gondolom, hogy a ma még szükségképpen előforduló hiányosságok hamarosan egyre inkább pótlódni fognak törtónetkutatásunk további fejlődése remélhetőleg hasonlóan sikeres folyamatában. TILKOVSZKY LÓRÁNT LIPTAI ERVIN: A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1965. Népszerű történelem c. sorozat. 475 1., 32 1. kép) A Kossuth Könyvkiadó „Népszerű történelem" címmel új sorozatot indított, amely egy-egy történelmi csomópont megragadásával az események mögött meghúzódó erőket is meg akarja ismertetni könnyű, olvasmányos formában. E sorozat első köteteként a Tanácsköztársaság története jelent meg Liptai Ervin tollából. A Tanácsköztársaság összefoglaló történetének megírása önálló kötetben aktuális feladat volt annak ellenére, hogy egyéb népszerű kiadványok mellett a „Magyarország története" is tárgyalta már e korszakot. Liptai kötetének fontosságát nemcsak a téma adja. Ilyen terjedelmű népszerű összefoglaló eddig még nem látott napvilágot, s ma is hiányzik a két forradalom történetének tudományos szintézise. Igaz, rendelkezésre áll monográfiák, színvonalas visszaemlékezések, résztanulmányok egész sora, az egyetemi jegyzet, valamint a munkásmozgalom történetét feldolgozó új kiadvány. (Ennek megfelelő fejezete korábban már napvilágot látott folyóiratban.) Aki azonban egy kötetben akarja kapni a forradalom történetét, e népszerű munkát fogja kézbevenni. A szerzőnek nyilvánvalóan igen sokféle igényt, kívánságot kellett egyeztetnie annak eldöntésekor, mit és hogyan tartalmazzon munkája. S e kérdés a könyv olvasóját is joggal foglalkoztatja. Liptai könyve olvasmányos, helyenként szenvedélyes stílusban tekinti át a Tanácsköztársasághoz vezető utat, figyelmét elsősorban a KMP létrejöttére és tevékenységére irányítva, majd a proletárdiktatúra tevékenységét, eredményeit ismerteti. Bemutatja az államrendszer átalakítását, a szocialista gazdaság megteremtésére tett intézkedéseket, külön alfejezetben tárgyalja a földbirtokpolitikát, szól a szociális intézkedésekről, igen részletesen tárgyalja a kulturális élet, művelődés területét, foglalkozik az intervenció előkészítésével és megindulásával, a háború eseményeivel s a hátországgal is. Két alfejezet ismerteti az egyesült párt helyzetét; májd a továbbiakban a tanácskongresszus munkáját, a visszavonulást, az ellenforradalmi kísérleteket, a tiszai offenzívát s a Kormányzótanács lemondását veszi sorra. Sok helyen érdekes, szélesebb körben talán kevéssé ismert anyagot tár fel, gyakran életszerű, eleven leírást ad (a KMP új módszereiről, a kulturális életről stb.). A könyvet mégis bizonyos csalódással, hiányérzettel teszi le az olvasó. Ennek okáról szólva csupán egy-két általános ós nem a részleteket érintő megjegyzést szeretnék tenni, noha néhány esetben ez utóbbi is indokolt lehetne (pl. a polgári demokratikus kormányzat egészéről alkotott kép, a Kormányzótanács házhely- és kertjuttatási rendeletének értékelése, a zászló problémája a Vörös Hadseregben, az utolsó kormányzótanácsi ülés, valamint a szakszervezeti kormány létrejöttének bemutatása stb.).