Századok – 1967

Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37

A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 61 ország területi igényeinek kielégítésére vállaltak kötelezettséget a Monarchia integritásának rovására, valamint a szárazföldi, főleg a nyugat-európai katonai helyzet megrekedése, arra késztették a Monarchia kormányát, hogy ismét komoly eszmecserét kezdeményezzen német szövetségesével a háború befejezésének feltételeiről. E megbeszélésre 1917. március 15-én került sor Bécsben, Bethmann Hollweg birodalmi kancellár és Zimmermann államtitkár részvételével. Ezen értekezlet egyike volt az első világháború legjelentősebb tárgyalásainak, amelyeken a Monarchia és Németország háborús érdekeinek alapvető ellentétei igen határozottan kifejezésre jutottak. A tárgyalások egyes mozzanatainak sajátosságát még az is aláfesti, hogy ezekben a napokban történtek meg a Sixtus-akció első lépései, az új uralkodónak és udvarának kettős játéka tehát alig vitatható. A március 15-i értekezleten megvitatásra került — és a többségében Czernin külügyminiszter által beterjesztett — anyag megítélésénél ez a szempont semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül. Pontosabban: az 1917. március 15-i német—osztrák-magyar tárgyalások és a Sixtus-akció párhuzamosságában IV. Károly és Czernin irányzatának differenciája is megnyilatkozik. Amíg ui. Károly az Entente-tal keres kapcsolatot, Czernin — mint látni fogjuk — a németeket igyekszik — meddő módon — meggyőzni a Monarchia harcképtelenségéről. E két akció összeférhetősége ugyan kétséges, de a Monarchia külpolitikájának kettőssége folytán elkerülhetetlen. E szempont érvényesítése már a Czernin által felvetett első téma elemzésénél is érdekes megfigyelésekre ad alkalmat. E kérdés pedig a Monarchia gazdasági helyzetének, ill. csődjének eléggé pesszimista vázolása volt. Czernin már bevezető szavaiban kijelentette azt, hogy a Monarchia — borúlátás, vagy szépítés nélkül — erejének végéhez érkezett. A birodalom élelmezési helyzete rendkívül kritikus, a cseh Érc-hegységben és Dalmáciában éhségtífusz ütötte fel a fejét, szarvasmarha- és trágyahiány, a tavaszi munkák elmaradása jellemzi a helyzetet. Eleinte a Romániából várható segítségben reménykedtek, miután azonban az ottani termés is 30—40%-a volt a normálisnak, ezért e remény hiúnak bizonyult. Nem jobb a helyzet nyersanyagok tekintetében sem. Az emberanyag (Menschenmaterial) dolgában a Monarchia szintén utolsó tartalékaihoz kénytelen nyúlni. Ilyen körülmények között le kell vonni a szükséges következtetéseket azon tényből — hangsúlyozza Czernin ismét —, hogy a Monarchia ereje végéhez érkezett. Ha pedig abból az álláspontból indulnak ki, hogy a Monarchia képtelen a dolgot tovább csinálni,49

akkor minden szálat meg kell ragadni, amely elfogadható békéhez vezethet. Erre éppen az adott pillanatban van lehetőség, mert a franciák éppen béketapogatódzásokat kezdeményeztek, amelyeket, ha komolyaknak bizonyulnak, nem kellene elutasítani. Ezért javasolja, hogy küldjék Gr. Mensdorffot megfelelő látszatküldetés ürügyével Svájcba, hogy a franciák bizalmi emberével érintkezésbe lépjen. A felstb., kap ezután Albánia s a Balkán nyugati területeiből is. A szerződés elhatárolja Anglia és Franciaország érdekterületeit Olaszországétól ázsiai Törökországban, az afrikai gyarmati területeken, megállapítja Olaszország igényét háborús kártérítésre. Ezen kívül még számos lényeges rendelkezést tartalmaz Olaszország további hatalmi helyzetének megszilárdítására. A londoni szerződés Ausztriára vonatkozó területi rendelkezései azonban ugyanakkor igen súlyos ellentétek forrásaivá váltak a szerb-horvát, illetőleg a későbbi délszláv államalakítási törekvésekkel. Ezen ellentétek az érintett hatalmak későbbi viszonyára is kihatottak. (Az 1915. április 26-i londoni szerződés szövege megtalálható többek között: 1. Ursachen und Folgen I. köt. 187. sz. 349. 1.; 2. Foreign Relations 1915.) 49 Az eredetiben: „...die Monarchie nicht mehr weiter könne..."