Századok – 1967

Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621

VITA Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon" c. művéhez Örvendetes, hogy felszabadulásunk huszadik évfordulójára Magyarország második világháborús szerepéről kiadóink számos művet jelentettek meg. Tudományos folyóiratainkban pedig több — egy-egy fontos kérdést igényesen feldolgozó — tanulmány került közlésre és elkészült jó néhány kandidátusi értekezés is. Történészeink ezekben igyekeznek bemutatni és értékelni a szovjet hadsereg felszabadító hadműveleteit és azokat a változásokat, amelyek a harcok eredményeként bekövetkeztek. Ha az ezekről a kérdésekről megjelentetett tanulmányokat, történeti irodalmat és újságcikkeket tanulmányozzuk, azt tapasztaljuk, hogy a felszabadítás katonapolitikájának és hadtörténelmének kimunkálása az ország második világháborús gazdasági, külpolitikai és munkásmozgalmi problémáinak feldolgozása mögött jelentősen lemaradt. A katonai eseményeket, a szovjet csapatok hősi küzdelmének történetét okmányok felhasználásával sokoldalúan elemző, a hadműveleteket részletesen tárgyaló és értékelő mű mind ez ideig nem jelent meg. Ezzel a magyar hadtörténetírás és a magyar könyvkiadás még adós. Az eddig közreadott munkák a felszabadító harcokat általában a Szovinformbjuró közleményei, a haditudósítók jelentései és Sztálin beszédei, parancsai alapján ismertetik. A katonai események történetét nagyvonalúan adják, azok társadalompolitikai céljait magyarázzák. Ha jelentek is meg olyan tanulmányok és művek, amelyekben kísérletet tettek egyes hadtörténelmi sajátosságok bemutatására, azokat nem vethették alá mély kritikai elemzésnek, mivel a szerzők megállapításaikat és következtetéseiket nem eredeti dokumentumok felhasználásával alakították ki. Ennek következtében, különösen a háború utáni első 15 óv történelmi irodalma a szovjet csapatok hazánk felszabadításáért folytatott harcairól, azok gazdag tapasztalatairól, értékes hadtörténelmi tanulságairól nem adhatott teljes és reális képet. Ez nem egyedül a magyar történészeken múlott. Az alkotó marxista gondolkodás reneszánsza, amely a XX. kongresszuson indult el, a hadtörténetírásban is gyökeres fordulatott hozott. A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára ma már a magyar kutatók előtt is nyitva áll. Ez, valamint a személyi kultusz és a dogmatikus irányzat száműzése a marxista történetírásból biztosíték arra, hogy a közeli években megjelenhet olyan átfogó feldolgozás, amely hitelesen dokumentálja és értékeli a szovjet hadsereg magyarországi felszabadító hadműveleteit. Hogy mennyire szükség van ilyen munkára, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy történeti irodalmunkban, történelem-könyveinkben a felszabadító harcokról még 20 óv után is sok tárgyi tévedés, a történelmi eseményeknek ellentmondó leírás van. Népünk legjelentősebb nemzeti ünnepével — április 4-ével — kapcsolatos katonai eseményeket, a felszabadító hadműveletek és harcok menetét szakirodalmunk még mindig nem mutatja be kielégítően. Ma már nem elegendő csak a végkövetkeztetést adni, hogy országunkat a szovjet hadsereg szabadította fel, azt is meg kell ismertetni, hogy ez hogyan, milyen főbb hadműveletek és ütközetek során valósult meg. Továbbá, hogy miért vált hazánk hadszintérré, mi volt a szovjet hadvezetés elgondolása, Horthyék katonapolitikája és a fasiszta német főparancsnokság terve 1944 őszén, hogy miért tartottak a harcok hazánk területén 194 napig, milyen nehézségeket kellett a felszabadító csapatoknak leküzdeniök, ós milyen áldozatokat hoztak a magyar nép függetlenségéért, felszabadításáért.! Ezek mind olyan problémák, amelyekre az eddig megjelent irodalom nem ad kielégítő választ. 1965 derekán a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent „A szovjet had-, sereg felszabadító harcai Magyarországon" c. könyv. A szerző, Tóth Sándor ebben népünk történetének egyik legdöntőbb szakaszával: a felszabadító harcok menetével, azok