Századok – 1967
Közlemények - Sipos Péter–Stier Miklós–Vida István: Változások a kormánypárt parlamenti képviseletének összetételében 1931–1939 602 - Stier Miklós ld. Sipos Péter 602 - Vida István ld. Sipos Péter 602
616 в IPOS PÉTER—STIER MIKLÓS—VIDA ISTVÁN feltételek azonban gondosabb előkészítést igényeltek. A brutális erőszak és csalás önmagában aligha hozhatott eredményt, így mind fontosabbá vált az alapos hangulati előkészítés, s ezzel összefüggésben a választások megfelelő időzítése. Az események önmaguk kínálták a legkedvezőbb időpontot — minél hamarabb a második zsidótörvény elfogadását és a revízió újabb „diadalát", Kárpátalja megszállását követően. Ebben a kérdésben nem volt nézeteltérés Imrédy és Teleki között. Más kérdés volt azután, hogy az együttműködésből származó sikerek a győzelem után mennyiben szolgálták ellentétes hatalmi céljaikat, s a közös erőfeszítéssel kivívott diadal végeredményben kinek az aratása volt. Erre a kérdésre világos választ adhat az 1939-es választások nyomán kialakult kormánypárt összetételének elemzése (a táblázatot lásd az előző oldalon). Az új kormánypárt egyik legjellemzőbb vonása, hogy eltűnt a finánctőke személyes képviselete.1 9 Míg az elmúlt ciklusban még néhány tekintélyes és dúsgazdag ipari tőkés maga is mandátumhoz jutott, az új MÉP-ben már csak a nagyburzsoázia alsóbb régióiba tartozó elemek találhatók. Biró Pálnak, a Rimamurányi teljhatalmú urának ózdi mandátumát Quirin Leó, a vállalat műszaki vezérigazgatója örökölte, aki tagja volt ugyan a Magyar Vasötvözet Gyár Rt. és a Magyar Vagon és Gépgyár Rt. igazgatóságának, de nyilvánvaló, hogy személyi tekintélye össze sem mérhető főnöke nimbuszával és hírnevével. A finánctőke közvetlen személyes képviseletének visszaszorulásával párhuzamosan előtérbe kerültek a keresztény burzsoázia hangadói. Ezek jellemző képviselője gr. Teleki János, akinek a Magyar Általános Takarékpénztár révén bizonyos kapcsolatai voltak ugyan a finánctőkével, de — különösen 1933 után — a hazai autóteherfuvarozók országos érdekképviseletének, a MATEOSz-nak Gömbös felkérésére történt megalapítása és megszervezése után annak elnök-vezérigazgatói állását magának biztosítva — elsősorban az újonnan megerősödött keresztény burzsoázia érdekeit szolgálta. Említésre méltó politikai múltja csupán Cselényi Pálnak, a Nemzeti Hitelintézet igazgatójának volt, aki Wolff Károly programjával került be 1931-ben a fővárosi törvényhatósági bizottságba. Képviselői mandátum „jutalmazta" Ilovszky János nagykereskedőnek, a Baross Szövetség elnökének a feltörekvő keresztény középburzsoázia érdekeinek szolgálatában kifejtett buzgó tevékenységét. Ugyanezen réteget képviselte még Müller Antal, a Keresztény Iparosok Országos Szövetségének elnöke, aki már a 20-as évek elején aktív részese volt a keresztényszocialista mozgalmaknak, és Várady László gyógyszerész, aki az 1918—1919-es egyetemista ellenforradalmi szervezkedések tagjaként kóstolt bele a politikába, majd Szegedre került, ahol Horthy testőrségében szolgált. Sok társához hasonlóan őt is „kifizették", gyógyszertári engedélyt kapott, s kénytelen-kelletlen megelégedett azzal, hogy szűkebb hazája, Csongrád vármegye közéletében tevékenykedjék. Ezerkilencszázharmincöt, az 1919 — 21-es ellenforradalmárok Gömbös kezdeményezte nagy renaissance-ának éve számára is megnyitotta az országos politikába vezető utat. Az új ciklusban már a MÉP soraiban találjuk Horváth Ferenc késgyárost, aki 1935-ben még kisgazda színekben futott be a választásokon. 1938-ban együtt tartott a Rakovszky-Matolcsy csoporttal a Keresztény Nemzeti Szocialista Front megalapításában, hogy a MÉM szervezésének megindulásakor őket is otthagyva Imródyhez csatlakozzék, aki biztosította számára a helyet immáron a harmadik pártban . . . A kormánypárti képviselők között első ízben szerepel egy „díszmunkás", — Vasváry Lajos, a MÁV Északi Főműhelyének mozdonyszerelő csoportvezetője, aki 1935-ben Gömbös jelszavait hirdetve kapcsolódott be a politikába. Karrierje gyorsan ívelt felfelé, s hamarosan a Keresztény Szocialista Vasutasok Országos Egyesülete munkás szakcsoportjának elnöke lett. Személye alkalmasnak tűnt arra is, hogy szembeállítható legyen a nyilasok „munkásképviselőjóvel", Wirth Károllyal. A kormánypártban változatlanul jelentős számbeli súllyal voltak képviselve a földbirtokosok. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a nagybirtokosok fokozatos visszaszorulás! folyamata újabb szakaszába érkezett. Számuk az előző ciklushoz képest felére esett, sőt az új képviselők között egyetlen nagybirtokos sem található. A párt leggazdagabb tagjai: gr. Károlyi Viktor 6746 kh., és gr. Festetics Domonkos 3860 kh. földdel rendelkeztek, a többiek valamennyien a nagybirtokosok alsóbb kategóriájához tartoztak, birtokuk 2000 kh. körül mozgott. Finánctőkós érdekeltségeik egyáltalán nem voltak, s ez is arra vall, amit más oldalról politikai arculatuk bizonyít, hogy a bethlenista nagy-11 Már а választások jelezték a finánctőke és a MÉP megváltozott viszonyát. A salgótartjáni kerületben pl. a helyi nagyvállalatok, a Rimamurányi-Salgótarjáni Rt. a Salgótarjáni Üveggyár, valamint Bp.-Salgótarjáni Gépgyái és Vasöntő Rt. felsőbb utasításra nem a MÉP hivatalos jelöltjét támogatták, hanem Knoh Sándor személyében külön jelöltet állítottak, s érdekében e vállalatok egész apparátusát megmozgatták. Fellner Pál a MÉP-pel szemben a tatatóvárosi egyéni kerületben lépett fel pártonkívüli programmal. Mandátumot azonban nem sikerült szerezniük (OL BM—VII. res. — 1939—4—9532).
