Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
54 G0NDA IMRE hajlandó, de ekkor is csak a tárgyalások folyamán kipuhatolt erőviszonyoknak megfelelő részletekben, addig Wilson éppen az ellenkező eljárást javasolta, amidőn többek között kifejtette, hogy „mielőbb alkalmat kell találni arra, hogy meg lehessen ismerni a jelenlegi háborúban résztvevő nemzetek nézeteit azokról a feltételekről, amelyek között a háború befejezhető, s azokról az eljárásokról, amelyek elegendő biztosítékoknak tekinthetők a jövőben hasonló összeütközések megelőzésére, — olyannyira meg lehessen ismerni, hogy e nézetek összehasonlíthatók legyenek. Az Elnök számára mindegy, milyen eszközöket vesznek igénybe a cél elérésére. Boldog lenne azonban, ha bármilyen elfogadható módon hozzájárulhatna, vagy kezdeményező szerepet játszhatna ebben, de anélkül, hogy ennek a módszereit maga kívánná meghatározni . . . A különböző hadviselő államok vezetői, mint említettük, feltételeiket általánosságban leszögezték. Általánosságban* fogalmazva úgy látszik, e feltételek mindkét részről azonosak. Mindeddig azonban egyik fél felelős vezetői sem nevezték meg pontosan azokat a feltételeket, amelyeknek teljesítése őket és népeiket a háború befejezésére késztetné . . ."3C Ha e jegyzék szövegéhez még azt is hozzáfűzzük, hogy Lansing államtitkár követeinek szóló utasításában annak közlését is meghagyta, hogy az Egyesült Államok kormányát az elutasító válasz igen súlyosan érintené,37 akkor világosan kiderül, hogy e jegyzék alapeszméje ellenkezett a német vezető körök szándékaival. Ez derül ki Zimmerman német külügyi államtitkárnak Bernstorff washingtoni német nagykövethez intézett táviratából és J. W. Gerard berlini USA nagykövethez küldött válaszjegyzékéből. Mindkettőben, a kérdés lényegét megkerülve, azt közli az államtitkár, hogy a „császári kormánynak a közvetlen eszmecsere látszik a legalkalmasabb útnak a kívánt cél elérésére".38 A kérdés lényegét csak Bernstorff nagykövet 1916. december 29-i jelentése mondja ki, amidőn közli, hogy „House megmondta nekem Wilson véleményét, hogy békekonferencia előzetes bizalmas tárgyalások nélkül nem jöhet létre . . ,"39 amin a békefeltételek bizalmas közlését érti, s hozzáfűzi, hogy Wilson és House, más amerikaiakkal ellentétben, valóban meg tudják őrizni a titkokat. A továbbiakban a nagykövet amerikai tapasztalatainak eredményeképpen a német külpolitika még két érzékeny pontjára is rátapintott: az egyik az a közlése volt, hogy Németország ellenségei a „jövő biztosítékai"-n olyan intézkedéseket értenek, amelyek elejét vehetik annak, hogy ha a németek most békét kötnek, számukra alkalmasabb időben ne robbanthassanak ki újból háborút. E gyanú eloszlatására a Wilson által javasolt békekonferencia lenne a legalkalmasabb. Bernstorff másik közlése az volt, hogy békekonferencia az Egyesült Államok segítsége nélkül nem jöhet létre.40 A német kormány egyik közlést sem vette tudomásul, Zimmermann államtitkár 1917. január 7-én közli Bernstorff-fal, hogy az amerikai közvetítés a béketárgyalásokra „közvéleményünk miatt" nem kívánatos, s ezért a béke-36 The Presidents suggestions of December 18, 1916, that the belligerent governments communicate their terms of Peace. The Secretary of State to the Ambassadors and Ministers in the belligerent countries. — Washington, Dec. 18. 1916. Papers relating to the foreign relations of the U.S. 1916. Suppl. The World War. 97 — 99. 1. 37 Uo. 98. 1. 38 a) Note des Staatssekretärs Zimmermann an Botsch. J. W. Gerard Berlin, 26. Dez. 1916. — b) Staatssekretär Zimmermann an Botsch. Gr. Bernstorff (Washington) Berlin, 26. Dez. 1916. — Ursachen und Folgen, Band I. No 47 és 46, 78 és 77. 1. 39 Botsch. Gr. Bernstorff (Washington) an das Auswärtige Amt. Washington, den 29. Dez. 1916. Ursachen und Folgen I. No. 48, 78. 1. 40 Uo.
