Századok – 1967

Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37

A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 55 feltételeik közlését „kezelje Excellenciád halogatókig". („Die Frage der Mitteilung unserer Friedensbedingungen wollen Euere Exzellenz daher dilatorisch behandeln.") Egyébként felszólítja a nagykövetet, hangsúlyozza House ezredes és Wilson elnök előtt, hogy „tulajdonképpeni békefeltételeink igen mérsékeltek és, az Entente-éival ellentétben, igen ésszerű határok között mozognak; ez vonatkozik különösen Belgiumra is, amelyet nem akarunk annektálni. . . Ezzel szemben az elzász-lotharingiai kérdés számunkra továbbra sem képezheti vita tárgyát."41

Nem kell különösen hangsúlyozni, hogy e közlés, ill. a felfogás és a szándék, amely sugallmazta, gyakorlatilag a Wilson-javaslat elutasítását jelentette. Hogy az Osztrák-Magyar Monarchia diplomáciájának mi volt a véleménye a németek állásfoglalásáról a Wilson-akcióval kapcsolatosan, arra főleg közvetett módon lehet következtetni. Az egyik következtetési alap Czernin utasítása követeihez, amelyben a békefeltételek „időelőtti" és egyoldalú körülhatárolásától óv, és ezzel kapcsolatosan az a kívánság is megfogalmazott formát nyer, miszerint „nem szabad hagyni, hogy az alig megfont szál ismét elszakadjon".4

2 Pallavicini őrgróf, a Monarchia konstantinápolyi nagykövetének 1916. december 30-i jelentése azonban szintén igen világosan festi a Wilson-akcióvisszhangját. E rendkívül érdekes okmány, amely igen jó betekintést ad a Monarchia diplomáciájának homályosabb hátterébe, első részében a török kormány igen rossz hangulatát ismerteti amiatt, hogy a Német Birodalom és a Monarchia kormánya egyrészt nem hallgatta meg a Wilson-jegyzékre adandó válasz kidolgozása alkalmával a véleményét, másrészt amiatt, hogy Wilson javaslatait gyakorlatilag elutasította. A szövetségesi megbántottság, a politikai boszszúság és tényleges nézetellentét a nagykövet szerint olyan mély volt, hogy minden rábeszélőkészségét szinte „hiába tékozolta" ellenérvekre, mégsem sikerült vitapartnerét, a Nagyvezért meggyőznie, holott, ,a legcsekélyebb módon sem engedtem kitűnni azt, hogy álláspontjával szemben bizonyos megértést tanúsítok. . . Be kell vallanom, hogy amidőn amerikai kollégámnál Wilson úr jegyzékét olvastam s még nem ismertem Excellenciád felfogását az Elnök lépéséről, az volt a benyomásom, hogy közvetítését nem kellene visszautasítani." Pallavicininak az a véleménye, hogy Wilson a központi hatalmak békeakciójának akart segítséget nyújtani, s arról szó sem volt, hogy a békeközvetítésnél szerepet játsszék, vagy éppen az ellenséget támogassa. A központi hatalmak győzteseknek tekintik magukat, s erre van is néhány biztosíték a kezükben, ami lehetővé tette volna azt, hogy „meggondolás nélkül elfogadják" az amerikai közvetítést és közöljék mérsékelt békefeltételeiket, ami még mindig lehetőséget adott volna arra, hogy az Entente elfogadhatatlan feltételeit, a világ erkölcsi elégtétele mellett, visszautasítsák. Ennek az eljárásnak pedig gyakorlati kihatása is lehetett volna az amerikaiak Entente-államokba küldött hadianyag- és élelmiszerszállításaira.23 41 Staatssekretär Zimmermann an Botschafter Gr. Bernstorff (Washington). Berlin, den 7. Januar 1917. Uo. No 55, 85. 1. 42 Tel. in Ziffern an I. Prinzen Fürstenberg in Madrid, No. 400. — Wien, am 27. Dez. 1916. OL. Filmtár W. 404. H.H. St. A. P. A. Krieg 25/P. 43 K.u.k. Öst.-Ung. Botschafter. Konstantinopel, am. 30. Dez. 1916. No. 99/p. — d — G. Die amerikanische Friedensaktion, etc. OL. Filmtár W. 404. H. H. St. A. P. A. Krieg 25/p.