Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 53 Az 1916. december 12-i békeajánlat diplomáciai előkészítését a hadicélok megfogalmazása szempontjából az elmondottak alapján két mozzanat jellemzi: egyrészt a német kormánykörök törekvése saját — magasra emelt — hadicéljaik eltitkolására s szövetségeseik törekvéseinek mérséklésére, továbbá minden kölcsönös felelősségvállalás és biztosítás elkerülésére. A másik mozzanat — szövetséges rendszerben viselt háborúról lévén szó — az ezzel ellentétes irányzatot jelentette: együttesen elkészített és közös felelősségvállalással képviselt hadicél-listát. Ezt az irányzatot — elvben — az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája képviselte, s bár a bolgár és török szövetségesek érdekei szintén ehhez fűződtek, utóbbiak szempontjai csak igen másodlagosan juthattak kifejezésre a központi hatalmak kollektívnak alig tekinthető diplomáciájában. A Monarchia külpolitikája sokkal szorosabban kapcsolódott Németországgal fennálló szövetségéhez, mintsem hogy ezt Bulgáriával vagy Törökországgal való szolidaritásból kockára tehette volna. Ilyenformán Burián inkább a közös hadicél-lista, közös képviseletének eszméjét és elvi alapját hagyja cl, hogy a Monarchia számára — adott esetben a szövetségesek hátrányára — mentse meg érdekeinek minél szélesebb körét. Az 1916 decemberi békeajánlattal kapcsolatos hadicélvita lefolyása mindenesetre betekintést enged a központi hatalmak szövetségi rendszerének belső ellentéteibe, amelyek a következő időszakban — a háborús válság további éleződésével — egyre inkább elmélyülnek. * A központi hatalmak 1916 decemberi békeajánlatát követő napokban új folyamatok és áramlatok válnak érezhetővé a nemzetközi politikában, s ennek nyomán a Habsburg-külpolitika különböző csatornáiban is. Ezek hullámai két forrásból indultak el. Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének 1916. december 18-i akciójából s az ún. Sixtus-akcióból. Bár ezúttal nem szükséges ezeket részletesen elemeznünk, néhány vonásukat ki kell emelnünk. A központi hatalmak általánosságokban mozgó békeajánlatának3 5 egyik diplomáciai főcélja a Wilson-akció megelőzése volt. Az USA elnökének a hadviselő államok kormányaihoz intézett jegyzéke azonban a német kormány szándékainak keresztülhúzását jelentette. Míg ui. az előbbi a békefeltételek közlésére legfeljebb a háborús felek képviselőinek összeülése után lett volna 35 Az 1910. dec. 12-i békeajánlatból idézzük: „Léte és nemzeti fejlődésének szabadsága védelmében kényszerült a négy szövetséges hatalom arra, hogy fegyvert fogjon. Seregeik haditettei sem változtattak ez.en semmit. Mindig kitartottak azon meggyőződésük mellett, hogy saját jogaik és jogos igényei к semmiféle ellentmondásban sincsenek más nemzetek jogaival. Nem törekednek arra, hogy ellenfeleiket szétzúzzák, vagy megsemmisítsék. Katonai és gazdasági erejük tudatában, s készen arra, hogy a reájuk kényszerített küzdelmet szükség esetén a végsőkig folytassák, ugyanakkor azonban attól a kívánságtól áthatva, hogy a további vérontást elhárítsák és a háború borzalmainak véget vessenek, javasolja a négy szövetséges hatalom, hogy kezdjenek mielőbb béketárgyalásokat. A javaslatok, amelyeket magukkal hoznak a tárgyalásokra, s amelyek népeik becsületének, létének és fejlődési szabadságának biztosítására irányulnak, meggyőződésük szerint alkalmas alapot képeznek a tartós béke helyreállítására. Ha a küzdelem ezen békére és kibékülésre irányuló ajánlat ellenére folytatódnék, akkor a négy szövetséges hatalom elhatározása, hogy azt a győzelmes befejezésig folytassa. Ugyanekkor azonban az emberiség és a történelem előtt ünnepélyesen elhárítanak ezért minden felelősséget." (OL. Filmtár, W. 403. doboz, H. H. St. A. I». A. Krieg 25/P. és Ursachen und Folgen, Bd. I. No. 40. 68. 1.
